Folyamatos feszültség van férjem és köztem egy megcsalás... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Kedves Fórumnyitó!
Mikor történt a megcsalás, illetve inkább a bevallás? Ha akkor, amikor a gyerek kicsi volt, akkor még megértem a döntést, hogy "a gyerek miatt nem váltunk el". Viszont, ahogy írtad, ez a gyerek már felnőtt és önálló élete van. Ha nincs köztetek szeretet a férjeddel, akkor most már nincs akadálya a szétválásnak.
Ha mostanság történt mindez, akkor nincs értelme annak a mondatodnak, hogy a gyerek miatt vagytok együtt.
A másik vitában pedig Timycat-tel értek egyet: ha a megcsaló fél nem bukik le, akkor nincs joga elmondani a párjának és lerombolni a hitét és önbecsülését. Akkor elég "tökösnek" kell lenni és magában le kell rendeznie (esetleg külső segítséggel). Természetesen ez csak akkor igaz, ha megbánta a csaló a tettét és maradni szeretne az eredeti párjával.
Amúgy Popper Péter is ezt mondta anno, régebben hallgattam egy előadását, amiben pont elhangzott. Ő azt is mondta, hogy megcsalás esetén is a család az első, tehát a szerető mellől, ha baj van, bizony haza kell menni segíteni!
Én ebben hiszek. Mondjuk még nem csaltam meg a férjem és szerintem ő se engem :-)
De azt írtad, hogy a gyerek miatt nem akartok elválni ...
Akkor ez süket szöveg. Nem tetszik, nem javítható?
Válj el!
Igen, pontosan ennyire egyszerű az élet.
A gyerek már felnőtt,van saját élete.
Én érzem a mindennapos feszültséget.
Ez a gyereknek a legrosszabb.
Stresszben, feszültségben, őszintétlenségben, árulásban, bizonytalanságban nő fel.
Ezt a mérgező mintát viszi tovább a saját életében, így fog ő is élni.
Vagy menjetek el párterápiára vagy váljatok el, minden más rossz. Nem csak nektek, az a ti döntésetek, hogy mennyire toltok ki saját magatokkal, de egy ártatlan gyerek életét, lelkét nincs jogotok tönkretenni.
Hát ez az, azért mondja el hogy neki könnyebb legyen a lelkiismerete, nem az én lelkemet nézi, aztán ha úgy döntök hogy maradjunk együtt akkor engem lehet hibáztatni, hogy szerinte nem jól kezelem a helyzetet pedig ő őszinte volt és mossa kezeit. Na ez nem fair.
De csak szólok a fórum nem rólam vagy a férjemről szól.
Lehet, hogy azért mondja el neked, mert még fontos vagy a számára, esetleg ezt diktálja a lelkiismerete, egyébként pedig - valószínűleg - te is elvárod tőle az őszinteséget.
Igaz viszont, hogy nem látok bele a kapcsolatotokba. Ezt neked kell érezned és végül úgyis azt teszed majd, ami a legjobb neked.
Szerintem, ez nem áldozathibáztatás. Ha őszintén megbánta a dolgot és mindent megtesz annak érdekében hogy javítson, akkor már csak rajtad múlik a folytatás.
Viszont, ha nálatok már 25 éve működik a dolog, akkor akár el is engedheted a sértettségedet egészen addig, amíg újra
el nem követi a megcsalás bűnét.
Többször utaltam rá, hogy ez csak akkor működik, ha őszintén megbánta a tettét. Viszont, ha biztonsági játékos, akkor soha nem is volt igazi megbánás a részéről, ezt viszont neked kell érezned és adott esetben végleg kidobnod őt...
Egyáltalán nem értek egyet, sosem csipáltam az áldozathibáztatàst.
De mindegy, nálunk az általam leírtak működnek, 25 éve, és nincsenek illúzióim a hűséget/hűtlenséget illetően.
Igaz szerintem maga a megcsalás nem a szex, az csak ösztön, vágy, semmiség. Ha viszont már megértést, érzelmet keres másnál amit úgy érez itthon nem kap meg (ebben a hsz-ban már ezt írtad), majd csalódik a harmadik félben (is) de biztonsági játékos, mert annyira mégsem car a kapcsolatunk de nyomja a kis lelkiismeretét a dolog akkor inkább legyen vér a pucájában és szakítson, ne a megcsalását bevallva tőlem várja el hogy dolgozzam fel.
A megcsaló fél annyit tehet csupán, hogy megbánja és bevallja a tettét és a jövőben igyekszik, hogy soha többé ne kövesse el azt újra.
Innentől a labda, - sajnos - a megcsalt fél térfelén pattog. Dönthet a kapcsolat megszakítása mellett, viszont, ha továbbra is fenntartja azt, akkor nem csinálhat hiúsági kérdést a dologból. Persze, ha a megcsaló fél továbbra is kalandozik és folytatja a félrelépéseket, akkor simán el lehet "zavarni" őt. Viszont, ha látszik rajta, hogy tényleg igyekszik változni és megbánta a hibáját, akkor nem fair egyéb viták esetén folyamatosan a fejéhez vágni a korábbi eltévelyedését. Ez előbb utóbb ahhoz vezet majd, hogy otthagyja a másikat, vagy újra félrelép, mert másnál inkább megkapja azt a fajta megértést és odafigyelést, amit az eredeti kapcsolatában már hiába keres, nem talál meg.
"A képlet egyszerű: A megbocsátó fél nem hánytorgathatja fel a megcsalást, kivéve, ha a másik újra okot ad a gyanakvásra. Annak, aki megbocsát, magában kell helyretennie ezt a dolgot."
Sosem bocsátanám meg ha a férjem elmondaná nekem hogy megcsalt. Nem a megcsalás hanem a "tudás" terhe miatt. Tegye helyre magában ő a dolgot ha velem akar maradni, ne az én "világomat" zúzza össze és várja el az őszinteségtől megkönnyebbült lelkével, hogy én magamban helyretegyem a tényt és boldogan éljünk tovább. Amit már korábban írtam ez nem fair.
Ha nincs bukta a megcsaló a lelkiismeret furdalását dolgozza fel magában ha a családdal akar maradni, ne a családot terhelve könnyebbüljön meg a lelke. Az külön aljas húzás, hogy a "vétlen félnek" még fel is hánytorgatja hogy miért nem tud továbblépni pedig hát együttmaradtak. Fuuu én emiatt az aljas magatartás miatt hagynám el a férjem nem azért mert félrepolkázott.
Én is csaltam és buktam. Pár hónap külön utakon volt, de egymás karjaiban kötöttünk ki. Aztán szemétkedett. Addig csinálta, hogy alsónadrágban kitaszajtottam a lakásomból, és az ablakon szórtam ki a többi ruháját.
Akkor 5-6 éve voltunk együtt, de ilyen mergesnek még soha nem látott. Meg még talán senki.
És a legdüsösebb magamra voltam, mert még csaltam, és másodjára, amit velem tett. Te ott vége volt.
Amikor ràcsaptam az ajtót, mindennek vége volt.
Többé nem volt téma.
Hogy várod el Tőle, hogy elfelejtse? Ezt elfelejteni nem lehet, max elfogadni, idővel és megbocsátani, majd, egyszer. Szerintem tök logikusan működik Férj, hisz megrendült a bizalma benned. Amúgy Te mondtad el neki, hogy megcsaltad, csalod, vagy Ő jött rá?
Akárhogy is van. A gyerekek megszenvedik ezt az egészet. Nem kellene így lennie...
Nem a férjem csalt meg hanem én őt. Deeeee amit látok hogy nem felejt.
Azóta mégcsak félre sem nézek de látom hogy mindig ott van a kétes nézése. Gyomor idegem lesz tőle.
Tudom hogy senki nem fogja majd megköszönni de én voltam a hibázó.
Javaslom a megcsaláson túllépni...a gyereket megviseli, még ha te azt hiszed, hogy nem.
ahogy a 9-es hozzászóló írja, azt fogadd meg...
néha próbálj mosolyogni(is).
(a megcsaláshoz annak is köze van, aki a férjedet magára rántotta. Vajon miért tehette?)
Hülye döntés volt.
Vagy megbocsát a megcsalt fél, és onnan eltérések a mélybe a dolgot, mindketten, vagy nincs megbocsátás, de akkor válnak a felek. Így csak egymást és a gyereket mérgezitek. Mindketten.
Ha állandó feszültség van a férjed és közted, mert megcsalt, akkor ott már nincs bizalom! És ha már egyszer elvesztetted a bizalmat, nem fogod egy könnyen megtalálni, szerintem. Egy év múlva sem, talán egy életen át sem. Mert a megcsalás, egyenlő a hazugsággal, az pedig a szakítással!
Habár még a "Fáma" is megkeveredik! Hol azt mondja, hogy "Mindenkinek jár még egy esély?!" Hol pedig azt, hogy " Amit nem teszel meg most, az életed végéig bánni fogod."
( Egyébként, van a platformon egy idős hölgy, akit fél évszázaddal ezelőtt megcsalt a férj. Állandóan arról ír, még 50 év után is! Igaz, hol ilyen, hol olyan nicknéven, de a megcsalás mindig előjön nála?!)
Lépj, Te légy bátor! És a boldogság is lépni fog Feléd! Sok sikert!