A farsang eredete (beszélgetés)

Éppen csak kihevertük a karácsonyi és szilveszteri lakomázás, ünneplés fáradalmait - máris itt van vízkereszt napja, kezdődik a báli szezon. A hagyományok szerint a mulatságok végén a telet is elűzzük, virágvasárnapon pedig már a tavasz közeledtét ünnepeljük.

A katolikus egyházi kalendárium szerint a farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda közé esik, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása volt. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza: a névtelenség, az „arctalanság” biztosítja mindenki számára a téli sötétség utáni felszabadulást, féktelen mulatozást.

ŐRIZD A HAGYOMÁNYT!

Abraham azt mondja: „Nem azért jöttünk erre a Földre, hogy történészként kutassunk a múltunk után, hanem azért, hogy vágyaink kiterjesztésével előre haladjunk.”

Én mégis azt gondolom, nem éreznénk, mekkorát léptünk előre, ha nem látnánk, mit hagytunk magunk mögött. Van valami - amit mindezek ellenére - fontosnak tartok: a hagyományok őrzését. Emberiségként, nemzetként, családként…

- A közösségeket a mítoszuk tartja egybe.

Ahol a mítoszukat nem értik, ott közösségről sem beszélhetünk, csak emberek összeverődéséről, akik valójában idegenek egymás számára.

- A "tradíció" – vagyis a hagyomány – átadást jelent.

A nem emberi eredetű lényeg átörökítését. A társadalomban a szellemi folyamatosságot biztosítja eszméken, formákon, szokásokon, jogokon, magatartási rítusokon keresztül, minden korban újra kell fogalmazni, a korkövetelményekhez és szükségletekhez kell igazítani.

- Az "emlékezet" meghosszabbítja a múlt hatását a jelenben. Fontos szerepe van mind az egyén, mind a közösségek életében. Lényegében nem időbeli, hanem szellemi értelemben vett emlékezés az eredet őrzésére a teremtésben, annak elevenen tartása lelkünkben, életünkben. /

Éppen csak kihevertük a karácsonyi és szilveszteri lakomázás, ünneplés fáradalmait - máris itt van vízkereszt napja, kezdődik a báli szezon. A hagyományok szerint a mulatságok végén a telet is elűzzük, virágvasárnapon pedig már a tavasz közeledtét ünnepeljük.

A katolikus egyházi kalendárium szerint a farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda közé esik, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása volt. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza: a névtelenség, az „arctalanság” biztosítja mindenki számára a téli sötétség utáni felszabadulást, féktelen mulatozást.

Február 3.-hoz még egy adalék ...

Február 3-a Balázs-napja: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásakor gyógyítására használták.

A balázsolás ma is élő hagyomány. Ez az ünnep Szent Balázs püspök nevéhez fűződik, aki azzal tette feledhetetlenné magát az utókor számára, hogy egyszer megmentett egy fiút, akinek halszálka akadt a torkán. Hálából a fiú anyja ételt és gyertyát adományozott számára. Azóta a "torokfájósok" különös becsben tartják ezt a dátumot, az őket ápolók pedig ilyenkor parázsra vetett alma héjával füstölik meg a szenvedőket, hogy ezáltal a betegséget, fájdalmat okozó gonoszt elűzzék belőlük. Ha ezen a napon templomba mentek, akkor a pap két összekötött égő gyertyát tart a hívők nyakához, és arra kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az áldást kérőt a torokbajtól.

Ezen kívül Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is tartották régen. Szokás volt, hogy a magyar szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, így azok nem tesznek kárt a termésben.

- A szokások és hiedelmek zömének szempontjából többnyire „farsangvasárnap”, „farsanghétfő” és „húshagyókedd” alkotja az igazi farsangot.

- A záró három napot " farsang farkának " is nevezik. Ezek a felszabadult mókázás igazi napjai. „Felkötjük a farsang farkát” - mondták még jó ötven éve is az idősebb emberek, ha farsang idején meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy szórakozni mentek.

- Régi hagyomány az „asszonyfarsang”, melyet mindig farsanghétfőn rendeznek. Ekkor a lányok, asszonyok férfiruhába bújtak, és férfi módra mulattak egész nap.

Köszi, hogy megosztottál velünk ennyi érdekes információt. Furcsa, hogy milyen keveset tudunk az ünnepeink kialakulásáról, és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról.

Remélem, lesz még folytatás!

Szép napot!