Gergely érkezése

Sok próbálkozás előzte meg ezt a napot. Orvosok, gyógyszerek, gyógyteák, homeopátia, de a lényeg, hogy volt értelme. Persze a kis élete nem indult könnyen, mert elbizonytalanodtunk, hogy ennyi év után, mikor végre a gyerekek már nagyok, lehetne magunkra időnk, biztos elkezdjük-e elölről az egészet. A férjem rám bízta a döntést és én eldöntöttem.

A terhesség igazából problémamentes volt. Minden eredmény jó volt, magzatvíz-vizsgálaton is voltam a korom miatt - 37 éves vagyok -, de az is jó volt. Egy 26. heti 4D-s ultrahangon megállapította a doktornő, hogy a köldökzsinórban csak egy artéria van. Normál esetben 2 artéria és 1 véna van. Kettő szállítja az oxigént és a tápanyagot, 1 hozza vissza az elhasznált "cuccot". Kissé megijedtem, mert sokat rágódtam a 4D UH-on, és erre tessék, tuti találtak valamit, ami miatt lehet aggódni. Persze a dokim is megvizsgált utána alaposan és ő is úgy látta, hogy csak 1 artéria van. De hát ezzel már semmit nem lehetett tenni, vártunk és bizakodtunk, hogy minden rendben lesz.

2011. május 13-ra péntekre voltam kiírva. Én persze gondoltam, hogy előbb jön, hiszen harmadik baba. Április 1-jéig dolgoztam, gondoltam utána már összekészítem a dolgait, pihenek kicsit. Eljött az idő, de az én drágám úgy gondolta, vár még kicsit, a dokim újraszámolt és új időpontra írt ki: május 18. De ez sem felelt meg Gergelynek. Úgy volt, hogy 23-án befektet és zselés kezelést kapok, majd ha az sem segít, megindítják a szülést. Gergely viszont tudta, hogy mikor van itt az idő. Megkímélt engem és 22-én este 11-kor elindultak a fájások. 10 percesek, majd hajnal 2 körül 5 percenként. 3/4 3-kor elindultunk a kórházba, ami 10-15 percre van tőlünk.

Mikor beértünk kaptam ruhát, megvizsgáltak felhívták a dokim és felfektettek a szülőágyra, rákapcsoltak a gépre, borotválás. Elég kemények voltak, de tűrtem. Mikor beért a dokim, burkot repesztett, de a gyerkőc nem nagyon akart lefele jönni. Ekkor felállítottak, hogy hátha az gyorsítja a dolgot és fájáserősítő infúziót is kaptam. Szegény férjem tartott engem és a lelket bennem. Majd kb. 1 óra múlva vissza az ágyra vizsgálat.

Sajna ez a bébi nem igen akar jönni lefele, felmerült a császármetszés lehetősége is, mert hanyatt fekve nagyon rossz volt a szívhang, ezért oldalt feküdtem, úgy stabilizálódott.

Aztán egyre többször éreztem az ingert és a fájások alatt nyomtam is valamelyest, hogy át tudjon bújni a medencémen a kis drágám, mert ott akadt el. Aztán egyszer csak eljött az idő, hogy nyomjak rendesen. Minden erőmet beleadtam és nem érdekelt semmi, csak hogy Gergő ne szenvedjen sokat és egyszer csak kint volt a hajasbaba feje. Még kettőt nyomtam és megszületett 7.35-kor.

A hasamra tették és fantasztikusan boldog voltam. Gátmetszés nem volt, de azért kaptam két öltést, mert kicsit repedtem. Drága férjem már nagyon fáradt volt, de boldog.

Elment a picurkával, amíg engem rendbe tettek és aztán visszahozták szopizni. Nem gondoltam, hogy ekkora lesz; 4200 g és 58 cm. Két órát voltunk még ott, addig szinte végig szopizott - legalábbis cumizott. Zuhanyozni már a saját lábamon mentem, egész jól voltam.

Tegnap voltunk 6 hetesek. Sajnos lassan kevés lesz a tejem, de most még csak szoptatom, de egy ekkor gyerkőc sokat eszik. Nem rossz gyerek, kicsit sírós, de a karomban jól van. Így aztán sokat dajkálom, dehát ez a dolgom. A nagyok - 16 éves fiam és 13 éves lányom - nagyon szeretik, sokat dajkálják és segítenek, úgyhogy most nagyon szép az élet nálunk.