Nem fogadják el páromat a szüleim. (beszélgetés)

Egyetértek. A szerelem olykor láthatatlanná tesz olyan dolgokat amiket mindenki más már jó messziről tisztán lát. A szülők legtöbbször nem azért "elleneznek" dolgokat mert ártani akarnak a gyereküknek, hanem azért mert meg akarják óvni a csalódástól, kudarctól......csak biztonságban szeretnék tudni......és boldognak látni. Bármilyen hihetetlen is itt egyesek számára.

Én is örülök, hogy anno több esetben "beleszólt" anyu a választásomba.....azóta minden amit mondott beigazolódott, szerencsére nem én voltam a párja azoknak akikről előre tudta,hogy rossz életem lett volna mellettük.

A "szülőkről" megvan a véleményem...de ha leírnám, többet nem engednének hozzászólni semmihez.

Bárkit választ a gyerekem, még ha tudom rosszul választ és ráfázik, akkor sem keserítem meg az életét.

Mellette vagyok és ha kell segítek....egy szülő ennyit tehet, ha kirepült a "fióka"

Az én páromat sem fogadják el!! Hasonló cipöben járok én is, igaz mi még csak egy éve vagyunk együtt, de anyám az elsö perctöl mikor már komolyra fordult a dolog, megkeseríti a kapcsolatot, kitalált történetekkel akart minket szétválasztani, mindent megpróbált és annál rosszabb volt minél jobban ragaszkodtunk egymáshoz!! Hazudozott, csak hogy egymás ellen fordítson minket!! Elvette a fizetésem, a páromnak azt mondta hogy el*asztam, biztos drogozok,....meg még sorolhatnám!! Szóval tudnék mesélni, én egyszer megelégeltem egy éjjel elköltöztem a páromhoz, akkor jött még a java!! De a párommal kitartottunk egymás mellet, nemrég eljegyzett!!

Sajnos, a helyzet egyre rosszabb, köztem és anyám között, de ugy gondolom hogy ha neki fontosabb a sértödöttsége, és az akaratának a véghezvitele mint a saját lánya boldogsága, akkor nekem meg fontosabb a saját boldogságom mint az ö!!!

Ez most durván hangzik, de az itéljen el emiatt, aki atment ezeken!! èn mindent megpróbáltam, den tudtam jobb belátasra birni, zokogva kértem hogy ne csinálja ezt, sírtam könyörögtem, nem használt csak rosszabb lett, egyszer volt egy húzása amin már nem bírtam túltenni magam, és beszedtem egy csomó nyugtatót, meg persze ráittam nem is keveset, a párom volt aki segített aki nélkül már nem lennék, anyám meg mintha nem is ismert volna!!

Ugyhogy szerintem azzal kell foglalkozni akinek igazán fontos vagy, a pároddal!! Mert ha a szüleid nem látják, nem értékelik a boldogságod akkor szerintem felesleges ezért törni magad hogy jobb legyen a helyzeted!! Ez sajnos tapasztalat, nem éri meg, csak magadat örlöd fel a próbálkozással!!

Azért szorítok hogy jobb legyen a helyzet köztettek!!

Nagyrészt én is így gondolom, nincs is mit hozzátennem-.

Na sziasztok és jó pihenést- megyek mert kicsi lányomnak torokgyuszija van és ilyenkor "anyahiánnyal" küszködik.

Az ember ragaszkodik a múltjához(szülők) és a jelenéhez is ,de azt hiszem,a jelen sokkal fontosabb.

Egy embernek a saját családja a legfontosabb és ez így van rendjén.

Tiszteld,szeresd őket,de ne hagyd ,hogy tönkre tegyék a házasságod és a saját családod,ehez se beleszólásuk,se joguk nincs.

Csak rajtad múlik az egész,ezt tudnod kell.

Hát, a lényeg hogy megoldottad, és amennyire képben vagyok nem vagy valami forófejű. Velem ellentétben, mert nálunk tutti hogy repkedtek volna a tányérok. Lehet a kisbalta is.

Mit mondanak, miért utálják? Csak elmondták már az okát!

Akkor nem tudom.

Azt hittem kiderült valami, és ezért utálják.

Amúgy mi volt az a dolog, hogy sikerült megoldani?

(nem kell elmondanod ha nem akarod, csak azért érdekel, mert én is ragaszkodom a családomhoz. Nálunk a holtodiglan nem csak szállóige...

Mindig így volt ez?

Sosem szerették? Nem azért gyűlölik, mert megcsalt téged és ezt nem tudják megbocsátani neki? (belenéztem korábbi témákba)

Akkor ???

Hagyd őket,foglalkozz a saját életeddel.

Épp itt az ideje,hogy mindezeket megértesd velük.

Nem olyan nehéz,csak nagy levegő kell hozzá:))

Megértelek ,hidd el.

De van mikor eljön az ember életében az a pont,amikor szembe kell szállni a szüleivel.Amikor ,egyszerűen csak nemet kell mondani az Ő elképzeléseikre,az Ő tanácsaikra.

Felnőttél,van elgondolásod ,hogyan és kivel akarod élni az életed,akkor állj a sarkadra és ne itt mondd,milyen nehéz,hanem premier plánba a saját szüleidnek mondd,hogy megnehezítik az életed,hogy azt akit te szeretsz,nem tisztelik és ha ez nem változik ,addig bizony nem szívesen fogsz jönni!:))

Bocsi, még most néztem, hogy ez már nem egy felelősségnélküli kapcsolat.

Jelen esetben, ha tényleg jó a házasság, ragaszkodni kell a családhoz.

De a szüleid is fontosak, mert külömben ez keseríti majd meg az életed.

Valami kompromisszum?

De miért utálják?

Ha nem szeretik valamiért, lehet azért van, mert azt is látják benne amit te még nem- mert szerelmes vagy- de lehet, hogy nekik van igazuk.-legalábbis az én tapasztalataim szerint sok csalódástól megkíméltem volna magam, ha rájuk hallgatok.

Persze akkor nem volnék most annyira megerősödött, olyan tapasztalt, és nem mondhatnám ezt neked.

Persze ez nem szentírás.