Gyorsvonat
Nagyon jó találmány, ha A pontból B pontba szeretnénk hamar, kényelmesen, biztonságosan eljutni, s azt kívánjuk: gyorsan, gyorsan legyünk túl az időtartamon.
Ez jó eséllyel nem igaz, amikor az életünkről van szó.
30-35 éves kor alatt nem nagyon számít az idő, szinte észre se vesszük a múlását, legfeljebb akkor, amikor úgy érezzük, hogy egy várva-várt esemény soha nem fog bekövetkezni.
A vonatot meg lehet állítani, az időt nem. Kevés nála kegyetlenebb dolog van, kivéve talán azt az állítólagos hatását, hogy minden sebet begyógyít.
Az idő gyógyító hatását nem nagyon tapasztalom. Vannak dolgok, amik ma is ugyanúgy fájnak, mint amikor megtörténtek. (Kivétel: szülési fájdalmak. :D)
Születésünkkor felkerülünk egy vonatra, s akkor nem határozhatjuk meg, hogy milyen irányba induljon. Amikor eszmélünk, akkor sem feltétlenül rendelkezhetünk arról, merre szeretnénk irányt módosítani, netán hol akarunk kiszállni. Már ha van igényünk, lehetőségünk, esélyünk, energiánk útvonalat módosítani.
Szerencsésnek és tiszteletre méltóan erős akaratúnak tartom azokat, akik képesek drasztikusan irányt, pályát módosítani.
Eltemettük a legfiatalabb nagybátyámat, ez alkalommal összejött az igen népes család.
Nem tudom megszámolni az ujjaimon, hány olyan rokonommal beszélgettem először, akikkel már évtizedekkel előbb is megtehettem volna. Ennek ellenére mindenki nagyon kedves volt velem. Pontosan tudták ki vagyok, csak nekem kellett finoman érdeklődnöm, melyik rokonommal is társalgok. Volt, aki elmondta, hogy annak idején a bátyámmal közösen hozott el a bölcsiből, átmászva velem a Ferihegyi gyorsút akkor még csak fél méter magas beton elválasztóján. Csak pislogtam. Érdekes, hogy ezekről a dolgokról a bátyám nem beszélt soha, pedig megtehette volna.
A még élő két nagybátyámon kívül ő az egyetlen, aki tudna mesélni a családi dolgokról. De nem ér rá. A nyugdíjasok soha nem érnek rá. :)
S attól tartok, még nagyon sokan "nem érünk" rá olyasmiket megtenni, amiknek az elmulasztása után bánkódás, lelkiismeretfurdalás, hiányérzet marad.
Reál beállítottságú vagyok, nagyjából tudom kezelni a matematikai, fizikai mértékegységekkel azonosítható, kifejezhető dolgokat, de az idő kifog rajtam (is?).
Akik ismerik, biztosan szívesen hallgatják, akik meg nem, talán felfedezik. Ez a csodálatos dal nem a szerelem kapcsán jutott az eszembe; az időre asszociáltam.
https://youtu.be/f0g3v-PboLM
Száz szónak is egy a vége: könyörtelenül rohan az idő, s amit ma nem tettünk meg, vagy elmulasztottunk egy beszélgetést, azt valószínűleg nem fogjuk tudni pótolni.
Írta: syria, 2017. december 2. 09:08
Fórumozz a témáról: Gyorsvonat fórum (eddig 30 hozzászólás)