Fiatalon nagycsaládos (beszélgetős fórum)

Nem úgy mondanám, hogy kényszerített, hanem tanított... senki nem tervezte, de sok minden nem adatott meg nekünk, innét veszem a példát, anyum nem tervezte, hogy 42 évesen egyedül marad mint rokkantnyugdijas, igaz mindenünk megvolt, de más világ volt...

Az én előző házasságomban is minden megvolt, skat hagytam ott...most is megvan, csak van hitelem és boldog vagyok, mert be vagyok biztosítva, nem is erről beszélek, hanem amikor a 0% önerővel vett lakást fizetik és munkanélkülivé lesz és sír az államnak, hogy a nyakán a 4 gyerek...gondolom felelőtlen döntés, én nem rólad írtam amit írtam, hanem sokszor felelőtlenül a "majd csak lesz valahogy" elven vállalják a gyerekeket....

Az élet nem volt kegyes Hozzád, apukádat fiatalon elveszítetted. De mindennek van jó oldala: valószínűleg azért vagy talpraesett, önálló mert már gyerekkorodban erre kényszerített az élet.

Az első házasságomban anyagilag minden megvolt amiről az ember lánya álmodhat. A másodikban kevesebb, mégis sokkal nagyobb boldogságban élünk most.

Hajlamos vagyok az elejéről kezdeni az olvasást,így idő kellett míg végigolvastam:)Sok mindenben egyetértek kingivel de így nagy általánosságban amit irt az említett hozzászólásban ....nos nem akarom minősíteni nem is erről szól a fórum.....

nekem így 21 évesen korainak tűnik három gyerek...nem ítélem el mert nem ismerem a kiírót,volt olyan akkorra már majdnem két diplomás munkatársam,aki 29 évesen kezdte el a munkát,addigra megszült és oviba indított három gyereket,közben főiskolára járt....ő sem csinálta rosszul,mire más kiesik bizonyos időre a munkából,ő el tudott kezdeni "karriert épiteni" ugy hogy azért nem 1-2évesek voltak már a gyerekek sem.

Nem mondtál azzal újat, hogy dolgozni "kell" fiatalon...amikor 14 éves voltam végig dolgoztam a nyári szünetet, később is, sőt iskola mellet is hétvégén, a bátyám tanított, igen büszke vagyok én is rá, a saját költségeinket megtermeltünk, agy sikerült befejezni az építkezést...minden adandó alkalmat megragadtam, most is, ha tudok, de kényelmes vagyok...max még egy gyermeket vállalnék, mert többet "emberi körülmények" között nem tudnék felnevelni...

Akkor neked sem jött össze a házasság...

Félre ne érts! Én tiszteletben tartom a Te álláspontodat, miszerint maximum két gyerek vállalása a "normális". Bizonyos körülmények között egyet is értek vele, sőt vannak olyanok, akiknek még az egy is sok. De ez nem feltétlenül az anyagiaktól függ, egyszerűen alkalmatlanok a gyereknevelésre.

Az én álláspontom továbbra is az: gyereket vállalni nem csak akkor lehet, ha a biztos anyagi háttér 100%-osan megvan.

Azt is aláírom, hogy a pénztelenség, a folyamatos adóssághalmaz a legjobb kapcsolatot is tönkre teheti. De nem feltétlenül kell így lennie. Ha két ember valóban szereti egymást, akkor a bajban is ott vannak egymásnak és keresik a közös megoldást, nem pedig marják egymást.

Látom, hogy tényleg pörögsz, sehol nem írtam, hogy a két nagyobb gyerekem fiú. Lányok, főiskolára járnak. Mind a kettő 16 éves kora óta suli mellett dolgozik. (Hétvégi munkára gondolj). Tisztában vannak/voltak azzal, hogy az ő igényeik nőnek, mi pedig nem tudjuk ezt kielégíteni, ezért úgy döntöttek, elvállalnak hétvégenként munkát, a pénzt pedig magukra költhetik, így mindenki jól jár. Épp ezért meg is tudnak mindent becsülni, hiszen ők dolgoztak meg érte. A fiam még csak 15, idén nyáron már ő is dolgozott, keresett egy kis pénzt, amit ő is magára költhetett. Egyik gyerekem sem azért kezdett el dolgozni, mert itthon a küszöböt rágták volna, hanem mert voltak álmaik, vágyaik és a megvalósításukhoz maguk tették meg a lépéseket. Erre büszke vagyok.

Szerencsés vagy, hogy Neked van garancia arra,hogy tudd fizetni a kötelező dolgokat.

Amit a megalkuvásról írtál az már egy teljesen más téma, itt sajnos többnyire az a helyzet, hogy a közösen felvett hitel összeköt két embert akár 20-30 évre és ez a gondolat sok esetben tönkre teszi a legjobb kapcsolatot, családot is. Hiszen nem nagyon van menekülés belőle, ha esetleg mégsem minden úgy működik, ahogy azt elsőre megálmodták. Nekünk egy Ft hitelünk sincs. Amink van, mindent magunknak köszönhetünk. Mindig addig nyújtózunk, amíg a takarónk ér.

Valóban cinikus a kérdésed: miért nem vállaltam még gyereket? Vállaltam! A második házasságomban vagyok, a páromnak is van 3, bár ők nem velünk élnek, de sokat vannak itt. Egyébként gondolkozunk a közös gyereken.

nem még mindig nem teljesen értesz...

"Mindazonáltal ismétlem magam: szerintem aki gyereket vállal, az többnyire nem a semmire vállalja, előtte mérlegel és gondolkozik."

Sajnos nem mindig így van! Elmondtam azt is, hogy nem mindenki, hanem általában, mint már említetted a fiaid nagyok, akkor más világ volt, anno,még a nyaralás nem volt nagy luxus, de ha most nézed...

Ja, a családipótlék 12.200.-, de ez lényegtelen én nem erről beszélek...csak az, hogy egyre nehezebb, többek az igények, elvárások, kevesebb a segítség...-tankönyv, étkezés...stb- be kell kalkulálni a munkanélküliséget...

"A gyerekkel együtt megszületik az anya, teljesen más értékrendek lépnek előtérbe. Igen megszületik, de miért kell 4-5-6 gyerek?A Elvileg a normális családmodell 2 gyerek, bár kisebbségeknél van ahol 10 is van... " Tudom :)

Én le is zárom a témát részemről,mert nem tudsz a sorok között olvasni...

Én szeretnék élni, nem szeretném, hogy kapcsolatunkat felőrölje lemondás...

Furcsán hangzik, de nálam van arra garancia, hogy tudom fizetni a fizetnivalókat, emiatt nem fáj a fejem...

Az, hogy együttmaradnak? Arra nincs, csak sokan megalkudnak azzal aki mellettük van, holott teljesen más a gondolkodásuk, más a mentalitásuk...stb, aki benne van, az nem látja....mennyi fórum van a hoxán...pl: lusta a férjem, megcsalt, én így gondolom, ő úgy gondolja...végletekig ellemezhetnénk, de ebbe nem megyek bele, mert nem fórum téma, a lényeg, sokan nem a "társukkal" vállalnak gyereket, megromlik a kapcsolat és átmegy gyűlöletbe, veszekedésbe...

Gratulálok, hogy neked tökéletesen sikerült és sokmindent megkaptál,elértél vagyis összejött... én általánosságban értem. Bár sokan nem vallják, be,mert inkább áltatják magukat, minden oké, gyönyörűen élünk, ugyanakkor otthon tologatják a számlát, rossz a mosógép, kellene cipőt venni a gyereknek...

anyukám kettőnket egyedül nevelt, mert apukám korán meghalt, anyu majdnem lebénult,építkezés.... kemény idők voltak, sok dologról lemondtunk, tudom mi az, ezért nem akarom soha megtapasztalni...

Lehet, hogy néha nem kivehető amit írok, de az azért van,mert a gondolatom előbb mászkál :) nem azért, mert hülyeség, ebből is látszik, hogy pörgös az életem :)

Apropó, miért nem vállaltál akkor még gyermeket, ezt nem cinikusságból, hanem kiváncsiságból kérdezem, hogy valóban tisztán lássak, aki 3-at vállal, az miért nem vállal még 2-3, mint régen, akkor 7-8 is voltak testvérek...

Valóban nem volt teljesen tiszta amit írtál, ezt most már Te is belátod. Azért, mert szembesítelek azzal, amit írtál, még nem jelenti azt, kiforgatom a szavaidat.

A téma egyébként így szól: Fiatalon nagycsaládos.

Te nem csak azzal nem értesz egyet, ha valaki fiatalon lesz nagycsaládos, hanem szerinted "nem normális" aki 2-nél több gyereket vállal.

Nekem 3 gyerekem van, fiatalon lettem nagycsaládos. Becsülettel, szeretettel neveltem őket, a két nagyobbik már majdnem teljesen önálló életet él. Amit lehetett, mindent megadtam nekik, sokat foglalkoztam velük, rengeteg közös programot szerveztem, mindig volt időm meghallgatni a problémájukat. Nem lettek lelki sérültek, és nem is rekesztették őket ki a közösségből pedig nem csak Nike cipő volt a lábukon, és mobil telefonjuk is csak akkor lett, mikor úgy láttam, tudnak rá vigyázni. Minden évben voltunk valahol nyáron. Soha nem követelőztek (maximum kértek), elfogadták azt ami van és meg is becsülték, vigyáztak rá.

Valóban jár némi lemondással a gyerekvállalás, ezt aláírom, de semmiképpen nem nevezném nélkülözésnek. Egy nő számára a legkedvesebb lemondással járó dolog, az hogy gyereke van. A gyerekkel együtt megszületik az anya, teljesen más értékrendek lépnek előtérbe.

Az általad felhozott példából kifelejtetted a családi pótlék összegét, ami nem kevés (gyerekenként 16 ezer ft). Egyébként ebből az összegből azért meg lehet élni, valóban nem luxus körülmények közt, de ki lehet jönni, tisztességgel, becsülettel lehet gyereket nevelni.

Mindazonáltal ismétlem magam: szerintem aki gyereket vállal, az többnyire nem a semmire vállalja, előtte mérlegel és gondolkozik.

Sajnos semmi garancia nincs arra, hogy a kezdetben jól induló kapcsolat sokáig így marad, mint ahogy arra sem, hogy a bevállalt kötelező fizetnivalókat mindig ki tudják fizetni.

"Nem tartom magam nagyképűnek, csak reálisnak és igazságosnak. "

Te így látod, mindenki ezt gondolja magáról

Szerintem nem volt teljesen tiszta amit írtam, nem a két végletet kell figyelembe venni, hanem a realitások talaján maradni és nem kiforgatni a másik szavát!

Nekem ne mond azt, ha valahol 4 gyerek van és az egyik szülúő keres mondjuk a tescoban 90e ft-ot, a másik vízszerelőként mondjuk 150e az 6 emberre 240e ft, ha még van egy lakáshitelük kb 40e ft, akkor 200e ft-ra mire telik? -ez csak egy péla- Hidd el a pénztelenség felőről egy kapcsolatot, amikor nem tudod kifizetni a rezsit...

Szóval van effektív 200e ft 6 emberre... úgy gondolom a szülőknek sok mindenről le kell mondani még egy balcsi fürdőzés is csak nagyon nagy lemondások árán fér bele...nos ha 2 gyereked van könnyebb...

Való igaz, régen születtek 5-6-7-8-an, a nagyobb nevelte a kisebbet meg a nagyik, egy helyen laktak, minden a közösből ment,nem voltak luxus igények, gáz, víz a kútból és zöldség, meg a hús a háztól, kifordították a szoknyát, ha elkopott az egyik fele...de sajnos a mai világba ha a gyereknek nincs mobilja, vagy nem nike cipőbe jár kirekesztik és lelki sérült lesz, meg nem fogja megérteni, hogy ő miért nem kap ilyen márkás gördeszkát... mások lettek az elvárások és több gyerek esetén,bérből és fizetésből szinte lehetetlen teljesíteni.

Gondolatvitelem szerint a középutat megtalálni egészséges... akit becsületben fel tudsz nevelni és tudsz a munkád mellett vele foglalkozni, hogy ne a tv és az utca nevelje... vagyis az anyagi-idő-gyerek-szeretet egyensúlyt megtalálni, ha valamelyik hibádzik, borul az egész.

Huha, végig olvastam többnyire az összes hozzászólást, és meg kell, hogy mondjam, hogy szerintem Kinginek sok mindenbe igaza van...

Persze, az a legfontosabb, hogy a gyerekek szeretet teli környezetbe nőjenek fel, hogy kiegyensulyozott kis felnőttek legyen majd egyszer, helyes érték renddel, jó itélő képes, megtudják majd külömböztetni a jót a rossztól, stb stb... Ehez persze nem kell pénz, viszont ebből nem fognak jól lakni, nem fognak tudni különórákra járni, utazgatni, hogy szélesitsék a látókörüket...

Ugyhogy igenis, fontos az anyagi háttér a gyerek válalásához!

Ami a szülőket illeti, lehetnek ők 20 vesek, 25, 30, 35, (vagy az egyik 22 másik 35 :) ) etc etc... Arra soha nincs garancia hogy holtomiglan holtodiglan fog tartani a szerelem, bár persze mindenki ugy vág bele egy kapcsolatban és egy házaságban, hogy ez igenis igy lesz. De az ember soha nem tudhatja! Ezért szerintem fontos, hogy a két szül együtt, de akár külön külön is tudják biztositani a biztos háteret a gyerek(ek)nek (most nem csak a pénzről beszélek, hanem a nyugodt légkörröl is).

Nem tartom magam nagyképűnek, csak reálisnak és igazságosnak.

Te konkrétan azt írtad, hogy 3-4-5 gyerek = nélkülözés. Lehet, hogy a nagycsaládokban nincs meg minden luxus és nincs minden gyerek szobájában LCD tv meg egyéb csúcs szuper berendezés, de lehet, hogy sokkal nagyobb boldogságban élnek, mint azok a családok, ahol a szeretet pénzzel próbálják a szülők helyettesíteni. A gyerek mindent megkap (anyagi téren) csak éppen az önálló életre alkalmatlan, mert a szülők a fenekét ki**ják, elintéznek helyette mindent, stb. Én is tudnék olyan példát mondani, ahol az egy szem gyerek 19 évesen apucitól méregdrága sportautót kapott, aztán egy átdrogozott (mert az menő!!!), átbulizott éjszaka után az oszlopra felcsavarodott autóból szedték ki a holttestét.

Vannak akik "megélhetési gyerekvállalók", ők más kategóriát képviselnek, hiszen a szociális segélyre alapoznak (reméljük ennek véget vetnek egyszer). De az átlag azért meggondolja és felelősséggel vállal gyereket a mai világban. Semmiképpen nem lehet a gazdasági helyzetre hivatkozni, hiszen ha így lenne, nem születtek volna gyerekek a nagy gazdasági válság idején, sem a világháborúk után.........(az én szüleim akkor születtek).

Jó,nem mondom,hogy soha, de a kockázatot a lehető legminimálisabbra lecsökkenteni :)

Valóban szerencsés vagyok, de mindennek megvan az ára...

Örülök, hogy te is igyekszel előrelátó lenni és nem fejjel a falnak :)

Akkor azt kell mondjam hogy te nagyon szerencsés helyzetben vagy sokakhoz képest.

Persze sokan vesznek fel hitelt mindenre,de most ne ezekről beszéljünk,mert tv-re,nyaralásra,én is értelmetlennek tartom.

Próbálok én is előrelátó lenni,ezért várunk a babával is,csak szerintem soha nem mond hogy soha,bár kívánjuk a legjobbakat :)

Nekem is van hitelem, de úgy vettem fel, hogy bárhogy lesz be van biztosítva több oldalról, hogy 95%-ban tudom fizetni, bár terveim szerint jövőre kifizetem... annyit kell vállalni, amennyit elbír az ember a legrosszabb helyzetben is.Hányan vesznek fel hitelt nyaralásra? Vagy új TV-re?

Én pont a gazdasági helyzet miatt nem mernék kettőnél többet, azért ne mond, hogy mindegy, hogy 2 vagy 4 gyerek!

Az én férjem nem valószínű hogy az lesz, mert 3 dologgal foglalkozik és ha kiesik egy,keres mást...több lábon állunk, én is vagy 2 lábon, van biztos tartalék vészhelyzetre, lehet,hogy hülyének tartasz, de próbálok előrelátó lenni, és ezért írtam max 2 gyereket, mert a legszarabb helyzetben is megy vígan! Tud úszni járni, nyelvet tanulni, tudom fejleszteni-ami ne ingyen van- Én nem élek félelemben és egyedül teremtettem meg magamnak, amim van...nem segített senki.

Én akkor sem értek egyet ne haragudj.Gazdasági helyzet ide vagy oda,hányan vannak sz+r helyzetben úgy,hogy meg sem álmodták volna.Mert a munkahelyük megmaradt csak épp a hitelük ment fel 50 ezerről,120-ra.

Ha hiteled van,soha nem tudhatod biztosan hogy fogod e tudni fizetni,saját lakásról hitel nélkül a többség meg csak álmodozhat,és még örülhet az is akit egyáltalán hitelképesnek tartanak.

Ha a gazdasági helyzetre építenék,akkor nem szülnék 1-et sem,de nem erre építek.

2 gyerekkel is ugyanolyan szar,mint 4-el ha te is,férjed is munkanélküli lesz.Ma már a saját vállalkozás sem biztos dolog.

De akkor éljünk félelemben egy életen át?

Tarthatok tükröt? :)

"Minden napom ugyan olyan egyhangú.

A családnak főzés, mosás, takarítás meg minden. Sose járunk sehová. Csak otthol ülünk és nézzünk a tv-ét. Vagy én meg netezek. Unom, utálom az életem.

Sokszor megkérdem magamtól: " Minek lettem én? Minek vagyok én?"

Nos nekem nem ilyen az életem, igaz csak egy gyerekem van és tervezek mégegyet....

Igen, lehet, hogy te így gondolod,akkor nem értetted meg...ezért nem kell ilyen nagyképűnek lenni! hány kapcsolat megy tönkre, mert anyuka, apuka elveszití az állását, nincs tovább, a hitelt nem tudák fizetni a gyerekeknek enni kell adni, iskoláztatni, nos nem mindegy, hogy 2 vagy 4...

Én azért gondolom így, mert nagyon bizonytalan a gazdasági helyzet és én kettőnél többet nem vállalnék, mi van ha nincs bevétel vagy olyan élethelyzetbe kerül, ami az anyagiakat "megpecsételi"? Ismertem olyan anyukát, aki "kierőszakolta" a négy gyereket, a férjet éjt-nappalá téve hajtotta, a férj elhagyta, a négy gyerekből szó se róla,mi lett csavarognak, isznak, buliznak, dohányoznak, züllenek...

A fiatalkori gyermekvállalásnak is van rizikója-akárcsak, ha 30-on évesen vállalják- sokan nem érettek rá és azt hiszik valóban az a párjuk akivel találkoznak, de nem és előbb utóbb szétmennek, vagy maradnak, de nem lesz igazi kapcsolat, idősebben érettebben gondolkodik, mig fiatalabban biológilag alkalmasabb... hangsúlyozom, van ilyen, akinek nem inge ne vegye magára

bogáncs71, nem tudom, hogy feltűnt-e a "SAJNOS" szó? :)

vagy hogy hogyan szeretne élni, én nem vállalnék gyereket saját lakás nélkül, és nulla végzettséggel.

Van akinek más élvez prioritást, illetve más az értékrendje, célja.

"Felelőtlenség, bár aki szeret vegetálni és folyamatosan nemet mondani, az tegye...nagyon kevésnek engedhető meg a mai világban ez a "luxus" SAJNOS! Aki 1-2 gyereket vállal az normális, de ha már 3-4-5...az élete nélkülözés..."

No comment. A hozzászóló magát minősíti....

Én 23 évesen szültem a fiamat, a lányomat 25 évesen. Most 27 éves vagyok és most tervezzünk a harmadik babát, de eddig sikertelenül.

Nem élünk "királyi" módban, de mindent meg adunk a gyerekeinknek amit akarnak.

Az egyik ismerősőm nagyon közeli 23 éves és már már gyerköce van 3 éves, 2 éves, 1 éves. Igy anyaságira ment. Imádják a gyerekeket és nevelgetik őket.

Az egyik utcabelim nő azt mondta nekem amikor terhes lettem -" Miért vállalsz gyereket? Az elfogod rontani az alakodat?!"

Hát igaza volt: elrontottam az alakomat,DE MEGÉRTE! Ő már 40 éves is elmúlt, de még nincs gyereke és szerintem nem is lesz neki. Amikor meglát az utcán szúros szemmel figyel, hogy sétálok a két gyerekemmel.

A sógórnőm 17 évesen szülte az első kislányát. A másodikat 20 évesen. Most 22 éves, de még szeretne gyereket. És nincs külön házuk. Itt laknak az anyósnál egy 4*5-ös szobában.

Nem az anyagi háttér határozza meg, hogy ki hány gyereket vállal. Hanem ki mennyit szeretne.