Kapcsolat kontra gyereknevelés (beszélgetés)

Abszolult igazat adok apukának.Teljesen egyetertek vele!

Még annyi: vicc h tv-t se nezhettek a gyerek mellet ha alszik!Hozzá kell szoknia a zajhoz! Nem porcelanból van!

Jajj,ne sajnáld!!! :-)

Az én párom heti 7 napból hetet dolgozik,sokszor csak enni jön haza,és megy éjszakára is. Ha itthon van,árajánlatokat,terveket,számításokat csinál,van,hogy a gép mellől indúl újra reggel. De! Mindezt azért,hogy nekem ne kelljen dolgoznom.

Nálunk teljesen jól működök anya-apa szerepben,ő pedig az APA,mikor van ránk ideje. Nyilván rossz,hogy keveset van itthon,de cserébe én meg mindig. Ha véletlenűl a páromnak van 2-3 napja,hogy nincs meló,mert várnak,hogy elfogadják az ajánlatukat,akkor viszont ő is élvezi a kerti sütögetést,nyáron pancsolást,vagy car időben a játszóházat (mert akkor még a pihenés is belefér).

Mindegy,hosszú,nem is rólam szól a fórum,csak leirtam.

Nekünk a nagy már ovis. Mikor a kicsivel kettesben vagyok itthon,van,hogy észre sem veszem! Annyira jól eljátszik egyedül,hogy hihetetlen. Néha,mikor beülök mellé a szőnyegre,még el is küld,de komolyan.

Nem hinném,hogy azért van,mert őt "mindig hanyagoltam",azt hiszem,igyekeztem mindkét gyereknél hasonlóan csinálni a dolgokat.

A nagyom 1 percig nincs meg egyedül. Ha rajzol,ha épít,folyamatos megerősítést igényel,hozza,mutatja,mit alkotott.

Teljesen mésok az igényeik. Épp ezért soha nem olvastam el a gyereknevelésről szóló könyvet,nem hoszem,hogy ráhúzható egy módszer minden gyerekre.

Nálunk gyakorlatilag,míg a két fiú ébren van,mi,szülők egy mondatot alig tudunk váltani. Miután elaludtak,akkor beszélgetünk,akkor tudunk meghitt pillanatokat együtt tölteni (max.éjfélig,utána kezdődik a népvándorlás). Nekünk így alakúlt,de mindkettőnknek megfelel,nem megyünk ellentétes irányba. Viszont nálatok az alap hiányzik: az egyetértés! Ezt muszáj tisztába raknotok,mert amikor már a pici járni is tud,lehetnek nagyobb gondok (banális,de te hagyod,hogy a játszón egyedül felmásszon a csúszdára,a párod meg ott áll mellette,vagy mit tudom én).

Viszont most írod,hogy azért rendszeresen tudtok együtt lenni,elötte azt írtad,hogy még a tv-t is alig tudjátok nézni,mert mindenre ébred a kicsi. Na,én ezért gondoltam,hogy a szex is kevesebb,de akkor bocsi!

A saját páromból kiindúlva,nem általánosítva:

Nem biztos,hogy apuka,mikor hazaesik 2 meló között a parkban szeretne sétálni,vagy a kicsivel kettesben csavizni!

Legalábbis,az én párom,ha haza esik,másra nem vágyik,mint kajára,fürdésre,és egy kis nyugis játékra. Persze,ettől még jön velünk bárhova,ha itthon van,de tudom,őt az nem kapcsolja ki,nem élvezi,de a gyerekek kedvéért csinálja.

Amúgy,ha testileg,lelkileg mindenhogy kimerült lennék,nekem tuti nem a bugyikázás vagy a párom kényeztetése lenne az első,ha ágyat fogtam végre. Úgyhogy az előzőekben magamból indultam ki. Pedig engem már nem kelt sírva egy gyerek sem,hogy cicire tegyem,igaz,olykor nem férek el az agyban...

Hát,ha az én páromnak nem lenne kedve hozzám,azt teljesen elismerésmentes életnek nevezném.

A fórumindító írta,hogy 9-10 körül lenne idejük egymásra,de addigra ő is és apuka is teljesen készen vannak testileg,lelkileg,idegileg.

Ergo nyilván sem mentálisan,sem fizikálisan nem közelednek egymás felé,még csak dumálni sincs kedvük.

Az meg,hogy apuka nézetei ellenére neveli a gyereket úgy,ahogy...na,az lehet még egy nagy arconcsapás!

Egy pasinak nem az az elismerés,ha megveregeted a vállát,vagy meleg kaját raksz elé,hanem sokkal inkább az,ha megkérdezed,hogyan telt a napj,és figyelsz is a válaszra,nem mosogatsz közben (pl).

És nem lehet, hogy a párodnak a legfőbb baja a kevés szex? Mert nekem most így erőssen úgy tűnik, hogy bőven többet akar.

Esetleg veszekedés helyett leülhetnél vele, és megkérhetnéd, hogy pontosan mondja el, hogy szerinte hogyan lenne jó, ő hogyan lenne boldog pontosan? Ne csak helyzeteket mondjon, hanem vázolja fel teljesen, hogy min változtatna. Ha pedig ez megvan, akkor talán közösen kidolgozhatnátok egy olyan rendszert, amiben jut is, marad is. Az ő elképzeléseinek egy részét el kellene fogadnod, ahogy neki is a te elképzeléseid egy részét, és így alakulna ki egy olyan komprpmisszum, amiben végülis mindenki meghallgatásra talál. :)

Az nekem nem jott le az irasbol hogy zero elismeresert dolgozik az apuka. Epp forditva, az anyuka dolgozik es cserebe annyit kap hogy jol elrontottad. Sajnos vannak olyan pasik akik nem kepesek feldolgozni hogy kikerultek a rivaldafenybol a gyerek szuletese utan es ugy viselkednek mint egy feltekeny idosebb testver, akinek osztoznia kell anyu figyelmen.

Mi is pici lakasban lakunk, a gyerek a nappaliban aludt ahol mi felirattal neztuk a filmeket a ferjemmel estenkent hogy ne kelljen felhangositani. O sem aludta at az ejszakakat 10 honaposan, sot csomoszor felkelt. Akkor szopizott amikor akart. Sot ket evesen is akkor szopizott amikor akart. Ha sirt a gyerek, a ferjem volt az elso aki mondta hogy vegyuk fel. Meg a mai napig ha ejszaka odabujik hozzank nagy ritkan a ferjem masnap orommel meseli hogy hogyan olelte meg ejszaka a kislanyom. Aztan nevetunk rajta hogy mar nem igazan ferunk el harman az agyban. De mar olyan ritkan jon oda a kislanyom hogy meg orulunk is ezeknek az alkalmaknak, mert nemsokara mar ezek sem lesznek.

A gyereknevelés kérdéséhez nem akarok és nem is tudok érdemben szólni, mivel nincsen gyerekem.

Viszont ha a párod már mondta, hogy nem szeretne eltávolodni tőled, akkor sajnos ez már az első figyelmeztető jel arra, hogy a folyamat elkezdődött. Hiszen nem véletlenül szólt... Valahogy tényleg kell egy közös nevező, kell megoldás arra, hogy a párod se érezze magát elhanyagolva. Szerintem teljesen normális, hogy Neked a gyereked az első most, viszont jusson eszedbe az is, hogy hosszú távon a gyerek érdeke is, hogy az apja mellett, kiegyensúlyozott, szeretettel teli környezetben nőhessen fel, és ne egy csonka családban.

Biztos nagyon nehéz, de valahogy kellene kompromisszumot találni, esetleg egy nagyobb alib, stb...

Most oldjátok meg, ameddig nem sérül a kapcsolat véglegesen.