Generalizált szorongásban küzdők (és persze akik küzdöttek vele) fóruma :) (beszélgetés)

Há ha SZTK-s pszichiáterhez mész, akkor először lesz a betegfelvétel, amikor a nővérkével elbeszélgetsz, felveszi az adataidat, szerintem előzetes diagnózist is ad. Majd ugyan ekkor kapsz egy időpontot a kijelölt pszichiáteredhez. Ez nálunk olyan 1 hónapra rá szokott lenni, mármint az időpont.

Elmész a dokihoz, neki is elpanaszkodod a dolgaidat, ő néha néha belekérdez, ez asszem megvan egy óra. Kitalálja ezidő alatt, hogy hozzád melyik gyógyszer passzolna hozzád. Felírja, elmodja a tudnivalókat. Bár nekem kamuzott egy kicsit a várható mellékhatásokról xD. Aztán kapsz tőle egy bő 3 hónapra rá lévő időpontot, addig szedegeted a bogyód, aztán visszaballagsz. Elmondod jó volt e, vagy sem. Ha kell akkor kapsz másikat, vagy az adagon változtat. Aztán megint 3 hónap múlva visszaballagsz. Ezek már csak kb fél órás látogatások.

Nekem ez a tapasztalatom, lehet máshol máshogy van.

3.hónapja szédelgek,3 alkalommal volt húzó jellegű szédülésem,érdekes módon csak egy irányba,balra.

Valamikor elmúlik a szédelgés,akár egy hétre is.

Sziastok!

Egyre jobban gondolom,hogy nekem is ez a bajom,de még elkell mennem egy hasi ultrahangra,nem-e ott van a baj,mert vannak gyomorpanaszaim is.Puffadás,böfögés,teltségérzet.

Neurológus ezt a szorongást mondta,pszihiátriai vizsgálatot javasolt.

Mi történik egy ilyen vizsgálaton?

A háziovosokról nekem is megvan a magam véleménye :D. Megkaptam tőle, mikor rosszul voltam, és kértem egy pajzsmirigy vizygálatot, hogy ez a baj a pánikosokkal, viszik csak a pénzt. Hozzáteszem amúgy is kellett a vérvétel TH-ra, csak gondoltam akkor még ezt is hozzácsaphatná, mert elvileg az is okozhat hasonló rosszulléteket, mint nekem van. Ellenben mamám amit mond, ill amit kitalál hogy éppen mi a baja, meg hova küldje az orvos küldi is, fel is írja neki. :/ Holott teljesen egészéges, soha semmi baja nem volt, csak szereti ha az orvosok foglalkoznak vele.

A kineziológiáról nem tudok nyilatkozni, ebben nem vagyok járatos :). De bizonyára találsz itt, vagy más oldalakon olyanokat, akik rész vettek hasonló kezelésben. Talán ők valósabb képet adhatnak róla, hogy megéri e.

Hát jelenleg a legnagyobb gondom a demotiváltság, és az, hogy még 21 éves fejjel sem tudom mit akarok az élettől. Az elmúlt 3 évben mindent csináltam már, elkezdtem egy OKJ-t, voltam TH-n, voltam itthon, voltam Írországba au pairkedi, és töltöttem egy félévet egyetemen. Most elvileg folytatom csak más szakkal. de már nem megy úgy a tanulás mint régebben, és nagyon fáradékony vagyok.

Már kiskoromban is voltak gondjaim, de akkor nem éltem meg annak. Főként kényszerbetegségre hajazó dolgaim voltak, és enyhén szocfób voltam, illetbe biztonságosabbnak találtam, ha nem engedek közel magamhoz senkit.

Aztán fogytam (diétával), és ekkor kamaszodtam is, önértékelési gondok, a családi stressz fokozódása. A teljes kimerültség szélére kerültem, zombimódban működtem, nem akartam emberek közé menni.

Majd utána, ez már a gimi után volt, anya és apa összeveszett, mert nekem hála kiderült, hogy apa más nők után nézelődik. Nagy nyomozás stb... majdnem válás... anya lelki szemetesládája voltam, és szívtam el a feszültséget, amit mivel ki sem mozdultam itthonról nem igen tudtam levezetni, meg itthon még sírni sem tudtam, szóval tényleg minden belémszorult. Ez így gyűlt, meg megjött az első russzullét sorozat egy lezuhanó műhold miatt. Arra paráztam rá, hogy a fejemre esik. Egy hétig zavarodott voltam, minden bajom volt, már azt hittem agyydaganatom van xD .. de rájöttem, hogy csak szimplán hülye vagyok :D.

Azán ez így múlodozni látszott, csak kövi nyáron sok inger, gyakorlat, életem első cserkésztábora .. igazi elvfogadó társaság stb, folytonos kudar atáren, hogy mire lennék jó. Majd ezt követően ájulásos rosszullétek, hőemelkedés közben, szapora szívverés stb ... persze nem ájultam be csak azt képzeltem, hogy be fogok xD. Ezek után mentem TH-ra. Ez az ájulásos hisztéria elmúlt, bár maradandóan hipochonder vagyok, amit tudok magamról, és szörnyen rossz, hogy nem tudom mikor vagyok tényleg betek, vagy mikor csak képzelődöm, vagy a stressz. Emellé még társulnak kényszergondolatok alkalom adtán, ha feszültebb vagyok. Th után elkezdtem cipralexet szedni (antidepi). Nem tudom használt e. Tündérhegy nyújtott egyfajta szabadságot, biztonságot. Ott kevésbé kell attól félni, hogy elítélnek azért, mert valami lelki gondod van. Míg ez itt kint máshogy van. Hiába tudjuk, hogy mindenkinek vannak gondjai, de ezt nem mindenki látja ba, és lenéz másokat.

Miután kijöttem 1-2 hónapig nyitottabb voltam, majd elkezdtem szép lassan befelé fordulni. De már nem érdekel annyira, hogy mi van itthon, nem szentelem minden időm arra, hogy anyát hallgassam, mert tudom ,hogy egyrész nem jó nekem, másrészt neki sincs a hasznára hosszú távon. Nem oldhatom meg a gondjait. Csak ez annó nem láttam. Most sem könnyű, mert még mindig ugyan az megy, mint régen.

Emellett az is érdekes volt, amikor TH alatt beszéltem anyának először a kiskori dolgaimról, a kényszeres félelmeimről, vagdosásokró (semmi komoly amúgy), meg hasonlók. El sem akarta hinni, merthogy ő ez nem is látta, és amúgy is, biztos észre vette volna.

Na jó, az kicsit kimerítő lett :D

Tudod, valahol azt hallottam, hogy az megy háziorvosnak, aki semmihez nem ért. Nem akarok senkit megbántani, Isten ments, hiszen sokat dolgoztak azért a diplomáért, de sajnos sok esetben igaz a mondás. Az Anyukám halála és aközött, hogy kiderült mi a baja, pontosan 45 nap telt el. Ha a háziorvosa, akinek több, mint egy évig panaszkodott a különböző tüneteiről (amik vissztekintve logikusan kiadták a betegsége diagnózisát) időben elküldi kivizsgálásra, talán még a mai napig él.

Amikor januárban elmentem a háziorvoshoz az első igazi rosszullétem után, Algopyrint és reuma elleni kenőcsöt írt fel (Először azt mondták, hogy bordaközi idegbecsípődés, de ma már nem hiszem, hogy az lett volna.) Mondtam neki, hogy amikor a földön térdelek a fájdalomtól és hányás plusz hasmenés is kíséri, nem hinném, hogy az elég lesz. Szerinte igen. Két hét múlva újra ott voltam nála...

Tündérhegyről Tőled hallottam először, de sajnos az nekem nem megoldható. Segítségem sincsen, és vidéken élek.

A kineziológus nem segíthet? Próbáltam pszichiátert keresni, de nem olyan egyszerű, mint gondoltam.

Leírod, hogy Veled mi van, Neked mi a gondod? Persze csak ha nem gond, jólesik beszélgetni. Rengeteget vagyok egyedül, ez sem egészséges szerintem.

És a Frontinról mit gondoltok? Szedjem vagy sem? Most azt olvastam valahol, hogy normális, ha rosszabbul vagyok tőle, majd elmúlik. Azt viszont sokkal több helyen olvastam, hogy inkább ne is szedjem, az a biztos.

De a dokim csak felírta valamiért, nem?

Sziasztok!

Látom kissé kihalt a fórum, de megpróbálom, hátha.

Nálam még nem diagnosztizálták a generalizált szorongást, mindössze én úgy gondolom, hogy ez lehet a problémám.

Decemberben 4 nap különbséggel halt meg az Édesanyám, és született meg a második fiam. Ez alapból elég trauma (főleg a terhesség utolsó trimeszterét egy rákos haldoklóval végigcsinálni), ráadásul a nagyobbik gyerekem is csak 4 éves, a férjem a munkájából adódóan keveset van itthon, én a két pici mellett még dolgozom is (a pénz nagy úr...), szinte mindig itthon vagyok, és rengeteget vagyok egyedül.

Először iszonyúan rosszul lettem. Hányás, hasmenés, szívdobogás, halálfélelem, borzasztó erős mellkasi fájdalom. A földön térdeltem a fájdalomtól, csak görnyedt tartásban volt egy kicsit könnyebb, illetve ha folyamatosan mozogtam. Jöttem-mentem a lakásban és még a kezeimmel is "kaszáltam".

Akkor csináltak EKG-t, gond nem volt. Azóta néztek pajzsmirigyet, az is normális.

Ez a nagy rosszullét azóta 3-4-szer jött elő, de a szorongás, illetve a folyamatos mellkasi fájdalom állandósult. Elente heti vendég voltam a háziorvosomnál, de úgy veszem észre, hogy csak mostanában kezd komolyan venni. Frontint írt fel, de nem nagyon szedtem, 3 hónap alatt talán 10-15 szemet. Akkor rámparancsolt, hogy szedjem többet (reggel felet, délben felet, este egészet), attól még rosszabbul lettem, úgyhogy abbahagytam.

Elmentem kineziológushoz, egyelőre nem érzek változást, majd meglátjuk.

TUDOM, hogy agyban van a gond, de mit csináljak? Iszonyú minden nap minden percében "várni" a fájdalmat, a rosszullétet, a gyomorremegést.

Köszönöm, ha valaki tud írni valamit.

Sziasztok,Úgy látom mostanában elég kihalt a fórum, de azért megpróbálok választ kapni a kérdésemre.

Szóval nagyjából 3 éve szorongok, de csak nemrégiben jöttem rá, hogy ez lehet a baj. Pár hónapja pszichológust is felkerestem, de hozzá elég ritkán tudok menni, mivel sztk-s. Most nagyon mély pontra kerültem, és szeretném kérdezni, hogy akinek sikerült felülkerekednie ezen a dolgon, az hogyan csinálta? Kéne valami jó tanács gyorsan. L,21

A doki elmehet a fenébe. Tőlük maximum az lenne elfogadható, ha bevallanák, hogy fogalmuk sincs az egészről és nem tudnak segíteni. Mert nem tudnak.

Lehet, hogy a mostani energetikai változások miatt vannak ezek a tünetek. Akkor viszont át kell vészelni, én nem tudok gyógymódot.

Sziasztok.

Kb 1 éve arra ébredtem hogy nyugtalan vagyok szédülök bizonytalan vagyok! addig semmi bajom sem volt! Azóta viszont ezek egyre gyakrabban jelentkeznek. Nem alvás közben hanem egész nap , volt ugy hogy kb 1 2 hónapig semmi sem volt de mostanában szinte mindennapos! Minden vizsgálaton végigmentem az 1 év alatt ct mr kariologia és még sorolhatnám .Azt mondták semmi bajom és makk egészséges vagyok. Sokszor ugy érzem mintha nem is én lennék , feszit a tarkóm és az várom hogy mikor esek össze. Volt már párszor halálfélelmem is ez miatt! Járt már valaki hasonló cipőben vagy tudna tanácsot adni hogy mit tegyek ? Segitségre lenne szükségem de nem tudom hogy hogyan tovább

Sziasztok!

Én még csak most érzem ezeket a tüneteket amiket leírtatok. '1éve volt egy pánikrohamom azóta nem, de folyton szédülök és bizonytalan vagyok, mintha nem is én lennék, gombóc érzés, szorongás, mellkasi nyomás és még sorolhatám... voltam kivizsgálásokon, de nem találtak semmi bajt.

A legrosszabb tünet, amitől létezni is alig tudok a szédülés!!

Kérdésem az, hogy amikor ilyen szédülés jön rátok mit csináltok? Mi a megoldás?

Hmm rég jártam a fórumon :).

Érdekes azt olvasni, hogy kivizsgásás után dönthetnének csak a pszichés baj mellett. Nekem semmi ilyesmi nem történt o.O. Tavaly szept.-okt.-ben jöttek ugye az első tünetek. Ezek szorongásos panaszok. Most nemrégiben pedig többször majdnem elájultam, hússzal a szokott érték fölé ugrott a vérnyomásom, és a pulzusom is 100 felett mozgott a rohamok alatt. A dokim erre semmit sem mondott. Bár amióta kijött rajtam a GAD, a dokim mindent arra fog, és így véleménye szerint nincs semmi bajom x). Ezzel mit kezdhetnék szerintetek? Mostanság elég kába vagyok, mintha álmodnék. Olyan topák a színek. Néha olyan minta, nem is tudnám hol vagyok, mit kell csinálnom x) bár ez lehet csak én hiszem. Meg gyakran feszít a tarkóm, bár erről azt olvastam, hogy a stressz okozhatja.

hahó!

mintha csak magam olvasnám a szavaidban. engem is vizsgáltak már szana széjjel, még ér átvilágításos ct-m is volt, és a rendes éves szűrők óta is csak pár hónap telt el. viszont a folyamatos fizikai tünetek egyszerűen már megőrjítenek: mintha valaki ülne a mellkasomon, a hátamon, szurkáló érzések, hőhullámok,légszomj, torokgombóc. és egyszerűen nem tudom elhinni,h ez nem testi baj. rengeteg féle gyógyszert szedtem már, de egyik sem az igazi, mert ha nagyon rosszl vagyok, nincs az a szer ami tünetmentessé tesz..:( és ez mind inkább generálja bennem, hogy ez fizikai baj. a dokimat kiborítottam már a rák fóbiámmal(ugyanis arra gyanakszom minduntalan), a páromnak már mondani sem merem..nem tudom mikor és hogyan fogok ebből kikecmeregni..:(

[link]

erről hallott már valaki?

huh most kicsit megnyugtattál! bár egész nyáron meg ősszel bicajjal mentem mindenhova, de akkor még nem voltak rosszulléteim és nem éreztem folyton fáradtnak magam :( csak azt mondták azt figyelik milyen gyorsan megy fel a pulzusom a max tartományba, és milyen hamar tér vissza a normálisba, és én tudom magamről, hogy néha kardio tornázás közbe elég hamar kifáradok. nah mind1, előtte még lesz egy 24órás monitorozásom is megint :((

szerintem az uncsitesó pedig tényleg csak lelki "beteg", és magának okozza a sok-sok testi tünetet... de sajna, ha ő tényleg nem akarja, és jó neki a jelenlegi helyzet, márpedig én úgy veszem ki abból amit írsz, hogy már "beleragadt" ebbe az állapotba elég rég, akkor nagyon nehéz lesz kirángatni

A terheléses ekg-tól ne félj, csak tekerni kell a bicajt. :) Tavasszal nem tudtam megcsinálni, szóltam a dokinak, hogy elfáradtam. Nyáron ismételtük, akkor végig tekertem és még dicséretet is kaptam. :)

Igazad van, mindenkinek meg kell találni azt a módszert, ami segít!

Akkor mégis csak van testkép zavara! 39 kilós? Atyaég!

Láttam nemrég a tv-ben egy esetet, hogy egy fiatal nő nem tudott enni. Kiderült nagy nehezen, hogy egy ér fogta közre (rendellenesség) a gyomorszáját és ezért nem tudott enni. Megműtötték és meggyógyult.

Szerintem csak van neki valami baja, hogy nem tud enni és mindig beteg.