"Apróság", ami nagyon fontos, de sokan semmibe veszik

Természetesen a fentiek alól van sok-sok kivétel, de ők sajnos kisebbségben vannak.

Valamilyen szinten többségünk elégedetlen magával, a saját, netán a környezete elvárásai miatt.

Ezer okot lehet felhozni:

- nincs munkahely, ezért nehéz az élet

- van munkahely, de gyalázatosan keveset fizetnek

- van munkahely, jó a fizetés, de valaki beleköp a levesbe

- nem nagyon köpnek a levesbe, csak annyira, ami elég a gyomorgörccsel munkába induláshoz

- volna állásom, de nem tudok bejárni (akármiért)

- nincs megfelelő társ

- van hűséges férj, de nem jön össze a gyerek

- van gyerek, de folyton beteg, vagy ha nem, akkor állandóan visít

- menekülnék a panelból, de nem tudok

- van hol lakni, de az életet megkeseríti az anyós, após, akárki rokon

- kertes házban élve megőrülök a szomszédtól

- nem tetszik a hajam (formája, színe, minősége)

- a gyerek szeretne diplomát, de nincs, aki finanszírozza

- minden rendben, tudnánk kocsit venni, de nem tudnánk fenntartani

- le kéne fogyni/meg kéne hízni

Na, itt hagyom abba a felsorolást, mielőtt bárki abbahagyná az olvasást. :)

Meggyőződésem: a fenti dolgokat bárki könnyebben le tudná küzdeni, ha adott volna hozzá (persze sok egyéb más mellett plusz) egy hiányzó feltétel.

Az ördög mindig az aprónak tűnő, ám annál sokkal nagyobb jelentőségű dolgokban, a részletekben lakik.

Olyan dologra gondolok, ami véleményem szerint elengedhetetlen a normális élethez:

- ami biztosítja az éjjeli, pihentető alvást

- ami biztosítja a normális munkavégzést

- ami esélyt ad a napi fáradtság után a regenerálódásra

- ami teret enged az építő gondolatoknak

- és még sok minden másra jó.

Ha valaki eddig nem találta volna ki, mi az amire gondolok (amit kétlek), az nem más, mint a csend.

Ami többnyire akkor hiányzik, amikor a legnagyobb szükségünk volna rá.

Ehhez képest mi van?

Ha kell, ha nem, mindenhol megy a háttérzaj. Nem érdekes, hogy mi. Lényeg: zörögjön valami! MINEK?

Tömegközlekedést igénybe véve azt látom: szinte minden második ember fülében ott a hangszóró. Az ő dolguk, hogyan és miért zárják ki a külvilág ingereit.

A legtöbb helyre ahová belépek, legyen az

- kisbolt

- bevásárlóközpont

- fodrászat, kozmetika, körömstúdió

- autószerviz

- hivatalból látogatott magánlakás

- stb.

mindenhol szól a rádió/TV/CD lejátszó/számítógépről szóló akármi.

Ahol tehetem, kérem a zajforrás kiiktatását. Az esetek túlnyomó többségében meg is teszik.

Falra tudnék mászni (ez bizonyára az én csököttségem :D), amikor pörgést kívánnak maguknak, egymásnak az emberek. Mik vagyunk? Búgócsigák, hogy pörögjünk?

Számtalan ember van, aki képtelen háttérzaj nélkül élni. Szerintem ez egy ugyanolyan haszontalan, rossz szokás, mint a dohányzás.

Félreértés ne essék! Nem vagyok kriptaszökevény. Ha a kedvem úgy tartja, szétesik a ház (ha egyedül vagyok az autóban, akkor a kocsi) a hangerőtől, amivel operát, rockot, bármilyen slágert, éppen kedvemnek tetsző zenét hallgatok. De még egyetlen szomszéd sem jelezte, hogy zavarná. Bizonnyal azért, mert mértékkel, és nem kifogásolható időben teszem.

A megoldást csak sejtem. Tudni nem tudom, hogyan lehetne összehangolni a nem ritkán ellentétes érdekeket.

Pedig pl. egy kertes házas övezetben összebeszélhetnének a szomszédok: mikor nyírjanak (vagy éppen ne) füvet. S legfőképpen a nyugdíjas ne hétvégén fűrészeljen fát szombat-vasárnap 10-19 óráig; stb.

A panelházban élők iránt őszinte tiszteletem: ha valahol, ott aztán - nem utolsó sorban az épület anyagából, kivitelezéséből adódóan - nem nagyon lehet "rendet" teremteni. Tisztelet a bizonyára nem kevés kivételnek.

Annyi, nehezen elkerülhető stresszforrás ér minket. Miért generálják sokan maguknak?

Szerintem azért, mert

- rendelkezésre állnak a megfelelő zajkeltők

- igazi megoldás híján a zajba menekülnek.

Megéri?