Ha ezerszer elnézést kértél, és nem fogadják el... Mit teszel? Mi a helyes? (beszélgetés)
Köszönöm.:) Igazából arra kívántam utalni, hogy csupán hirtelen feltörő, vacsora utáni közléskényszerem támadt a fórum címe láttán, és kizárólag ennek adtam teret, függetlenül az alapproblémától, öncélúan bekurjantottam valamit.Előfordul.:)
Most viszont elolvastam. Négy kurta sor, érdekes helyzetkép. A barátság és a hátbatámadás fogalmai számomra összeférhetetlenek, de ez a legkevesebb, mert ha jól értelmezem itt fizikai erőszakról is szó esik, ami minősíti a résztvevőket, így minek is próbálnám értelmezni a saját mércémmel, méltatlan a történetet arra, hogy egyáltalán tanulságot próbáljak kiszűrni belőle. A „bunyó” magárét beszél, ilyen szituációba civilizált ember nem sodródik, még idegenekkel sem, nehogy egy közösen birtokolt „halvány köldökzsinór” 2 végének tulajdonosával, csakhogy a bájos képzavart is beleszőjem…:)
Minek kérnék ezerszer elnézést? Egy hibának egy őszinte bocsánatkérő kinyilatkoztatás a feloldása, ha az sem segít, akkor ezres címlettel sem működik a masina. Ez nem matek, hiába szorzod.
Azt hiszem illett volna elolvasnom legalább az első bejegyzést. Nem tettem, szóval nem tudom igazából mire reagáltam, de egyetértek magammal.
Jól értem?
Van egy barátnőd, akivel lelki társak vagytok. Ő megismerkedett valakivel, megváltozott - iszik, és ezt més sumákolja is, te meg ezen berágtál, mert ha baj van, hozzád megy segítségért??
Aztán egymás fejére olvastátok a dolgokat (egy szenvedélybeteg, meg a sértett barátja), és bunyó lett, most meg nem tudtok kibékülni?
Ha ez van, akkor azt tanácsolom: a barátnődet vigyétek el valahova rehabilitálni, akkor is, ha nem akarja - mert a bántalmazás + ivás sok jóra úgyse fog vezetni.
Aztán ha végre visszabillen a helyére az agya, még talán ő fog bocsánatot kérni. De minimum egálban lesztek.
Ha nem megy semmi, akkor a következő életetekben majd újra egymásra találtok!:)
Szarok rá, azt teszem.
(mondom ezt nagy általánosságban)
Hátha ő lassaban emésztia dolgokat,és idővel megenyhül.
Egyébként az ember sokszor a legközelebb állóknak bocsát meg nehezebben..mert ha az unokatesód felejti el a szülinapod,az nem ugyanaz,mintha a párod,a tesód,vagy a legjobb barátnőd...tőlük rosszabbul esik.
Olvaslak, olvaslak, és olyan furcsa nekem ez az egész.... látok magam előtt egy lelkileg finoman szólva instabil barátnőt, aki szenvedálybeteg módjára viselkedik, megbízhatatlan, segítségre szorul, de a segítséget hol kkönyörgő, hol elutasító egyén, aki gyakran keveredik hazugságba, aljasságba.
És adott vagy te, aki valahogy olyan furcsán írsz erről a barátságról... távol álljon tőlem, hogy minősítsem, és hogy megbántsalak vag yközönséges legyek, de valahogy azt a szókincset használod, amellyel az emebr a szerelméről szokott írni egy elhagyás vagy nagyösszeveszés után. Félre ne érts, egy igaz barátnő elvesztése valódi fájdalom. De valahogy én a soraidból szenvedélyt olvasok ki, ezért vagyok összezavarodva.
És amúgy is egy zavaros, furcsa barátság bontakozik ki előttem a leírtakból: egy ennyire labilis ember és egy érte szinte szenvedélyesen rajongó-óvó ember között nehéz elképzelni az egyenrangó barátságot... ne haragudj, ha nagyon mellélövök, egyszerűen én még ilyen fogalmazással ebben a helyzetben egysezrűen nem találkoztam.
Bunyó?
Hát ez azért nem olyan tett, amit az ember megbocsát.
Ki vert meg kit?
Hogy jutott az eszébe az illetőnek a verekedés? Felnőtt emberek?
Barátság? Ahol a verekedés kialakul? Ez nem barátság...
Nálam is az az érdekes,hogy hiába izgult rá a férjemre a volt barátnőm mégis hiányzik.
De ha nem szólok anno,akkor a hátam mögött lefekszik az urammal...Mondjuk 2-őn áll a vásár,és ha a férjem nem akarja akkor nem ér el semmit...