Lehet egy házasság boldog szerelem nélkül? (beszélgetés)

:)

Az en definicioim:

A szerelem az, amikor nem latod a hibait.

A szeretet az, amikor pont a hibai miatt szereted legjobban.

Egy hazassag sztem _kizarolag_ szerelem nelkul lehet boldog. Jobb szeretem, ha en uralkodom a hormonjaimon, es nem forditva :)

Szerintem nem...

Bár lehet, hogy csak nekem nem menne, de nekem KELL, hogy szeressenek, s én viszontszeressek. Másképp sosem ment, még egy kapcsolat sem, nemhogy a házasság.

áááá...

Te nagyon aranyos lány vagy, és értelmes is. Nem hiszem hogy sokat kell majd várnod :)

óóó

Majd jön, hidd el. Ha nektek ez így jó és kényelmes, és senkinek sem okoz fájdalmat, akkor tedd ezt.

És csak ezt tudom rá mondani, hogy márpedig eljön az is egyszer, aki téged akar /ebből sok van/, egy életre /ebből kevesebb/, olyannak szeret amilyen vagy /ebből még kevesebb/, végül pedig valaki, aki mindezen kritériumoknak megfelel, de ezt akkor tudni fogod.

És van választásod, hogy mennyivel elégedsz meg. Mindemellett nem kötelező várni, én sem tettem, éld az életed. De szívemből kívánom Neked a boldogságot, és azt is, hogy megtaláld azt amit most még elképzelni sem tudsz. :)

Ha a szerelem az,hogy mindenben együtt vagyunk,akkor elég rossz lehet pl a katona feleségeknek,akiknek a férjük kiküldetésben van hónapokig,évekig...:) érzelmek nem hiszem,hogy ezen múlnak,mert akkor ennek azt is kéne jelentenie,hogy a mindenben együttlét ha érzelmeket,jelen esetben szerelmet hoz létre,akkor azt meg is kéne tartania,nem?de azt már kiveséztük,hogy a hosszú együttlét,mindenben együtt,többnyire a szerelem átalakulását és nem a konzerválását eredményezi...

De természetesen értem mire gondolsz.És persze,lehetne jobb is,én is szeretnék együtt élni egy férfival,egyedüli lenni a számára,stb...sokáig kényelmes volt számomra ez a kapcsolat,de nyilván minél jobban szeretem,annál több mindenre vágyom tőle,és persze minél "idősebb" vagyok,annál nagyobb bennem az igény arra,hogy valakivel ne csak találkozgassam,hanem együtt éljek,közös dolgaink legyenek,hogy egyszer esetleg én is valaki társa,felesége legyek...de az elmúlt 4-5 év tapasztalatai sajnos azt mutatják,hogy a férfiak ilyen igényeket nem támasztanak irányomba...

Nem kötözködni akarok, csak tényleg kíváncsi vagyok... és ez így jó neked?

Nem vagy néha boldogtalan, hogy nem hozzád megy haza? Hiszen szerintem ez a lényege a szerelemnek, hogy a párod a te PÁR-od, nem másé.

Mert ahogy látom, nem sok esélye van, hogy együtt legyetek mindenben. Márpedig a szerelem ez.

Akkor ha jól értem, úgy gondolod, hogy a párod valamikor szerelmes volt a feleségébe, de az átalakult szeretetté.

És most újra szerelmes, de most beléd.

Vagy nem jól értem?

Én is így gondolom...

Nem tudom, így, ilyen feltételekkel nem vállalnám be...

Nem vagyunk egyformák. Nekem is az a véleményem, bár ha a szerelem nem csak közönnyé alakul, hanem idegesítő, és terhes a kapcsolat, simán lépnék!!!

Lehet hogy én vagyok a hülye, de képtelen vagyok rá, hogy elképzeljem: elmúlt a szerelem.

Az nem múlik el csak átalakul. És akkor nincs helye a szívemben másnak.

Kiszolgáltatott?miért lenne az??:)

egyébként alapvetően boldog vagyok,bár én sem teljesen.Nyílván mint minden nő én is normális kapcsolatra vágyom,de az az igazság,hogy ezt a mostani páromtól is megkaphatnám.A boldogtalanságom illetve a problémáink nem abból adódnak,hogy csak szerető vagyok,hanem az alap természetéből,ami miatt a munka az első mindenek felett.Ha nem így lenne,és többet törődne velem,akkor nagyon boldog lennék vele úgy ahogy van,családostul ,mindenestül:)

o ó

Akkor te mint "harmadik" ?

Nem kiszolgáltatott helyzet ez? Te boldog vagy így? Már ha jól értettem...

Igazad van, de az előbb leírtak alapján kiderül, hogy én szeretem a párom!

Csak szeretet és szeretet - érzelem és érzelem között vannak eltérések...

Érzelem nélkül sosem alkudnék meg!!!!

Kos vagyok!!! Viccelsz? :)