Ilyen volt, ilyen lett

Bevallom már szégyelltem a '70-es évekből származó szekrénysort, minden más a stílusomnak megfelelő volt, de ez kilógott a sorból.

Szép állapotban volt, de nem az én stílusom. Ezért lecseréltük...

Viszont a gyerekek szobájában is egy meglehetősen lestrapált és kinőtt szekrény volt.

Így elgondolkodtam, hogyan lehetne hasznosítani mégis a régi szekrényt!

Gondolatban szétszedtem, egy polcrendszer kivételével mindent fölhasználva, és más sorrendben, illetve egymásra rakva, az eredeti lábak nélkül. Ezt le is rajzoltam.

A férjemet, mivel asztalos, megkérdeztem, hogy ez kivitelezhető-e így, de laikus szemmel is egyértelmű volt, hogy IGEN.

Igaz, hogy nekem egy fillérembe sem került az asztalos munkája, de ha átgondoljuk, még mindig olcsóbb megoldás egy asztalost megkérni erre a munkára, mint egy komplett gyerekbútort venni csillagászati összegekért.

Egyébként egy ügyes kezű ember is meg tudja oldani, hiszen nem nagy munkával járt.

Leszedte a régi ormótlan lábakat, egymás tetejére tettük a szekrény elemeit, összecsavarozta, hogy gyerekbiztos legyen.

Aztán a legvégén különböző színű öntapadós tapétával befedtem, azt viszont már én saját kezűleg tettem rá.

Most már nem szégyellem, sőt büszke vagyok rá, hiszen volt már olyan, aki azt hitte, hogy új szekrényt vettünk a fiuknak is.