Félelmek és szorongások nélkül élni, élni szabadon!

Csak pár lépést kell megtennünk a boldogság felé. Csak pár apró mozdulat, hogy győztesek legyünk.

Az első az, hogy elhiggyük:: megérdemljük!

Bármilyen furcsa is, de önmagunk legnagyobb akadályai mi magunk vagyunk! Azt hisszük, hogy minden probléma kívülről jön, tőlünk teljesen függetlenül. Ki kell ábrándítsak mindenkit, mert nem így van!

Mindig azt vonzzuk be, amitől félünk. Félünk a csalódásoktól, félünk a magánytól, a szegénységtől, a meg nem értettségtől, a szeretetnélküliségtől. S még sorolhatnám. Ahány ember, annyiféle félelem.

A félelem iszonyatos erő. Fizikailag gúzsba köt, megmerevít, cselekvőképtelenné tesz vagy menekülésre sarkall. Lelkileg kishitűvé, értéktelenné tesz önmagunk szemében. A félelem miatt bolyong annyi ember itt a Földön. A félelem tesz beteggé, kiábrándulttá, keserűvé. A félelem az, mely elveszi tőlünk az élet minden szépségét, elzár a világ elől. A félelem furfangos. Kicsiként indul, s ha nem vigyázunk hatalmassá dagad.

Amíg menekülünk, mindig a nyomunkban lesz! Ami elől futunk, az mindig utólér. Követ, mint az árnyékunk. Ott lesz minden percünkben, egyetlen pillanatra sem enged szabadon. S a félelem félelmeket pakol egymásra, mert nem szeret egyedül lenni. S mire észbe kapunk, már nem mi létezelünk, hanem a félelem. Ő irányít, ő mozgat. A félelem melegágya, ha a múltban élünk. Tapasztaltuk már, hogy többször kerülünk ugyanabba a helyzetbe. Nem a sors akar tréfát űzni velünk. A visszaköszönő helyzetek azt üzenik, hogy rosszul oldottunk meg valamit. Olyan megoldást választottunk, amellyel bántjuk magunkat. Válaszoljunk ugyanarra a kihívásra másképp! Felejtsük el el a régi reakcióinkat, mert látjuk, hogy nem vezet sehova. Ez a nap nem a tegnap. Új nap, új helyzetek, s egyetlen ember sem olyan, mint tegnap volt. Éljünk a mában, s válaszoljunk a mára!

Álljunk meg egy pillantra, s nézzünk szembe a félelemmel! Nem könnyű, mert eddig inkább menekültünk vagy becsuktuk a szemünket. De ha megállunk, mégha most remegve is, s megvizsgáljuk a félelmeinket, ezek a félelmek töpörödni kezdenek, egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Ne küzdjünk vele, mert mindig ő lesz a győztes. Nem legyőzni kell, csak szembenézni vele, megfejteni a gyökereit. Félünk a csalódástól? A magánytól? A szegénységtől? Ha ismerjük önmagunkat, nem csalódhatunk. Tudjuk mik az erősségeink, mik a gyengéink. Használjuk hát az erősségeinket, mert az életünkhöz erre van szükségünk. A gyengeségünk is hasznos, hiszen megmutatja, merre ne menjünk. Ha tisztában vagyunk az érzéseinkkel, a vágyainkkal, nem csalódhatunk.

Felejtsük el a kudarc szót! Nincs kudarc. Tapasztalatot szereztünk. Ezt a ronda szót azért találták ki az emberek, hogy ezzel is üssenek magukon egyet. Mert valahol mazochisták vagyunk. Szeretünk szenvedni. Nem is hinnénk, hány embert tesz boldoggá maga a szenvedés. Legyünk büszkék magunkra mikor próbálkozunk, mert bátrak vagyunk! Ha valami nagyon fontos a számunkra próbálkozzunk sokszor, mindig másképp! S rá fogunk találni a jó megoldásra. Közben rengeteget tapasztalunk, gazdagabbak leszünk. Bátrabbak, merészebbek, kinyílik a szemünk a világra. Kezdünk bízni magunkban, kezdjük megismerni magunkat. S eljön a nap, amikor rádöbbenünk: boldogságra születtünk, ezzel a vággyal érkeztünk, csak eddig mi zártuk el ezt az utat.

A boldogsággal kezdtem, mégis a félelemről írtam. A boldogsághoz vezető úton az első lépés, hogy hagyjuk magunk mögött a félelmeinket. Legyünk bátrak! Legyünk merészek! Tegyük szabaddá magunkat!