Kockázati tényezők kizárása gyermekvállalásnál

Természetesen felmerül elég sok hölgyben a kérdés: Minek? Hiszen én egészséges vagyok. Belevágok és kész, úgysem lesz semmi baj.

Ugyanezek fordultak meg 2007 novemberében az én fejemben is, igaz nekem senki sem hívta fel a figyelmem arra, hogy nem vesztek vele semmit, ha a babatervezés előtt egy-két vizsgálatra elmennék.

A történetem vezetett el oda, hogy ezt most megosszam veletek, és szorgalmazzam a teherbeeséssel próbálkozó hölgyeknek, tegyék meg, vizsgáltassák ki magukat, a nyugalom és a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett.

A történetem úgy kezdődött, hogy a párommal úgy döntöttünk, kisbabát szeretnénk. Nagyon hamar megfogantam, és egy új élet indult el bennem. Augusztus 20. Ez lett volna kb. a születési dátuma. A boldogság és egy kis félelem vett úrrá rajtam, mert éreztem hamarosan anya leszek, és ez egyik legfontosabb hivatás lesz az életemben.

Karácsony után el kezdtem enyhén barnásan vérezni (6 hetesen), lakhelyemtől távol eső kórházba kellett mennünk, mert épp családlátogatáson voltunk. Ott még rendben találtak mindent. De szívhang még nem volt.

Éppen betöltöttem volna a 7. hetet mikor szilveszterkor délután elöntött a vér. A kétségbeesés vett rajtam úrrá. Éreztem, hogy vége. Irány a veszprémi kórház, ahol a doktor úr mondta, hogy nincs életjel. Ennyi. Elment a kisbabám. Missed ab. Nem fejlődött tovább.

Nem került sor művi befejezésre, de ez csak rajtam múlott, mert éreztem, hogy magától el fog menni a baba. És szilveszterkor pont éjfél körül meg is történt.

Kemény időszak volt.

Bejelentkeztem két héttel később a nőgyógyászomhoz, és kérdeztem, hogy esetleg kivizsgálna-e. A válasz nem volt túl bíztató: Ha még egyszer elvetél majd akkor igen. Mondtam neki, hogy már volt egy kémiai terhességem. Ez azt jelenti, hogy volt pozitív tesztem, de az ultrahang már nem támaszotta alá, mert sajnos megjött, és nem volt szükség ultrahangra.

Ez nem számított az orvos szerint terhességnek.

Hát jó, gondoltam. Akkor egészséges vagyok. Csak genetikai probléma lehetett. Belül azonban mardosta a lelkem az a gondolat, mi van, ha mégsem, mi van, ha megint ez történik…

Elhessegettem a rossz gondolatokat, és tovább próbálkoztunk. Ismét teherbeestem. Több tesztem is pozitív lett. 4 nap késés után azonban megjött megint. Megint nincs baba. Megint elment. Éreztem pedig, hogy ott volt és elindult valami.

Nőgyógyászt váltottam. Felhívtam egy másik nőgyógyászt, akit a barátnőm ajánlott.

Nem voltam túl őszinte hozzá, lódítottam, hogy már „egy” éve próbálkozunk, egy vetélés és két kémiai terhesség a kórelőzmény. És végre megtört a jég. Kaptam beutalót vérvételre, hormonlaborra. De azért láttam, hogy húzza a száját, de magánorvos, valamit tennie kellett, fizettem érte. Nem vagyok büszke rá, hogy lódítással értem el, hogy beutalót kapjak.

Kérdezte a doktor úr, hogy cukros van-e a családban? Mondtam igen. Felírt sima vércukor szintet is a hormonlabor mellé.

Megkaptam az eredményeket, minden határon belül, csak a tesztoszteron szintem haladta meg egy picit a határértéket. A vércukrom tökéletes. Egy fórumon az interneten feltettem az értékeket, ahol a hozzáértőbbek mondták, hiába vannak határértéken belül az értékeim, nem babatervezéshez valóak, és pajzsmirigyproblémára, vagy inzulin rezisztenciára gyanakodnak.

Tyűűűűű. Gondolhatjátok, mit éreztem. Biztos nem így van, én egészséges vagyok, nem lehet ilyen bajom!!!

Tudtam, hogy a nőgyógyász az endokrin problémákhoz kevésbé ért, és a nőgyógyászok többsége is azt mondaná az eredményimre, határon belüli az értékek. Így másfelé kutakodtam.

Kezembe vettem a további sorsom, felmentem pestre, ahol önköltségen megcsináltattam további vérvizsgálatokat: vércukor- és inzulinterhelést, a lehetséges inzulin rezisztencia miatt, és további hormonokat nézettem, a pajzsmirigy probléma lehetőségének kizárása végett. Mindenféle vérvizsgálatot megcsináltak volna ott beutaló nélkül, természtesen pénzért, estére meg is van az eredmény.

Este fél 9-re időpontom is volt egy endokrinológus, diabetológus szakorvosnál, akinél már ott lapultak az eredményeim.

Rendesen izgultam, mert nem tudtam milyen lett, és kicsit vonakodva mentem, hátha megveregeti a vállam és azt mondja magának nincs is baja, és minek jött ide, vagy éppen az ellenkezőjét mondja. Tiszta víz volt a tenyerem.

Kiderült a turpisság. Inzulin Rezisztenciám van. A doktornő szerint akár hónapok múlva 2-es típusú cukorbeteg lehettem volna, és hogy képtelen lennék ilyen inzulin mellett megtartani egy kisbabát. Bőgtem. Az orvos előtt. Az orvos azt is mondta, még pajzsmirigy problémám is lehet, de ez a kissé magas (de határon belül) érték, lehet, hogy az inzulin rezisztencia miatt van. És a tesztoszteron szintje is ezért magasabb.

Értelmetlen volt a vetélés. Nem kellett volna megtörténnie. Ha egy fél évvel korábban végigmegyek ezen, most már gömbölyű pocakkal élném mindennapjaimat.

Van esélyem a babára. De nem most, várni kell míg beáll az inzulinszint. Gyógyszer, szigorú diéta.

Én világ életemben egészségesnek hittem magam. És mégis adódott egy kisebb probléma, ami a baba útjában állt. El fogom tűntetni.

És hamarosan nyugodtan tudom várni majd az én kisbabám érkezését!

Kedves hölgytársaim, szánjatok rá időt, pénzt, energiát, hogy az alapvető vérvizsgálatoknak alávetitek magatokat, nőgyógyász lásson benneteket, hogy a babatervezés ne rögös úton haladjon, és ne évek teljenek el, mire végre a pozitív teszt egy kis egészséges jövevény fejlődését mutatja!

Ha a vizsgálatok alapján egészségesek vagytok, akkor sem volt felesleges pénzkidobás. A nyugalom mindent megér!

Zárjuk ki a nem genetikai problémák lehetőségét!