Ikonok

Akiknek tizenöt perc hírnévnél több jut…

Emberek, akik saját generációjuk stílusát határozták meg, és még mindig elevenen hatnak kultúránkra. Különleges személyek, akik kitüntetett figyelemnek örvendtek életükben, ma pedig ízlésformáló, inspiráló hatással bírnak számunkra. A zene, filmművészet, divat, illetve kultúra nagyjai, ideálok…

Közhelyesen hangozhatnak ezek a szavak, hiszen manapság egyre többen küzdenek a címért, de tényleg ilyen egyszerű bejutni a nagy nevek soraiba, és ott maradni? A tehetségkutató műsorok korszakában mindenkinek jár tizenöt perc hírnév, a figyelmet felkelteni pedig nem nehéz. A kérdés csak az, hogy a legendák között szerepelnek-e majd a mai példaképeink, netán ugyanolyan egyszerűen fognak eltűnni a média süllyesztőjében, ahogyan érkeztek?

Egyet leszögezhetünk: sztárnak és ikonnak lenni korántsem ugyanaz. Egy igazi ikonban mindig van valami megfoghatatlan plusz, olyan tud adni a világnak, amit mások csak utánozni szeretnének. Sziporkázó egyéniséggel és aurával megáldottak, ami keveseknek adatik meg. Általában független, szabadgondolkodású emberek, eredetiek, nem félnek az újításoktól, merészek, kitartóan haladnak előre saját útjukon.

Ha ikonokról beszélünk, egészen messzire tekinthetünk vissza az időben. Talán a legelső említésre méltó nő Coco Chanel, francia divattervező a múlt század elejéről. Ő volt az, aki szoros fűzőket, kényelmes, egyszerű ruhadarabokra cserélte, valamint megalkotta az első „demokratikus” parfümöt, mely az óta is forgalomban van. Fiúsan rövid hajával, nadrágjaival, hatalmas bizsuival, és vállra akasztható táskáival szembe ment a hagyományoknak, ezzel történelmet írva. A kis fekete ruha megteremtője azóta is követendő példának számít. A Chanel divatház az évek során az egyik legnagyobb presztízsű márkává nőtte ki magát. A róla készült életrajzi filmben főszereplő Audrey Tautou, francia színésznőt nem egy cikk kiáltotta ki hozzá hasonló divatdiktátornak, sőt egyenesen a reinkarnációjának. Az tagadhatatlan, hogy neki is van érzéke a stílushoz, de elég lesz-e ez, hogy bekerüljön a nagyok közé?

Névrokonának Audrey Hepburn, angol-holland származású színésznőnek mindez sikerült, hiszen ő a 20. század elejének egyik legnagyobb nőalakja volt. Határozott stílusával, karizmatikusságával került be a dívák közzé. Ruhái egyszerűek, ugyanakkor gondosan megválogatott, minőségi darabok voltak. Megmutatta a kor asszonyainak, hogy nem muszáj tökéletesnek lenni ahhoz, hogy gyönyörűek legyenek, ezért rajongtak érte. Titka talán a finom részletekben rejlett, hiszen mindenhez hozzáadott valamit saját magából. Az eddig felsoroltak mind megtestesítettek egy ideát, amire az aktuális kor embere vágyott.

Ma is sokan próbálják őket utánozni, de mintha másra lenne szükség. Paris Hilton, korunk vagyonos üdvöskéje Hepburn–stílusú öltözékekben állt kamerák elé. Valószínű, hogy csupán a ruha, vagy egy frizura átvétele nem elég. Bár az örökösnő is ünnepelt sztár, sok mindennel próbálkozott, hogy rivaldafényben maradjon, mégis mintha elkezdett volna leáldozni a csillaga. Tény, hogy a gyors és nagy mennyiségű információáramlás megköveteli, hogy folyamatos újdonsággal rukkoljanak elő, ha csúcson szeretnének maradni. Ha mást nem is, az apró termetű kutyusokat biztosan a hoteltulajdonos lánya hozta divatba.

Hepburn után Marilyn Monroe tipegett be a köztudatba, és vele együtt a szexszimbólum fogalma. Színész–, énekesnő volt az eredeti foglalkozása, mégis egyszerűen saját magával, a személyisével, megjelenésével tűnt ki a sorból. A szőke, göndör fürtök, és a vörös rúzs, ma is egybeolvad a díva fogalmával. Christina Aguilera, vagy Madonna csak két név a másolni próbálók közül.

Persze Madonna külön fogalom a sorban, akit immáron a pop koronázatlan királynőjeként emlegetnek. Az olasz származású énekesnő nagy utat járt végig, különleges érzékkel hozott vissza stílusokat a köztudatba, és teremtett újakat. Igazi kaméleon, aki előírásokkal nem törődve vitte véghez saját terveit. Minden megmozdulásával heves reakciókat vált ki a tömegből. Ebből leszűrhető a következtetés, hogy ikonnak lenni azt is jelenti, bármit tégy, az nem maradhat szó nélkül, valahogyan inspirálni kell az embereket, múzsává kell válni. Neki mindez önerőből sikerült. Vajon valóban elegendő-e csupán az ambiciózus természet a „világ meghódításához”?

Hasonló dívás hatást próbál kelteni Dita Von Teese burleszk táncosnő, színésznő, modell, aki vintage stílus képviselője. Ismertetőjegyei között van a vörös rúzs, fűzők, de mindenekelőtt botrányos képek és viszonyok hada. Mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy átlagos. Nem lehetünk benne biztosak, hogy a botrányossággal el lehet érni a kívánt hatást.

Természetesen sokan voltak, akik kifinomultsággal, eleganciával próbáltak ideálokat teremteni. A sikkhez az elnök, és uralkodófeleségek értettek a legjobban: Grace Kelly, monacói hercegnőt, és színésznőt ma is a glamour megtestesítőjeként tartják számon. Míg Lady Diana Spencer walesi hercegnő kivételes érzékével, kitűnő alkati adottságival, és hatalmas jóindulatával a „szívek hercegnőjévé”, valamint a világ legtöbbet fényképezett nőjévé avanzsált. Jackie Kennedy pedig Amerika stílusos First Ladyjeként vonulhatott be a köztudatba. Hatalmas napszemüvegeivel, és táskáival, különleges kis kalapjaival írta a stílustörténelmet férje kormányzási ideje alatt. Ma Michelle Obamának hasonló jelentőséget kezdenek tulajdonítani. Állítólag már férje megválasztása előtt is felfigyeltek rá. Tény, hogy Amerika első asszonya kitesz magáért, és megmutatja a világnak, nem csak vékonyan lehet valaki stílusos. Ezzel, és hazai divattervezők támogatásával elnyerte a közönség tetszését.

Persze vannak kevésbé szofisztikált egyének, akik más módon válnak híressé. Meghökkentő, és újszerű volt Joanne Stefani Angelina Germanotta, közismert nevén Lady Gaga amerikai énekesnő megjelenése a popiparban. Rengeteg kritika érte feltűnő szokatlan viselkedése, ruhái miatt. Egyáltalán nem hétköznapi, ötletes, és mindenekelőtt provokatív személyiségként ismerjük, igazi 21. századi lény. Nem régiben szárnyra kaptak a híresztelések, miszerint egyszerűen csak Róisín Murphy ír kolleganőjét másolja, akinek a 90-es években jelent meg debütáló albuma „Bejön a feszes kis felsőm?”címmel. Murphy tehát pimaszságában biztosan hasonlít vetélytársára. Gagát pedig nem kell félteni, hisz’ olyan színes és különös nő, aki ezt a kis pletykát is képes előnnyé kovácsolni, és sikerei továbbra is töretlenek. Mindenesetre még Madonna is mellette tette le a voksát.

Nem hagyhatók ki a sorból a modellek sem úgy, mint például a jamaicai származású egykori diszkókirálynő Grace Jones, vagy a fénykorát élő fiús alkatú, meghökkentően modern stílusú angol Agyness Deyn sem. A kifutók üdvöskéje egyre nagyobb rajongótábort tudhat magáénak, jelentős befolyást gyakorolva ezzel a világra.

Vajon megérdemlik-e a sikereket az újkor kiszemeltjei? Bekerülnek-e a nagy legendák közzé? Azt hiszem, erre Audrey Hepburn diplomatikus válasszal szolgált: „Nem tudom magam ikonnak tekinteni. Nem biztos, hogy én is olyannak látom magam, amilyennek mások látnak. Én csak teszem, amit tennem kell, függetlenül attól, hogy ki mit lát bennünk.” Összegezve egyediség, újdonság, esetleg régi stílusok okos újraélesztése, továbbá figyelemfelkeltés, és mindehhez varázslatos személyiség a tökéletes recept. Mindenekelőtt pedig a tömeg, az egyszerű ember megnyerése azzal, hogy a kor szellemét, ezáltal valaki olyat testesítenek meg, akit látni szeretnénk. Tehát a döntés egyedül a mi kezünkben van.