Ha előről kezdhetném a gyereknevelést (beszélgetés)

A leírtak alapján az én véleményem:te remek anya vagy és leszel is.:)))))

Hogy miért kell sokszor sokmindent elmondani? Jó kérdés? Gondolj bele hány felnőtt embernek is mennyi mindent mondanak el többször. Foganatja meg semmi! Ez a gyerekeknék remélhetőleg nem mindig van így .Sőt. Én mindig azt mondtam , ha százszor elmondom,és csak a fele marad meg az már csuda jó eredmény. BEJÖTT! Bízz magadban, a szeretet, nem mindig csupa mosoly csupa báj, de tetlegesség már csak a végső esetben szerintem, mert dac szerintem dacot szül.

Érdekes volt, sőt mosolyogtam is ahogy olvastam a soraidat, nekem is egy lányom van,és a fényképe alá, amivel a gépen az albumom kezdődik róla, ez áll: " Szemem fénye a lányom!"

Tarts ki megéri! Jó dolgok mellett nem lehet elkerülni a rosszat sem ,amíg felneveljük a gyerekeinket! A sok szép emlék majd törpíti a rosszakat, és a végeredmény csodás lesz, ha ilyen maradtsz, szerintem!!! Csak bátran, hallgass mindig arra ami éppen fontosabb: hol a szivedre, hol az eszedre. Az ész tanácsa mellé mindig préselj a határozottságba egy kis lelket is. !

n

Na ne hogy azt hidd nekem minden totál zökkenő mentes, rózsaszín álom volt, vagy az ? Á!!! Olyan nincs!

De szerintem a szeretet mellett nagyon fontos a következetesség, és persze a példamutatás!

Szia!

Azt gondolom nem az az anya a jó anya, aki mindent megenged és mindent megcsinál amit a gyerek szeretne. Nem attól lesz "jó" valaki, ha rabszolgája lesz a gyerekének.Én úgy látom mostanában sokan esnek ebbe a csapdába.Szinte nincs is saját élete néhány fiatal anyának csak a gyerek. És ha felnő-mi lesz az anyával???

(egy tanítónéni)

Szerintem az az anya szeret igazán , aki nemet is tud mondani! Pedig szive szernt mindenre igent mondana. Én a lányomhoz egyszer írtam egy verset amikor kicsi volt én pedig nagyon beteg. Azt akartam, ha tragikus vége lesz, valamiből eszébe jussanak érzéseim. Sok minden között ezt írtam: " ....akkor is szeretlek mikor szavaim szidnak, neked fájón esnek...."

Bejött, csodásan megvagyunk.Ő életem legfontosabb, legörömtelibb , legszükségesebb lénye. Nyílt őszinte velem, megossza örömét, terveit, ....Sokszor az ő léte ad erőt sok mindenhez, pedig a "köldökzsinórt" már igazán elvágtuk :))))

hisz már 21 éves. Nehéz volt, de ennek is meg van a jó oldala, amikor begyógyul a vágás sebe :)))))

Elég elvontan fogalmaztam, de biztosan tudom ,hogy megérted mikre célzok!

Tehát az óvónéni sem rossz, te pedig pláne nem lehetsz rossz , vagy szigorúbb attól amennyire kell, mert akkor szerintem nem is foglalkoznál vele!

Ha nehéz is, légy kövezkezetes! Persze amikor csak lehet VIDÁM, szerető! Nekik ez sokszor szigorúságnak tűnik, de csak egy ideig.A szemed később is mindig tartsd rajta, főleg úgy , hogy észre se vegye. Neked szereintem fog menni. Érződik abból ahogy írsz, legalább is nekem. Üdv.

Amit elrontotam, úgy látom helyrebillenti a tapasztalata, a többit akkor minek kezdeném előről.

Klassz lány! Hibátlan ember pedig úgy sem létezik!

A "hibáit" még nem nevezhetem hibáknak, de biztos majd az élet kiprovokálja , remélem nem nagyon.

Kár ,hogy csak egy gyermekem lehetett.

Hát először is később szülnék ,a második és legfontosabb hogy nem engedném hogy a nagymama olyan sokat beleszóljon a gyereknevelésbe.

Most ott tartunk hogy a lányom 16 éves és nem tudok vele beszélgetni semmiről ,csak a zenekarokról,Fiú témáról,egyéb kényesebb dolgokról sajna nem,,

Szerintem az a legnagyobb kár, hogy gyereknevelésből nincs oktatás.Ez a szép vers felér egy tanfolyammal.

Azt hiszem úgy csinálnám újra ahogy először. Követtem el hibát, mert emberből vagyok,de abból mindig tanulunk és bölcsebbé válunk. A kisebbik fiam -most 23 éves- pár éve azt mondta,"Anya!Nekem könnyű az életem, mert apával jó nevelést adtatok nekem! Egy hétig sírtam a meghatottságtól,pedig én nem tettem mást csak szerettem a fiaimat.

21. éves a lányom, és nem okozott sok gondot. Kb 12 éves koráig azt hittem ,ismerősök is, hogy valami csodagyerek lesz. Aztán ált. iskola felső tagozatában egyre több panasszal árasztott el egy tanárnő. Számomra elképesztő volt. Érdeklődtem más tanároktól is, nem volt különösebb panasz. Jegyei jó voltak, serdült, itthon semmi megbotránkoztatót nem tapasztaltam, ha elmentünk valahova akkor sem.Nem volt csatangolós, nem volt durva, de szerintem a saját egyénisége kezdett kialakulni. Igen ám ,de ez a tanárnő elképsztő rossz véleményekket mondot nekem ha találkoztunk.Állította ,hogy vele durva ,arogáns, ocsmány szavakat használ ... stb. Rengeteget megszidtam, sőt volt amikor meggyőződés nékül a tanárnő szavaira alapozva, ki is kapott(addig erre még soha nem kerüt sor). A lányom állította, hogy valóban nem szertei azt a tanárnőt, de nem igaz amit mond.Akkor elkövettem egy nagy hibát, nem hittem a gyerekemnek,azt mondtam tiszteletlen neveletlen lettél, szégyenlem magam miattad.Ezt ő rettenetesen szivére vette. Kb. egy-két évre elvesztettem a lányom bizalmát. Alig beszélt meg velem valamit. Nem osztotta meg sem örömét, sem gondját hiába kérdeztem bár mit. Nagyon szenvedtem, mert közben kiderült, hogy a nevezett tanárnő sok-sok gyerekel nem tud szimpatizálni, azokat foyamatosan korholja a szülőknek alaptalanul. Az egyik jó ismerősünk ugyan így járt vele. Megfogadtam, - mikor végre helyre állt a lányom és köztem az az ideális jó viszony amit szerttem volna, hogy nyíltan tudjunk beszélgetni egymással -, hogy soha többet nem alapozok senki véleményezésére a gyerekemet illetően csak ha saját szememmel, fülemmel győzödök meg róla. Hisz másokkal is így teszek, én magam sem értettem miért nem így tettem a gyerekemmel is.

Azóta a lányom és köztem semmi komoly gond nem volt, de belegondoltam, hogy elveszíthettem volna a bizalmát akár örökre is . Ezt biztosan másképp csinálnám ha előlről kezdhetném, bár szerencsésen megúztam a hibámat. Erőss jellemű, ebből adódóan persze sokszor akaratos természetét tapasztalom, de 21 évesen úgy érzem helyes dolgok mellett áll ki leginkább. Szorgalmasan tanul, házias, és tapasztalatom szerint inteligensen tud viselkedni.

Amit nem helyeslek, hamar alkot kritikát, bár hála nm igazán mondja ki hammarabb a kelleténél,ha nem kérdezik. Végül is büszke vagyok rá, az életem igazi értelme, pedig majdnem elrontottam az egészet azzal, hogy jobban hittem egy értelmesnek hitt pedagógus szavának, azért, hogy a lányom ne hogy abba a tévhittbe essen , hogy elfogultan neki hiszek. Kár volt, az ő szava volt az igaz!!!

Kedve Babi!

Nagyon örültem a hozzászólásodnak, mert kiderült, hogy nemcsak TÖKÉLETES anyukák léteznek. Már azt hittem csak egyedül én nem vagyok az! Meglepő milyen sokan merik vállalni, hogy Ők az emúlt 15-20 évben mindent jól csináltak.Minden elismerésem az Övék!!Engem az elmúlt 25 év pedagógusi tapasztalata nem erről győzött meg...

Én mgam is úgy gondolom, hogy igen, vannak dolgok amiket másképp csinálnék...Pedig jó a kapcsolatom a 25 éves fiammal, aki egyetemet végzett, több nyelven beszél, sikeres a munkájában és még segít is itthon. De azért lenne amit másképp csinálnék, ha tényleg újra kezdhetném!

Ha elölről kezdhetném sem csinálnám másképp:) A lányom holnap lesz 29 éves, 3 diplomás, 2 felsőfokú nyelvvizsgával és nagon jó munkahellyel rendelkező, szülőszerető gyermek.

Mindenkinek ilyen gyermeket kivánok:)

Ez így szép és jó... de valljuk be - ki nem veszíti el a türelmét, ki tud folyamatosan mosolyogni mikor belül majd' szét robban...

Persze próbálok és is odafigyelni, de... nem sikerül mindíg és nem is sikerülhet.

Ezt csak azért írom le, mert sok kezdő Anyukának - köztük nekem is- igen csak nagy lelkiismeret furdalást okozott/okoz ha elveszíti a türelmét és ez a vers valóban csudaszép, csak épp lehetetlen ebben a világban a többségnek így viselkedni...

Ez egy nagyon szép vers!

Én még előtte állok, de nagyon sok rossz példa van már előttem, és nagyon kevés olyan, amire azt tudnám mondani, hogy igen, én is így csinálnám, mert ez a helyes!/most egy sem jut eszembe, sajnos/

A célom minden esetre, hogy becsületes, lelkiismeretes, felelősségteljes, emberszerető felnőttet neveljek belőle/belőlük!Addig még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem és sokat kell tanulnom az életből/életről, hogy következetesen és igaságosan neveljem őket, de az biztos, hogy nagy szeretetben, és remélem békés, boldog családban fognak felnőni!

ez így leírva tényleg nagyon klassz... és valóban ha nem kelllene dolgozni.... és még a háztartás.. és a gyerekeim lelkével még nem is foglalkoztam..de már a napnak vége van még el sem mosogattam..hogyan csináljam hogy mindenre jusson időm??

Nem kezdő anyuka vagyok,a legnagyobb 16 éves van egy 15,11,és egy 4 éves is