Fogadtass el valakit a szüleiddel. (beszélgetés)

Különben hogy szabadulok el a gyerekkel.

Busszal lehetne menni max, de az meg amennyi időnként jár hétvégén.

Előbb utóbb bele kell törődnie és el kell fogadnia... csak kérdés mikor...

Jelenleg a gyerekkel ott állunk, hogy papa az isten, én meg egy valaki akinek kutya kötelessége mindent megcsinálnia itthon.

A minap volt az h rászóltam a gyerekre vigye a szennyesét a szennyes tartóba, erre visszaszólt hogy nem. Papa meg megfogta és kivitte.

Mindig ő a mentsvár.

Alig tudok bánni a gyerekkel ez miatt, no meg a viselkedése... de ugyanakkor amien rossz, annyira érzékeny.

De ha külön fogunk lenni gondolom meg fog változni s nem lesz ien a viselkedése.

Akkor nálad se volt különb a helyzet.

Az tény hogy a tiszta harag se lenne jó velük, mert csak ők lennének a legközelebb hozzánk s nem a másik szülei.

Remélem az idők során továbbra is jól fognak alakulni a dolgok és szépen kettesben és a fiammal el lehetünk.

Kezdetnek ez a mai nap pont jó volt hogy így alakult. A vasárnapot meg kiváltképp várom a jövő héten hogy mi lesz.

Lenézetni úgy se fogja magát, annyi büszkeség van benne. Max nem nagyon fog hozzá szólni.

Itt leginkább szerintem az a baj hogy mindenkit eleve már előítéletekkel közelít meg, hogy ez meg az stb... de Zoli is azt mondta h ha meg fogja ismerni őt, szerinte nem fogja piszkálni, utálkozni vele.

Valamikor én is majdnem menekültem otthonról. A világ kincséért sem maradtam volna egy városban a szüleimmel. Szerettem, tiszteltem őket, de el kellett távolodnom,mert 25 éve koromban még mindig ők tudták csak,hogy mi a jó nekem. Mikor bejelentettem , hogy elválunk,apu azt mondta, hogy :"jó, de remélem most már végképp befejezted a férfiakkal...". A férjem volt az első udvarlóm , más férfi nem volt.

Én is azt mondom,hogy el kell menned otthonról, de nem úgy, hogy végképp hátat fordítasz nekik. Csak eljött az idő, hogy a te életedet TE éld és ne más. Bízom benne, hogy kellő határozottsággal, sikerülni fog:).

Jó parti lenne ez a pasi is, csak ne szalasszam el. Jó helyen lakik, van kocsi és lakás is. Mellesleg normális is.

Az a 45km pedig nem távolság ami van közöttünk.

Csak jobb lenne innen külön. Ha délután elmennénk, akkor se lenne az h minek és mikor jöttök.

No meg h ezt meg azt csináld.

Tőle a szülei 160km-re laknak, jól elköltöztek. De tudja is hogy 2 napnál többet nem szabad náluk tölteni mert már minden en összevesznek ennyi idő alatt is.

A szülei Szegediek.

Most se mondtam meg nekik mikor jövök haza. Addig a gyerekkel szerelt apu a kertben. Nehogy már soha ne mehessek el gyerek nélkül sehova, mert mr egyből a plafonon vannak. Ezek után ez a legkevesebb.

Ha meg nem tetszik nekik akkor ők miért ilyenek kezdetektől fogva.

Hát ha menni fogunk fürdőzni, nem is fogom azt nézni hogy mikorra jöjjünk haza.

Arra szánom az egész napot!

Döntsd el, hogy mit akarsz! Légy következetes!

Ha nem tetszik nekik, vágd be a durcát, sértődj meg! Azt is megtenném, hogy nem mondom meg, hogy mikor jövök haza... majd... "Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni"...

Vajon ők hogyan éltek a te korodban? Anyuci-apuci felügyelete alatt??

Ez így igaz.

ma elmentem kocsival dél körül, találkoztam az illetővel. 1-kor már csörgött volna a telefon hogy mikor megyek már. 2 előtt voltam otthon.

szemembe apu nem mondott semmit, de anyu mondogatta szépen hogy még nem voltam otthon miket magyarázott egész végig.

Most vannak neki is elfoglaltságai (plusz munkája) a munkája mellett, így azt beszéltük meg hogy jövő hétvégén eljön. reggel eljön, este elmegy. Elmegyünk fürdőzni, sétálni, tegyen amit tenni akar ezután apu.

Kíváncsi leszek mi lesz ebből. Eddig mindenesetre még nem mertem semmit mondani neki!

felvetődött csak annyi ma délután hogy majd barátnőmékkel meg a fiával elmegyünk fürdőzni, játszóterezni, erre a válasz annyi volt hogy dehogy mentek ti. Jobb helyetek van nektek itthon! Majd elmegyünk mi hárman, mikor anyád nem lesz itthon.

Ez aztán az álszentség!

Ez így elméletileg mind igaz. Viszont az idős ember nehezebben vagy alig tudja a változásokat elfogadni. Lényegében eddig szinte minden úgy történt, ahogy ők akarták. Megszokták, hogy minden úgy legyen, ahogy akarják, elvárják, követelik, stb.

Nekem úgy tűnik, a fórimindítónak nincsenek meg a lehetőségei ahhoz, hogy azonnal elköltözzön és új, önálló életet kezdjen, de szeretné, gondolkodik rajta, mert érzi, nincs saját, önálló élete. Mert nincs. Ezért ajánlottam a fokozatosság elvét. Így lassan elvághatja a "köldökzsinórt"... (Az egyiket elvágtam, a másikon még "dolgozom"...)

Az életemben pont fordított helyzet van, ezért is érzem át Bloom gondját.

Semmit, de cserébe mindent amit csak lehetséges elvárnak.

Nincs konkrét számla amit én fizetek mindig, de vagy anyu mobilja, vagy apu tel.kártyáját kell töltenem, vagy villany, kábel tv, stb... fizetem hó elején.

No meg a hó eleji nagy bevásárlások, ami min 10.000ft értékű.

Pontosan... neked is örülnének, ha csak havonta egyszer látogatnál haza! :)) ... és ez lenne a normális ennyi idősen. :)

Kezdeti támogatás lehet.... de nem elvárható! :)

Ezek annyira tipikus megnyilvánulások! :)))

Foglald el magad... költözz el, tanulj... bármi, de ne foglalkozz ilyen szövegekkel.

Felneveltek... otthont adtak Neked és a gyerekednek = szeretnek!!!!!! Állj már a saját lábadra, és ne köss bele a talán kicsit maradinak, primitívnek tűnő szövegükbe. Joguk van, hogy úgy gondolkozzanak, hogy az ő értékük szerint gondolják. Apumnak is a mai napig minden fiatal lány qrva, és néha be is jön neki, olyankor booooldog, hogy őőő aztán előre megmondta! :DD

Unoka hugom tette jól mikor a pasijával kiment nov. elején németbe. azóta örülnek a szülei mikor hazamennek, és a srácot is szeretik.

De ők ketten mentek, no meg volt kezdeti "támogatás" a srác szülei részéről.

Kezdetnek egy ötlet: vasárnap délután menj el a gyermekeddel ebéd után sétálni, kerékpározni. Bármilyen ürüggyel. És felejtsd otthon a telefont.

Akkor felejtsd el a rokonokat. Hétről-hétre, hónapról hónapra építsd lassan az életeteket. Elvégre jön a nyár, szünet, stb. Ha te nem döntesz, te nem lépsz, más nem teszi meg helyetted. Állj a tükör elé, nézz bele és mondd el újra és újra, hogy s-i-k-e-r-ü-l-n-i f-o-g!!!!

Gondolj a gyermeked jövőjére is!

Egyébként a pasik (férfiak, apák) kedvenc szövege: "amíg az én kenyerem eszed, az lesz, amit én mondok!"

Ismerős? ;)

Talán az a baj hogy kezdettől fogva hogy inkább elkerüljem vele a vitákat, inkább rá lett hagyva.

Unokatesóm lánya most 17 éves, barátja van, ott is alhat nála, mégse szólnak érte, bulizni járhat, baráti köre megvan neki (nem csak msn barátnő mint itt)stb... erre azt válaszolta h majd lesz belőle egy K.rva, mert ebből az életmódból amit tesz az válik csak. Meg mien anya az ien aki ezt eltűri hogy csinálja a lánya, elvégre még kislány.

A rokonokkal nem értek egyet, mert apu az öccsével teljes mértékben egyet fúj. Az öccse 55 éves agglegény, akinek csak a műszaki cikkek, traktor, motor, szerelés az élete.

A másik oldalon anyu tesója pedig egy beképzelt, túl okos pszichológus orvosszakértő. Az egója akkora hogy már-már elérhetetlen!