A farsang eredete

A farsang elnevezése országonként változik.

Nálunk a német fasen, faseln, mesélni, pajkosságot űzni szóból ered, ami a vígság azon időszakát jelzi, amely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. Az olaszoknál a "Hús, isten veled!" carne-vale szóból származik, ami eredetileg a húshagyó keddet jelölte, de más nézetek szerint a carnevál szó eredete a "carrus navalis"-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent, ezt Dionüszosz ünnepével hozták kapcsolatba, hisz az ünnepeiken a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység szimbólumát.

A karnevál szót Csokonai Vitéz Mihály ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte.

A farsang vízkereszttől (január 6-tól) hamvazószerdáig tart.

Pontos időpontja nincs, mert ez mozgó ünnep, ugyanis a hamvazószerda minden évben máskor van. A hamvazószerda pontos időpontja attól függ, hogy mikor van a március 21-ét követő első holdtölte. Az ettől számított első vasárnap húsvét első napja, s ha innen visszaszámolunk 40 napot, akkor megkapjuk a hamvazószerda időpontját.

Gyökerei az ötezer évvel ezelőtti ókorba nyúlnak vissza, az ókori saturnaliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz eseményeihez.

A Dionüszosz ünnepet (a görög Dionüszosz: a bor, a mámor, a termékenység istene volt), az ún. kis Dionüszia-t, december-januárban ünnepelték, ami éppen megegyezik a mai farsang időszakával. Ez az ünnepség álarcos felvonulásokból és táncos mulatságokból állt, ilyenkor a rabszolgák is helyet foglalhattak is az uralkodók asztalánál. Ezekből az ünnepségekből alakult ki a későbbiekben az athéni vígjáték.

A saturnaliai ünnepnapokon, amelyek egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak, a római rabszolgák nyilvánosan bírálhatták, sőt még meg is dobálhatták uraikat, igaz, csak rózsaszirmokkal, talán innen ered a ma napig is közkedvelt konfetti hintése. A lupercalia ünnepeken fáklyás-gyertyás körmenettel indultak el a Plútó istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére. A régi rómaiak ezen a napon kecskét is szenteltek az isteneknek.

Ezeknek a római felvonulásoknak a fő látványossága a carrus navalisnak nevezett hajószekér, a karnevál "névadója" volt.

Amúgy eredetileg pogány ünnep volt, a párkeresés, udvarlás időszaka, a keresztény egyház évszázadokig próbálta kiirtani, de nem tudta, így kénytelen volt keresztény elemekkel felruházni, így a katolikus egyház a farsang időszakában a kánai menyegzőről emlékezik meg.

Az első, farsangról szóló írások 1283-ból ismeretesek, amelyek bajor-osztrák írások voltak.

Honi elterjedéséről csak a XIV. századtól kezdve vannak írásos feljegyzések.

A hamvazószerdát követő napon felfüggesztik a böjtöt, hogy a farsangról megmaradt ételeket elfogyaszthassák. Ezt a napot torkos-, zabáló- vagy tobzódócsütörtöknek hívják.

A farsang jeles napjai:

Január 6. - Vízkereszt

A karácsonyi ünnepkör zárása, és a farsangi időszak kezdete. Az egyház ekkor emlékezik meg Jézus megkereszteléséről és a napkeleti bölcsekről. Újabb szokás szerint vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát.

Január 22. - Vince napja

Termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince".

Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap ez a nap. Ekkor rendezték az ún. lupercaliát, amikor is fáklyás-gyertyás körmenettel indultak el a Plútó istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére. Ezt az ünnepséget a keresztény egyház gyertyaszentelő ünneppé nevezte át.

Ezen a napon kecskét is szenteltek az isteneknek.

Február 3. - Balázs-nap

Szent Balázs püspök és vértanú napja, az ő emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá és megszabadítja a hívőket minden betegségtől.

Március 12. - Gergely-nap

Ez a nap az iskoláskorú gyermekek színjátszáson alapuló játékának a napja, aminek adománygyűjtő célja volt. Gergely napján vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek.

Időjárás- és termésjóslás nap is ez. Ugyanis, ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely."