Férjhez menni - szerelem nélkül (beszélgetés)

beszéljétek meg, hogy a vonzalmotok valóban olyan erős e, hogy megérje szétrombolni két család életét

Ez igaz, a kérdés viszont marad, hogy lehet mindezt helyrehozni

De miért vannak? Ezen kellene elgondolkodni..

Igen vannak rossz házasságok nem is kevés.Akibe anno az ellentétek miatt szerettünk bele, annak most rohadtul idegesítenek a hibái.És aki anno lehozta a csillagokat a holddal, most a fejedhez vágja azokat, amiért régen szeretett.

Azért a "nincsenek rossz házasságok, csak..." nem egészen ugyanaz. Mert mindnyájan tudjuk, hogy sajnos vannak :(

csak azt mondtam amit te is, csak más szavakkal:))

AZ GÁZ!

Köszi. Egyetértek, és tudom, hogy ezen is túl kell jutnom, de nincs senki, akinek ezt elmondhatnám, így elmondom mindenkinek, hátha van, aki átérzi a helyzetemet.

tinik kíméljetek. Én tinikoromban nyilvánítottam ki ilyeneket, mert akkor még nem tudtam, hogy az élet bizony kegyetlen az emberrel, ha rossz az időzítése. Elesősorban együttérzésre van szükségem, nem okoskodásra.

Szerintem egy mély szeretet, összatartozás érzése sokkal fontosabb egy lángoló lila ködnél, ami úgyis elmúlik, és sokan akkor jönnek rá, hogy semmi más nincs köztük...

nincsenek rossz házasságok, csak éretlen emberek:))

Tényleg gyerekes dolog, de mi felnőttek is tudunk buták és gyerekesek lenni, ha érzelmekről van szó. De szerintem, aki házasságban él, és gyereke is van, az már nehezen vál el a hitvesétől márcsak a gyerek miatt is. Nálam is ez van, egyedül a gyerekek tartanak össze minket, és élünk egymás mellett, mint két jóbarát. Hogy náluk mi a helyzet azt nem tudom, csak azt, hogy ha a gyerekére néz, akkor boldog, különben szomorúnak látom.

Nem irigyellek! Olyan butak a felnottek neha!

A regi idokben szinte csak ilyen hazassagok voltak hiszen!

Az igazság az, hogy én sem ahhoz mentem hozzá, akibe szerelmes voltam és még mindig vagyok. A nagy szerelemmel nem voltunk készen egy komoly kapcsolatra, ezért évekig csak a hol együtt hol egymás nélkül volt. Közben minden volt más neki is és nekem is. El kell mondanom, hogy sohasem veszekedtünk, és amikor nekem éppen nem volt senki, akkor ő mindig otthagyta a másikat értem. Nekem sohasem volt bátorságom, hogy ugyanezt megtegyem. Amikor már úgy éreztem, hogy ideje férjhez mennem, akkor fölvetettem neki, azt monda, hogy ő még erre nem áll készen. És szó nélkül távozott, ahogyan azt előzőleg mindig én tettem. Majdnem egy év is eltelt, amikor megismertem a férjemet, fellángolás volt, két hónap után össze is házasodtunk. Az esküvőm előtt két nappal futottam össze a nagy szerelemmel. Megmondtam neki, hogy mikor lesz az esküvőm, és ha meggondolta magát, egyszerűen csak szöktessen el. Elkésett, már összeházasodtunk, amikor megjelent, de nem szólt semmit, csak elhajtott. Közben gyerekünk született a férjemmel. Egy éves volt a pici, amikor ismét összefutottunk, a férjem üzleti úton volt, a gyereket anyukámra bíztam. Reggelig beszélgettünk. Másnap éjjel hívott, hogy találkozzunk, de mivel ketten voltam a gyerekkel, nem tudtam menni. Közben neki el kellett utaznia, így megint nem találkoztunk, de sms-ben tartottuk a kapcsolatot. Közben kiderült, hogy terhes vagyok. Felhívtam, és elmontam neki. Szakítottunk. Nemsokkal később, mérgében megnősült, gyereke született. Gyakran látjuk egymást, távolról figyeljük a másikat, de soha nem szól egyikünk sem a másikhoz. Hogy ő mit érez nem tudom, de azt igen, hogy én veszettül szenvedek.

Szerintem nagyon szerelmesen, az igazi lila ködben nem a lecélravezetőbb házasodni, hanem akkor, mikor már kicsit eloszlott a homály, akkor jobban meg tudja ítélni az ember, hogy ki is az, akihez hozzá kötné az életét.

Az igaz szerelem ritka madar , a legtöbb ember valamilyen erdekeltseg vegett köt hazassagot , es ebbe beletartoznak a ferfiak is :)

érdekes téma... 19 évesen férjhez mentem. Már nagyon régóta megvolt a dátum. Szerettem is nagyon a srácot, de lett egy zenekara, elkezdett inni, teljesen megváltozott, nem figyelt rám, semmi sem érdekelte, stb. Az esküvő előtt 4 hónappal ki akartam dobni. Az anyósom szívbajt akart kapni, hogy már minden le van foglalva, nem csinálhatom ezt a kicsi fiával... Megígérte, hogy megváltozik, belementem. Mintha kicserélték volna, minden ok volt egészen az esküvő hetéig. Mivel ugye vidéki lagzi volt, egy héttel előtte felépítettük a sátrat, meghozták a piát... minden nap totál részeg volt. S akkor már nem mertem azt mondani, hogy nem... Ma már tudom, hogy oltári hülyeség volt, a mai fejemmel jól fenékbe rugdosnám. Az egész 4 hónapig tartott, ami maga a pokol volt, mondanom sem kell, válás lett a vége... Persze ennek már 8 éve. Azóta megtaláltam a mostani férjemet. Nem volt rózsaszín felhő, 3 éve vagyunk együtt és a mai napig szerelmes vagyok belé :)

Nekem volt olyan ismerősöm, aki így ment férjhez, végül megtalálta máshol a szerelmet, elvált, családot alapított. Azt mondta később, hogy amikor a barátja megkérte a kezét, azt gondolta, nincs jobb, hát legyen...

A ferjhezmenes nem megoldas erre,nem szabad megtenned,valami mas megoldast kell talalni

Ahhoz miért kell(ett) összeházasodni? Nem elég az együttélés??

csatlakozom az előttem szólókhoz érdekházasság nem házasság

Én is így gondolom.

Menekülés a szülői házbol....

szerintem orultseg. nem lehet belole harmonikus kapcsolat. a penz, a vagyon nem tesz boldogga. erzelmeket nem vasarolhatsz