Gyerekrajzok titkos üzenete - avagy tudod, mit rajzol a gyermeked?

Grafológusként lehetőségem nyílt megtanulni értelmezni és megérteni a gyerekrajzok tartalmát, üzenetét.

Nagyon izgalmas dolog számomra a gyerekek rajzát vizsgálni. Minden jelent valamit, ami a rajzon megjelenik, csak tudni kell értelmezni őket. A gyerekek számára ez az egyik legfontosabb kifejezési eszköz.

Szerintem nagyon fontos lenne, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, dolgozik (úgy, mint dadusok, óvó nénik, tanítók, szülők) az beszélje a nyelvüket és értse az üzeneteiket.

Mivel a rajzolás (írás) sztereotip folyamat, így az a gondolkodásmódunkat, a viselkedésünket fogja tükrözni és a tudatalattink foga rajzon megjelenni. Bizonyított, hogy az esetlegesen felmerülő problémák hamarabb feltűnnek a rajzon (írásban), mint a viselkedésben. Így ha azokat egy szakértő szem felfedezi, akkor még időben be lehet avatkozni és hamar orvosolni a problémát. Ami ekkor már nem is biztos, hogy ki fog alakulni.

A kisgyermek gondolatait, érzéseit még nem tudja úgy kifejezni, mert vagy nincs meg hozzá a megfelelő kommunikációs készsége vagy sok esetben nem is tudja, hogy mi zavarja, mi bántja őt, csak a diszkomfort érzése van meg, amit a rajzban tökéletesen el tud mondani számunkra (színekkel, vonalvezetéssel, szimbólumokkal). Rajzban, képi nyelven közli azt, amint elmondani még nem tud.

A gyermekeket nem kell, nem szabad rajzolni tanítani, mert e nélkül is bujkál bennük a közlés igénye, - már az előtt is, hogy teljesen szabatosan, hosszú mondatokban, árnyaltan meg tudnák fogalmazni az érzéseiket, gondolataikat, véleményüket az őt körülvevő családról és világról.

A gyerek a lelkét rajzolja, ezért is nagyon rossz, ha sematikusan akarják megtanítani ábrázolni (nézd, ilyen napocskát rajzolj!, a fa az nem ilyen drágám!), miközben ő dekódolja a papíron a problémáit.

A kisgyermek nem azt rajzolja le, amit lát, hanem azt, amit tud, ami a véleménye a dologról. A kisgyermeket ezért nem kell, sőt nem szabad rajzolni tanítani, mert ezzel megakadályozzuk azt, hogy rajzaikban a tudattalan élmények domináljanak, kreativitása pedig csökken.

Az értelmezés egyik legfontosabb alapja a színek jelentése és a szimbólumok értelmezése.

A három alapvető forma, amely megjelenik a rajzokon, az a nap, a ház és a fa. Ezek ismeretével már fel tudjuk térképezni a gyermek szeretet iránti igényét, az egóját, önbizalmát és az érzelmi életét.

Ideális esetben ezek arányosak és összhangban vannak egymással.

A NAP a szeretet megnyilvánulása. Megmutatja, hogy melyik szülőtől és hogyan, mily módon kapja a szeretetet és azt is, hogy ez számára elegendő-e?

A citromsárga szín a melegség, a szeretet, a harmónia jele. Ha kiegyensúlyozottnak érzi saját magát a gyerek, akkor citromsárgával rajzolja a napot. Más esetben az adott szín jelentését kell figyelembe venni.

Ha úgy érzi a kisgyerek, hogy elegendő számára a szeretet, amit kap, akkor a nap arányos a házzal és képes felmelegíteni (szeretettel megtölteni) azt. Ha stabilnak és állandónak érzi az adott szeretet mennyiségét, akkor a nap sugarai egyforma hosszúak és egyenesek, és a nap sugárzó. Formáját tekintve kerek (félkör és negyed kör is lehet) íves vonalú, nincsenek rajta horpadások.

A HÁZ az ego megjelenése. Mutatja, hogy, hogy érzi magát a világban, milyen értékeket helyez előtérbe.

Amikor mindkét szülő egyformán részt vesz a gyermek életében és mindkettőhöz egyformán kötődik, a ház a lap közepére kerül. Amennyiben a ház az egyik oldalon van, de a másik oldalon megjelenik a fa, akkor az is mindkét szülő jelenlétét jelenti.

A tető a védelem szimbóluma, megvéd a külső hatásoktól. Hegyes, de nem hangsúlyozott a megjelenése (nincs cserép, nem lapos a teteje). A ház falai egyenesek, nem törik meg sehol (ami az ego bizonytalanságát jelenti), nem dagad semelyik oldalon sem. Ideális esetben a házon van kémény, amiből áramlik a füst, így a feszültség-levezetésnek van helye és lehetősége kiáramlani. Van ajtaja, amin be lehet menni (kapcsolatokat lehet teremteni) és van ablaka is, amin be lehet tekinteni (információt lehet közvetíteni, ki-be).

A FA az érzelmi életet mutatja. Az érzelmi megnyilvánulásokat mutatja: hogy hogyan-, kitől kapja és várja azt is, hogy ő hogyan adja.

Leggyakoribb faforma, amit rajzolni szoktak az a gyümölcsfa-forma. A fa formájából az érzékenységre lehet következtetni. Mint ahogy a nap arányos a házzal, a fa is arányos: a korona a törzsével.

A stabil érzelmi életet szimbolizálja, ha zöld a lomb és barna a törzs, hiszen akkor él a fa; ekkor áramlanak megfelelően az érzelmek. Nem tiltja, nem gátolja semmi azokat. A lomb kapcsolódik a törzshöz, így az energia nem vész el. A törzse nem hangsúlyozott (csíkozott, karózott, stb.), nincs rajta sérülés (odú, csonk), amik egy korábbi traumát mutatnak, és nem látszanak a gyökerei. Minden, ami a föld alá vezet, az a születés előtt vagy közbeni traumákat jelent. A fa törzse kissé szélesedik a talaj felé, de nem túlzottan, így képes megtartani egy esetleges viharban, és nem fog kidőlni (érzelmileg kiborulni).

A fán megjelenő gyümölcsök a dicséret iránti igényt jelzi számunkra.

De egy nagyon fontos dolog, amit meg kell fogadni, hogy egy jel nem jel, és minden összefüggéseiben kell értelmezni! Inkább forduljunk szakemberhez és kérjük az ő véleményét. Ez a cikk nem elemezni tanít, csak a figyelmet szeretném felhívni a rajzban rejlő lehetőségekre.