Gyereknevelés (beszélgetés)

nálam is a gyerek az első,de szerintem meg kell tanitani várni is

a kislányom most mult szeptemberben 2 és ha mondom neki h joo mindjárt szépen hiszti nélkül kivárja

tudom minden gyerek más....

Szerintem nem követtél el hibát, a gyereknek nem lesz semmi baja, ha várni kell egy kicsit. A türelmet is tanulnia kell. Nekem is van türelmetlen gyerekem. Néha direkt nevelem várakoztatással.

Velem is előfordul, hogy én kezdek el enni, mert még 10 percet gondolkozik, mit kér, mert ez se jó, az se jó, meg kér-e egyáltalán valamit, aztán mire kitalálja, én már táplálkozom, és két falat közt, ide-oda ugrálva készítem az övét. Ha nem szól időben, mert mindig első a gyerek, akkor tanuljon meg várni a sorára.

Szia!

Bár nem írtad, hogy a férjed a gyerek előtt veszekedett-e veled, az írásodból nekem ez jön le. Ha így történt, az én véleményem szerint nagyot hibázott a párod. Nem mondom, hogy a gyerek előtt egyáltalán nem lehet vitatkozni, de lecseszni a másikat tuti nem. Másrészt a férjed nyilván tud a betegségedről, tehát végképp nem értem őt. Harmadrészt pedig a gyerekeknek is meg kell tanulniuk valahogy, hogy nem változtathatják percenként a véleményüket, és a felnőttek nem úgy ugrálnak, ahogy az ő kedvük tartja. Na meg azt is, hogy te egy olyan betegséggel élsz együtt, ami miatt előfordulhat, hogy 5 percet várniuk kell. Ebbe nem fog belehalni egyik gyerek sem...És igen a gyerek az első. Általában. Vannak kivitélek. A te eseted pont egy ilyen kivétel.

Ez így van, én is rögtön meg szoktam tenni mindent általában, most is annak ellenére, hogy kezdtem rosszul lenni, rögtön Őt kérdeztem, hogy csinálhatom-e Neki is a reggelit, de nem kérte. Ezért én gyorsan elkezdtem enni, de amint leültem, már jött is, hogy eszébe jutott a nyalóka és ezért Ő is enne. Kértem, hogy mindjárt, csak eszek pár falatot és utána csinálom is, majd mondta, hogy jó és elment, de jött is vissza, hogy kéri a reggelit.

A férjem meg rögtön veszekedett velem.

Nekem az a tapasztalatom,hogy a gyerekekben nincs türelem:))

Ha kérnek valamit általában azonnal megteszem,mert külömben addig úgy sem hagynak nyugton:))

Sziasztok!

A véleményétekre lennék kíváncsi. Hétvégén reggel nem együtt reggelizünk, mivel a család összes tagja különböző időpontokban ébred fel.

Nos, reggel felkeltem, mivel én cukros vagyok, így reggel gyorsan ennem kell, mivel rosszul leszek. A kislányom is felkelt, én épp a reggelit készítettem, kérdeztem Tőle, hogy kér-e Ő ( reggel nem rögtön eszik ) azt felelte, hogy nem. Megkérdeztem, hogy biztos? Igen..

Nos, akkor leültem reggelizni, erre eszébe jutott, hogy a tegnap vásárolt nyalókát enné..de tudja, hogy azt csak reggeli után teheti meg. Erre jött, hogy mégis kér reggelit. Mindezt akkor amint leültem és gyorsan enni kezdtem, mert már kezdtem rosszul lenni.

Mondtam a kislányomnak, hogy rendben, mindjárt megyek és csinálok reggelit, csak eszek picit. Erre percenként jött, hogy kéri a reggelijét.

Na ekkor a férjem jól lecseszett engem, hogy micsoda anya vagyok. Elmeséltem neki, hogy hogy is történt. Nem kért még reggelit, majd el is mondta, hogy nem is éhes, csak a nyalóka miatt reggelizne. Én egy kis türelmet kértem tőle, de férjem veszekedett, hogy ilyenkor el kéne dobnom mindent, hiába is nem kért akkor, amikor én kérdeztem, de most kér és a gyerek az első.

Mi a véleményetek?