Kreatív hét, avagy unokahugica nálunk nyaralt!

A nyáron abban a nagy élményben volt részünk, hogy unokahugicánk, aki négyéves, egy hetet tölthetett nálunk. Nagy fiam háro éves, a picim egy, és szerettem volna olyan hetet, ami mind a hármójuknak élményt jelentene.

Rengeteg kutatás és készülődés előzte meg a munkálatokat, hogy mire Viki megérkezik, már csak a "foglalkozásokkal" kelljen törődni, az egyéb dolgok ne zavarjanak. Megvoltak a kis rituáléink, hogy egy rendszer is legyen a dologban. Minden reggel (reggeli után) lementünk a játszótérre, hogy férjem aludni is tudjon munka után. Délben ebéd, alvás, majd szabadfoglalkozás, és délután jöttek – ahogy mi neveztük – a foglalkozások.

Ezek mindössze maximum kétórásak voltak, hisz többet nem igazán lehet elvárni egy ilyen korú gyermektől; ezt jobb rájuk bízni, hogy meddig érdekli őket az aktuális foglalatosság.

Készítettünk papírmasé légballont tapétaragasztó nélkül. Soha nem értettem, hogy aki gyerekekkel készít papírmasét, az miért használ oda nem illő anyagokat. Tökéletes szolgálatot nyújt a házi készítésű csiriz is.

Szóval a papírmasé tökéletes választás volt: az egyéves fiam imádta a tépkedést, ahogy a nagyok is. (Mellékesen megjegyzem, egy óvónő azt nyilatkozta, hogy a papírtépkedő gyerekek iskolás korukban szebben írnak.) Fhú, és az az öröm, amikor tapicskoltak a csirizben, kencézték a lufit...leírhatatlan.

A sógyurmát talán már sokan elfelejtették, pedig nem nagyon tudok ettől praktikusabb gyurmát elképzelni, hisz korosztálytól függetlenül lehet vele dolgozni, nem baj, ha megkóstolják a kicsik, nem lesz tőle bajuk, és valószínűleg nem is ez lesz a kedvenc eledelük. (Mondanom sem kell, hogy mind az egyéves, mind a három- és négyéves lurkó megkóstolta, amelyet mókás grimaszok kísértek és nem volt több kóstolás.)

Sógyurmából készítettünk szép kis érmeket, alakzatokat és egy szép kis ajándékot a mamának, amelyet tenyérlenyomattal tettünk igazán személyessé. Ebben még a kedves férjem is segített (köszi, szívem!).

Mindemellett készítettünk papírláncfüzért, fűztünk gyöngyöt, szedtünk terméseket, leveleket, bogyókat, rajzoltunk, festettünk, strandoltunk, buliztunk.

Azt hiszem, tartalmas hét volt, és remélem, volt olyan élményben része Vikinek, mint nekünk, és jön hozzánk máskor is. (Eltettem a szedett terméseket a következő foglalkozásokra.)

Akit bővebben érdekel, hogy mikor mit csináltunk: minden megtalálható a naplómban részletesen, mit hogyan készítettünk.

Remélem, páran kedvet is kapnak egy-két dologhoz.