Nagy családot tervezők és már nagycsaládosok fóruma (beszélgetés)

Persze, egy gyerek is gond.

Csak az a nem mindegy a nagy családhoz képest, hogy egy gyerekkel egy-két, max három évig nagy gond, aztán hamar felnő.

Egy nagycsaládos anyának meg 10-12 évig gond ugyanez. 1-3 évet még túl tud élni egy munkahely, vagy karrier, 10-12-őt már nehezebben..

Most hozták be ugye a 3 éves kortól való kötelező ovit. Igaz, hogy ez alól lehet felmentést kérni, és az is, hogy 5 éves korig lehet csaná-ba is menni, de szerintem azért kevesebb gyerek fog maradni a csanák-ra.

Ez most rám vonatkozik, ne vedd magadra: én biztos, hogy megbolondulnék, ha a saját négy zsivaja után, vagy azon kívül még másét is el kéne viselnem, nagyon sok tud az ám lenni. Nagyon meg kell oldani ebből a kikapcsolást.:-) Arról nem beszélve, hogy ha valaki odahozná betegen, vagy akár fél betegen a gyerekét a csaná-ba, amikor éppen akkor gyógyultunk ki két hét után, asszem úgy vágnám ki, hogy vissza se jönne többet..

Nem véletlenül mondta barátnőm is, hogy nekik az ovi a 3. és a 4. gyerekük. A kisebbik gyerekét még pszichológushoz is kellett vinni, mert nehezen bírta azt, hogy nekik az a házuk az ovi, ahol laknak is, és az egész életük e körül forog, és gyakorlatilag nincs "hazamenés" ebből..

Hidd el, nem kötekedésből írom le ezeket, csak talán pont ezért indítottál fórumot, hogy ki hogy vette ezeket a dolgokat...

szurikáta,abszolút egyetértek

sajnos a munkavállalás már 1 gyerek mellett is nehéz,ha nincs háttér

mondjuk én nem magánovira,csak családi napközire gondoltam,ennek lényegesen kisebb a költségvetése,noha ez sem olcsó

A másik nagy dolog meg persze a nyár.

Ő is azért tudja megoldani, mert tanár.

Lám, ha anyámra hallgattam volna..

Nekem egyre jobban tetszik a job-sharing, remélem el fog terjedni, ez rajtunk is múlik, anyukákon.

Ez az, amikor két ember tölt be egy munkakört.. Kevesebbet is kell ott lenni, (persze fél fizuért, de legalább van valami), és némileg megoldás a betegségekre is - egy szintig persze - mert addig tud a másik helyettesíteni, utána meg vissza tudod adni.

Jó, ez csak ötlet szint nálam is, de nem hülyeség a kezdeti nehézségekre. Nyilván nem működik minden szakmánál, de mondjuk a kereskedelemnél pont el tudom képzelni.

No ez mondjuk nem rossz ötlet, láttam már ilyet jól is elsülni..

És tényleg, valóban a gyermekelhelyezés nagy gond mindenütt..

Ha milliomos akarsz lenni, akkor a beteg gyerekek őrzésére találsz ki valami megoldást, mert a nagy gond az ott van igazából.. Ez az, amire a munkahelye megtartása miatt sokat is hajlandó fizetni..

Viszont azt tudnod kell, hogy pokoli nehéz, és nagyon-nagyon költséges.

Maga az elindítása is nagyon-nagy szakemberigényű és tőkeigényű.

Viszonylag kevés számú építészmérnöki mukám egyike egy ilyen magán jellegű ovi elindítása, építészeti kialakítása volt. Azóta nagy sikerrel működik, de még mindig 10milliós nagyságrendű adóssággal küzdenek az alapítók. Pedig tele van az ovi..

Magánál a tervezésnél, elindításnál nagyon sok gáz volt, kezdve az antsz-es problémákon, folytatva az építészeti előírásokkal. Arról nem beszélve, hogy a hatóságok is mást mondanak sokszor, aztán az egyik nem fogadja el, amit a másik kért..

A végén egy olyan építészeti csalást kellett csinálni, amit én már nem vállaltam fel, és átadtam másnak a munkát. Egy helyen főfalban kellett - előírás szerint - átadó ablakot csinálni. Márpedig főfalban kiváltást csak statikus tervezhet. Egy statikus bevonása még plusz többszázezer Ft lett volna. Rá akart venni a beruházó, hogy csaljam el, és rajzoljam úgy a felmérési terveket, mintha már ott lett volna a nyílás eredetileg is, majd a kőművesek megoldják..

No ezt én nem vállaltam.

Kb. 30 millában állt meg a történet, eszközökkel, indulási költséggel, építéssel, szakembergárdával..

Ők ezt úgy merték bevállalni, hogy örököltek Pesten egy villát, amit most nem tudnak jól eladni, és az lett a banknál a fedezet.

Hát ennyi..

De tény, hogy az ovi nagy siker, és a városuk meghatározó helyévé vált, nevük van.

A dolog érdekessége még, hogy ez a házaspár, akik ezt csinálják, ők is nagy családot terveztek.. Nemrég beszéltem velük, kérdeztem, mi a helyzet. A válasz annyi volt, hogy nekik az ovi lett a harmadik, meg a negyedik gyerekük.:-))

Nagy energia ám az..

Ettől függetlenül sok sikert az elképzeléseidhez.

Há anyám is hüledezett eleget, pláne a negyediknél..:-))

Önmagában ezekre adni tényleg nem szabad, mert nem ezen múlik.

De anyám mindenen hüledezett, akár azon, amikor a konvencionális zongora helyett tangóharmónikázni kezdtem, vagy éppen az évekig dédelgetett történelemtanár-jogász humán vonal helyett egy hónap alatt a Műegyetemre felvételiztem. Aztán meg megnyugodott, és utólag mindenre rájött, hogy úgy volt jó, ahogy volt.

De ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna igazsága bármikor is abban, hogy pokoli nehézségeket vállaltam. Ez önmgagában még nem lenne baj, de azért néha tényleg rezgett a léc, hogy egészséges maradok-e.. Volt ilyen sulinál is, gyerekszülésnél is..

Nagyon örülök,hogy van,aki meg tudja oldani,de én sajnos nem tartozom ezek közé.

Sajnos az én szüleim nem élnek,párom szülei 78 és 84 évesek,a fiatalabbak mind dolgoznak,párom rendszertelen beosztásban jár dolgozni,mondhatni folyamatos készenlétben van,tehát csak én maradok,segítség nélkül,én pedig kereskedelmi végzettséggel nem nagyon találok olyan munkát,ami mellett hozni-vinni tudnám a gyerekeket oviba,később suliba,és akkor még nem írtam a különórákról,és a tanítási szünetekről......ezeket egy munkáltató sem biztosítja.Sajnos az én szakmámban a részmunkaidősöknek is műszakba kell járni,szóval sajnos ez sem jó.....de ha van olyan opció,ami elkerülte a figyelmem,szívesen olvasom :-)

Nem vagyok naív,csak még nem látom,hogy mi lesz a megoldás,most épp képzéseken gondolkodom,szívesen vinnék pl játszóházat,csanát,ilyesmit,mert nekem és több ismerősömnek is a gyerek elhelyezés okoz gondot,akár rendszeresen,akár alkalmilag is.

Igen,ez így is van,mindig épp a következőt tervezzük,csak mégis jó,hogy kb behatároltuk az elképzeléseinket.

A végével maximálisan egyetértek,nem tud a nagycsaládosokkal mit kezdeni a társadalom,bár nem értem még így sem miért a " normálisak vagytok? " a leggyakoribb reakció......

Nem nagyon kötöttük más orrára,anyósom,akinek 6 gyermeke van (ő az egyik okos),közölte,h nem szabad,elég a 2,mert ez már más világ....valóban más,de azért szabad......viszont nem annyira fontos nekem a véleménye,sokmindent másképp látunk,meg egyébként is ő már döntött,ez a mi döntésünk....

Én szüleim nem élnek,de kb az első döbbenet után mondanák,hogy jól gondoljuk meg....viszont nem rágódnának ezen sokat....

Itt tényleg sokmindent találsz, sokféle családot megismerhetsz.

[link]

Há akko csoda arrafelé sincs.;-)

Sajnos én azt láttam itt is, hogy 2-3 szülőt, akikkel ősszel együtt kezdtek a bölcsiben a gyerekek kirúgtak az ősz folyamán, volt, akit vissza se vettek..

Sokan mesélik, hogy már azért "kérdezgetnek".

Pedig a legtöbbeknél 1, vagy 2 gyerek van "csak". Ezért vagyok én elkeseredve kicsit, és sajnos látom a nehézségeket, amik nagyon-nagy családi bajokhoz vezetnek legtöbbször. Vagy pénztelenség, vagy "nemvagyokjósemmire" érzés miatt. Ezek nagyon gyilkos dolgok tudnak lenni.

Azért legalább a nyarad meg van oldva, az nagyon jó, annak örülj, az nagy dolog.

Remélem, már csak jobb lesz neked is..

Soha nem mentek el kettesben színházba, vagy akárhová csak ketten?

Én éltem úgy is, hogy volt segítség, meg úgy is, hogy nem.

Bizony ég és föld az életminőség, akárki akármit is mond.. Én tudom, milyen az a másik élet.

Egy olyan, akinek nincs segítség mást nem tud tenni, mint azt mondja, hogy neki így is jó. Mert mit lehet még tenni? Megtalálni a jót abban is. Ez rendben is van.

Egyébként ez nem is nagycsaládfüggő, mert egy gyerekre is vigyázni kell. Csak a nagycsaládnál időben elhúzódóbb a probléma. Meg meglehet, hogy egy gyereket elvállal a nagymama, négyet-ötöt meg már nem.

Hát a cél ez lenne.

Van segítséged?

Mikorra tudsz hazaérni? Mi van betegségekkor?

Remélem, amire a legkisebb 4 lesz, addigra én is dolgozni fogok, de most még, az 1 éves kicsivel nov 3.-a óta pár napom volt csak, amikor mindegyik intézményben volt.. Bár pont azért erőltetem most, hogy addigra már azért jobb legyen..

De nagymamák, meg segítő férj nélkül, egyedül nagyon nehéz, valakivel mindig van valami.. Ha nem betegség, akkor szünet, előadás, szülői..

Nyáron pl. mi van nálatok?

Nekem most 3 lesz otthon 2,5 hónapot, két kisiskolás, és egy óvodás. Az ő ovija is iskolarendszerű (sajna)..

Ha megnézed, ez szerepel vastag, narancssárga betűkkel a hozzászólásom alján:(válasz kisj 3. hozzászólására).

Remélem, az előzmények tekintetében világos, miért született ez a válasz.

Köszöntem!

Há me így igaz..

Viszont a nagyszülői háttér szintén nagyon-nagyon alapkérdés..

Anélkül a szülők kapcsolata van nagyon kitéve a veszélynek.

Szia!

Konkrétan mire gondolsz, mint saját vállalkozás? Annak már az elindításához is pénz kell. Mire gondolsz, amire szegény kis hazánkban vevők az emberek?

Az otthoni munka megintcsak lufi, már ne haragudj, mert a legtöbb munka nem végezhető otthonról. De ha mégis lenne ilyen, (mert azért van) azt se tudod igazán rendesen végezni, abban a 6-8 évben, amíg a sűrűje tart. Nem mindegy, hogy két gyerek beteg, vagy 3-4. Eleinte sokkal többet betegek, mert sokkal több helyről jönnek be a bacik.

Van, hogy hónapokig nem gyógyul ki a család. Márpedig az ötödik végighányt, lázas éjszaka után tuti nem úgy lesz az a géphez leülés..

Nagyon más világ a két - pláne nagy korkülönbséggel - szült gyerek, és egész más világ a nagycsalád.

Egyátalán nem lebeszélni akarlak, csak ahogy írsz, kicsit naivnak tűnnek az elképzeléseid.

Ma az tud tényleg tisztességgel 4-5 gyereket nevelni, ahol apuka magasan átlag felett keres, és jó eséllyel fog is. Még akkor is, ha te se akarsz végleg lemondani a keresetről..

A gyed extra viszont nagy segítség tud lenni, arra nagyon figyelj, ha belevágtok, hogy az első gyed-ed a maximum legyen az elérhetők közül.. Ahhok konzultálj szakértővel, megéri.

Először mindig csak a következő gyereket tervezd, aztán majd meglátjátok, hogy való-e ez nektek.

Nem kell senkire se hallgatni, még korábbi önmagatokra se ebben.

Viszont kívülről is úgy általában a világ a két gyereket még tolerálja. A három még esetleg, de afelett eleve más kasztba kerülsz, lehetsz kő gazdag és hat diplomás, akkor is.. Ezt is kell tudni kezelni.

Nem szabad másokkal foglalkozni. Mindig is lesznek akik majd húzzák a szájukat, de az a fontos, hogy Nektek/Nekünk jó legyen. :)

Viszont én is feltennék egy kérdést: a család mit szólt/szól hozzá, hogy nagy családot terveztek?

Én idézem: "nem vagytok normálisak". Mondja ezt egy olyan személy, akinek szintén négy gyerkőce van. :) De úgy mindenkinek hasonló a reakciója, csak burkoltan.

De jó soraidat olvasni.Komolyan jobb kedvem lett tőle.

Remélem én is tudom tartani a mosolygást,bár sokszor nehezemre esik,de igyekszem.

Amúgy egyetértek azzal amit írtál :-)

köszi :-)

??????

nem értem ez hogyan kapcsolódik a nagycsaládosokhoz??????

Nálunk ugyan olyan jó a kapcsolat a kicsik és a nagyok között.

Sőt várják hogy a nagy ha csak egy pár napra is de hazajöjjön és amikor van idő és lehetőség beszélünk neten vele.

Mindig kérdezik hogy hol van és mikor jön. Érdekli őket és ő is szeret velük beszélgetni. :)

Attól hogy éli az életét még a testvére maradt mindegyiknek. :)

Nálam a testvéreim között csak másfél-másfél év a korkülönbség, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot. A párom és az öccse között 8 év van még is nagyon jó a kapcsolatuk.

Ez szerintem nem a korkülönbségtől függ csak is a családtól.

Nem megszokott az ilyen nagy család nálunk sem, de ez minket nem izgat.

Az okoskodókon meg csak mosolygok.

De nem érdekelnek.

A lényeg hogy nekünk így jó. :)

Azért, mert ez a világ már nem az a világ...:)

Önzőek vagyunk,rohanunk és más dolgok lettek sokunknak fontosabbak, mint a gyerekek száma.....

Párommal mindketten legkisebbek vagyunk,párom 16 évvel fiatalabb a legidősebb tesójától,de vele nem is tűnnek tesónak,aztán 13,6,3 a különbség,én 15,és 10 évvel,egyikkel sem szoros a kapcsolatom sajnos,de ez nem lehet akadály...csak el szoktam gondolkodni rajta ;-)

Huu,5 gyerkőc,gratulálok ;-)

Felétek ez megszokott?Vagy te hogy kezeled a "bölcseket"?

igen,2 van,és még 2t szeretnénk,de ha még 3 születik annak is örülünk,és állunk elébe :-)

köszi :-)