Fontos neked, hogy legyenek barátaid? (beszélgetés)

" Tartsd közel magadhoz a barátaidat,

de az ellenséged még közelebb"!!

Nekem is vannak, akiknek segítek, szórakozok velük, de nem mondanám a barátomnak, értem ezt a kategóriát. Őket a haverjaimnak, ismerőseim mondanám.

Én a barátságot nem tekintem örökre szólónak, de én még a rokonságot sem gondolom eltéphetetlennek. Értem ez alatt, hogy mondjuk valakinek nyilván nem tud megszűnni az apja, de lehet, hogy sok-sok évtizeddel a halála előtt megszakad a kapcsolat. Ilyen sorra juthat bármilyen közeli rokonság. Az mondjuk igaz, hogy abból a pár barátomból kettő már nagyon régen megvan. Nekem elég tág határok közt mozog a barát meghatározása, ez a pár is annyira eltér egymástól. Róluk nem tartom valószínűnek, hogy tudnának olyat tanni, amivel elvágnák magukat nálam, de a testvéri kapcsolathoz nem hasomlítanám.

Mondjuk nem hiszek az olyan kitételekben, hogy X időnként találkozni KELL, különben nem is a barátom, meg mindent el KELL mondani neki vagy mindenk el KELL nézni neki, és mint az elején írtam, semmi frendz forevör.

Nekem fontos lenne, hogy legyen helyben, nem interneten...De nincs...

Igazából ha a nővéremet nem számítom, akkor otthon (M.o-on) is csak kettő volt, velük tartom a kapcsolatot, sajnos évi egy-két találkozásnál többre nem futja.

Itt meg a férjem családján kívül senkit sem ismerek. Igaz, próbálok barátkozni, egy lánnyal találkoztunk 3-szor, közös programok és kávézás lett belőle, beszélgetéssel, de nem érzem az azonos hullámhosszt.

Sajnos tapasztalom, hogy a fizikai távolságot nagyon megsínyli a barátság :(

Nem általánosságban írtam ezt a barátságról, hanem, hogy vannak ilyen momentumai is. Szerencsés vagy, ha ilyenbe még nem botlottál bele.

Én rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb és tehermentesebb nekem így.

Fura, hogy ezt írod. Én azzal a kevés barátommal akkor beszélek, amikor akarok, arról amiről akarok. Nagyon ritka, hogy egymás terhére lennénk, de annyit meg hajlandóak vagyunk segíteni. Irreális dolgokat nem kérünk, vátunk egymástól. Ha megbeszéljük, hogy találkozunk hétvégén, de aznak lusták vagyunk, és nincs kedvünk mégsem menni, akkor nem csinálunk problémát, hanem lefújjuk aznapra.

Régen voltak olyan "barátaim", aki a terhemre voltak folyton. Szépen leépítettem őket.

Szerinted hány éves vagyok? Nem tizenhúsz:)

Ponosan tudom mit nevezek barátságnak, 25 éves barátság a miénk, és nem voltunk már kisgyerekek mikor találkoztunk.:)

Dehogynem voltam, szerinted ezt írtam? Vagy szeretnél valamit belemagyarázni a hozzászólásomba?

De nem a barátommal kapcsolatban, a barátom nem teher, szívesen vagyok vele, szívesen meghallgatom, segítek.

Valóban nem ismerlek, egy egyszerű kérdést tettem fel: Lehet, hogy veled nem akar senki barátkozni? Ez nem baj, hiszen te nem is akarsz barátot. Dehogy támadlak. Beszélgetünk. Semmi gond, különböző módon gondolkodunk a barátságról.