Furcsa párok

Kövér, fekete hajú, barna bőrű idegen robban be a szépségszalonba – köszönés nélkül. Durva, mély hangja felveri a hajszárítók andalító zümmögését. A fogadópultnál álló nő nem érti, mit akar, mivel idegen nyelven beszél. – Hát itt senki se beszél németül?! – ordítja a levegőbe a férfi. Senki, rázzák fejüket az alkalmazottak, és ijedten néznek egymásra. Ekkor válik láthatóvá egy vékonyka nő, aki eddig a kövér, fekete hajú, barna bőrű, gumiabroncs vastagságú arany nyakláncot és karkötőt, legalább tíz aranygyűrűt viselő férfi háta mögött húzódott meg szótlanul. A nő beszél magyarul, érti a nyelvet, de nem mer szólni. Végül mégis kinyögi, mivel a pasi megtaszítja, hogy a manikűröst keresik.

A manikűrös lány ámuldozva nézi a naptárát, aztán megtalálja egy férfikliens nevét, bár az idegenre nézve csodálkozik. A beírt név nem külföldi hangzású, és az lábápolásra jelentkezett. Bevezeti a furcsa párt a fülkéjébe. Pár perc múlva üvöltés hallatszik, majd megjelenik a férfi az ajtóban, maga után cibálva a vékonyka nőt. Idegen szavakat kiabálva végigviharzik a szalonon, majd köszönés nélkül bevágja az ajtót.

A fodrásznők és klienseik megrökönyödve nézik végig a jelenetet. A manikűrös holtfehéren áll a helyiség közepén. – Azt akarta, hogy műkörmöt készítsek a nőnek – magyarázza tétován, szinte remegve –, de egy másvalakit várok öt perc múlva pedikűrre, nem tudtam elvállalni.

Az egyik kliens megszólal: – Miért engedi ez a nő, hogy egy pasi így bánjon vele?

– Nagy úr ám a pénz – válaszolja a másik kliens sokatmondó tekintettel.

– Semmi pénzért nem kéne egy ilyen pasi, vágja rá a manikűröslány, és még nyomatékosan hozzáteszi: – Semmi pénzért!

– Az te vagy, kicsim – mondja halkan az egyik idősebb hölgy, csavarókkal ősz hajában. – Ó, ha tudnád, hány és hány nő mi mindent megtesz a pénzes pasijának, talán sírva is fakadnál...

* * *

Buli van a pubban. Tizenegy felé jár, a hangulat is ennek megfelelően. A szomszéd asztalhoz még nyolckor letelepedett egy társaság. Bemutatkoztak egymásnak, ahogy illik. Az ő hangulatuk is szépen emelkedik az üres poharak számának szaporodásával egyenes arányban. Az egyik lánynak megtetszik az egyik fiú, így egymás mellé ülnek. A társaság sörrel kezd, ehhez később tömény ital is csatlakozik. A pub önkiszolgáló, ami azt jelenti, hogy az italért a pulthoz kell menni.

Az éppen összemelegedő pár esetében az italt nem a fiú „szállítja”. Hanem a lány jár szorgalmasan egész este a pulthoz, ő szolgálja ki a fiút (és fizeti az italokat). A fiú mosolya egyre szélesebb, egyre lazábban ül a padon, egyre inkább kezdi magát olyan jól érezni, mint egy török basa. A külső szemlélőnek úgy tűnik, éppen ez volt a lány célja.

Lehet, hogy mindez csak engem lep meg, mert már rég egyenrangúság van – méghozzá olyan, amiről még soha életemben nem hallottam.

Szerző: Póda Erzsébet

Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával.