Illúzió

Sokat gondolok Rád.

Nagyon sokat. Többet, mint kellene.

De megy tovább az élet és el kell, hogy felejtselek Téged.

Téged az illúziót.

Olyan szépen "felöltöztettelek pedig, olyan szép ruhát adtam Rád." És nem hiszem, hogy messze járnék az igazságtól. Talán még ennél is többre vagy képes, mint a feltételezéseim. Hiszen így is egy csodát éltem meg Veled.

Szép fekete szövetkabátodban álltál előttem. Bebújtam melléd, elférünk itt ketten is, hiszen olyan nagy. Kifogytad. :)

Kifogytad egy másik nő miatt, aki hónapokkal előttem kidobott és jó oka volt rá. Csak akkor azt hittem, hogy egy hülye, hogy meg akart szabadulni Tőled. Szóval utáltam az elődömet, mert elérte Nálad, hogy lefogyj jó pár kilót.

Megsimogattam az arcod, megpusziltuk egymást. Sokat, mindig. Az időérzékem ilyenkor teljesen elveszett. Így maradhattunk volna az idők végezetéig. Ketten, összeforrva.

De csak lélekben. A szabadság és külön töltött idő kell nekem és Neked is.

Nagyon szerettelek megérinteni. Ennek mágikus ereje van az életemben. Érinteni. Az egyik legfontosabb. Fontosabb a szónál is amikor valaki megsimogatja az arcunkat, a kezünket, a hátunkat. Esetleg egy olyan embernek a kezét, akit nem simogattak meg évek óta ilyen olyan okokból kifolyólag. Vagy egy beteget a kórházban. Fél gyógyulás.

Szóval Téged egyszer már elengedett egy nő előttem. Aki így utólag ezerszer annyit szenvedhetett a döntése miatt, mint én. El se bírom képzelni azt a fájdalmat, amit érezhetett, de erős nő lehet.

Féltette magát.

Tőled.

Hogy még jobban sérül, ami elkerülhetetlen esetedben. Ha csak nem az édesanyádról van szó, akit sose fogsz majd elhagyni egy másik nő miatt.

Én viszont gyáván lemondtam rólad, mert nem hittem magamban. Persze valószínű előbb-utóbb vége lett volna köztünk a viszonynak, de ha rajtad múlik utóbb. Sokkal, de sokkal utóbb.

Ez nekem is jó lett volna, hiszen átéltem volna újra azokat a perceket Veled, de a végén talán sose gyógyultam volna meg.

És még most sem hevertelek ki. Talán sohasem foglak.

És tudod mit? Bízom benne, hogy rátalálunk még egymásra. Amikor is azonnal sarkon kellene fordulnom és futni, ahogy csak bírok... De nem fogok elfutni, csak közelebb menni Hozzád és könnyes szemmel hosszan s forrón megcsókolni.

Egyszerűen nem tudok és nem is akarok Neked ellenállni.