Pá-pá bütyök! I.

A megoldás után kutakodva rengeteg ellenérvvel találkoztam. Pl.: fájdalmas a műtét, egy idő után úgyis visszanő, sokba kerül, hosszadalmas a felépülés stb.

Eljött a nagy pillanat: ismerős ajánlott egy baleseti sebészt, aki többek közt ilyen műtétet is vállal. Hanyatt-homlok rohantam, mert a helyzetem kezdett elviselhetetlenné válni. (A munkahelyemen is.) Normális cipőt nem tudtam hordani. Az MBT segített egy ideig, de azt már nem is lehet Mo.-on kapni, s ha csak papucsot hordtam (mégsem lehet mindig mezítlábazni), akkor is sokszor begyulladt.

Végigmentem az elrendelt vizsgálatokon (mindenki tudja milyen strapás, így nem részletezem).

Én dönthettem el, melyik lábam legyen az első. Az agyamban megfordult, hogy műtsék egyszerre a kettőt, de a doki erről lebeszélt. (Jól tette.) Mondtam: kezdjük a bonyolultabbal, legyek túl a nehezén.

A megbeszélt időpontban 2015.04.01-én reggel fél 9-kor (a saját kocsimmal) megjelentem az előírt felszereléssel az egészségügyi intézményben. Röpke két órás adminisztráció után betoltak a műtőbe. Kb. 45-50 perc múlva felébresztettek. Állítólag érdekes dolgokat mondtam, amikre nem emlékeztem. :D

Addig nem volt semmi baj, amíg hatott a fájdalomcsillapító. Hanem ami utána jött! Tényleg fájt. De nem annyira, hogy marokszámra szedjem a fájdalomcsillapítót.

Mivel ez egynapos ambulanciás műtét volt, kísérőre volt szükségem a hazaengedéshez. Értem jött a barátnőm, és egy sofőrszolgálat. A kísérőmmel beültünk az autómba a profi sofőr mögé, a másik kocsi hazáig kísért. Ott a kolléga felvette a társát, s mentek tovább, a következő feladatért. (Sokkal olcsóbb volt ez a megoldás, mint a taxi.)

Fájtam, mert nemcsak a bütyköm lett eltávolítva, hanem a kalapácsujjam is meg lett műtve. Bő két hétig hol járókerettel, hol mankóval közlekedtem. És persze szinte 0-24-ben rajtam volt a kezelőcipő 6-8 héten keresztül.

Azért annyira nem volt vészes. A műtétet követő két hét múlva esedékes varratszedésig beszedtem összesen 8 szem Cataflamot, és 12 szem Algoflexet. Szerintem ez igazán nem sok. Különösen ha azt veszem, hogy szerintem az átlagnál alacsonyabb a fájdalomtűrési küszöböm.

A műtét szerdán volt, mennem kellett kötözésre pénteken. Utána Húsvét vasárnap is. Mindhárom alkalommal közeli szomszéd segített, mert vezetni nem tudtam; pontosabban nem mertem.

A 2015.04.15-i varratszedés szörnyű volt. A művelet közben sok minden elhagyta a számat. Először nyávogtam, aztán jajgattam, majd meggyanúsítottam a dokit, hogy bizonyára Mengele tanítványa volt. :) Végezetül megkérdeztem, hogy mikorra tervezi a másik bütyköm eltávolítását. :D

Fájdalomdíjul a párom, aki a varratszedésre vitt, meghívott az intézményhez közeli cukrászdába egy fagyira. Az kicsit helyrebillentette a lelkemet. :) Fontolgattam, hogy hazaérve beveszek egy fájdalomcsillapítót, aztán (miután elolvastam a gyógyszerhez mellékelt papírt) úgy döntöttem: mégsem fáj annyira. Nincs szüksége a szervezetemnek újabb méregre.

Vígan távmunkáztam, és készültem lelkileg (is) a következő műtétre.