Ez tényleg ilyen szégyen? (beszélgetés)

Jó pár éve éjszakásba, azaz 3 műszakba nwem mehetett 18 éves korig. Kettőbe még igen.

Eszerint még most is így van:

[link]

Én is volt, hogy ott akartam hagyni a közgét, mert hogy ez nekem nem megy... de jártak közénk olyan lányok is, egészen kis településről, akik ha d.u. hazaértek a suliból, megírták a másnapi leckét, aztán amit tanulni kellett könyvből, magukhoz vették, és kihajtották a libákat a mezőre legelni. És közben tanultak másnapra!!! Szürkületkor hajtotta haza a libákat!

Azt mondtam, ha ők ezt így képesek megcsinálni, akkor én mit is nyavalygok??? Majd megmutatom, hogy én sem vagyok butább náluk!!

Összeszedtem magam, nekiálltam, 4-esre leértem, és végtelenül meg voltam sértődve, hogy első munkahelyemen még csak bele sem néztek az érettségi oklevelembe! :))

Ha nem sok van hátra az érettségiből, valóban kár lenne elpocsékolni a már befektetett éveket. Valahogy csak be kellene fejezni.

A tanárokkal van bajod, vagy az osztályközösségben nem érzed jól magad, vagy az egész napos kötöttség ami nehéz. Vagy egyszerűen a tanulásra nem tudod magad rávenni???? Mi a baj? Esetleg ha átmennél egy másik suliba???

Nem szégyen, ha nincs érettségi, csak sajnos egyre inkább alap ahhoz, hogy később az életed során valahogy boldogulni tudj.

Tatabányán rengeteg van, sok nagyon jól fizet, van ahol 350-400körül van a nettó.

Ha most elege van a tanulásból dolgozzon egy évet, utána motivációja is lesz, meg esetleg egy kis félretett pénze.

Mostanában itt minden vacak problémára jön az öngyilkos leszek szöveg. Mintha valami jolly kártya lenne ennek az előhúzása.

A problémamegoldó képesség meg nulla.

Tényleg van, ez azért nagyon jó.

Most pl. Tatabányán hirdetnek ilyet. Nem is nagyon alja munka, de én inkább asz érettségire beszélném rá a kérdezőt.

Ki tudja, mi történik még az életben. Még az is előforddulhat, hogy később tanulni akar, akkor sem árt, ha az érettségi megvan. Még szakma-tanulásban is előny.

Ami azt illeti, én nem elszaladni akartam az érettségi előtt, hanem otthon maradni, de anyám kilökdösött az ajtón.

Azt mondta, ha hülyének bizonyulok, azt elfogadja,. de legalább próbáljam meg. Ez alapján el is mentem és nem másutt lógtam. Sikerült is.

Más dolog, hogy a suliban végig pocsékul éreztem magam, de a túlélést is gyakorolni kell.

Nem egy olyan gyár van, ahol adnak szállást is.

Utána pedig ki lehet venni egy társbérletet egy szimpatikus munkatárssal.

Ezt még a suli után is megteheted.

Gyári munkásként + albiban eléggé ki vagy szolgáltatva, jön 1 leépítés, betanított munkát végzel. A legtöbb ilyenre már ott vannak a diákok, akik sok mindent bevállalnak kevesebb pénzért, és egyre kevésbé van szükség ilyen munkaerőre. Persze felelősség sincs annyi...

Ha esetleg családot szeretnél majd, akkor is jobb, ha biztosabb lábakon állsz.

Tudom, hogy most nem így látod, rohadtul nincs kedved tanulni, de azt gondolom megéri, pláne, ha hamarosan befejezed. A tanárok is átengednek, ha látják, hogy szeretnéd. Már ne a végén gondold meg magad, most könnyebb még tanulni, mint később és a szüleid is támogatnak benne. Lehet, hogy nem a legjobban, de utána könnyebben kezded majd el az önálló életet is.

8 általánosasal gyári keresetből nem tudsz albérletet is fizetni.

A fiam tanulási problémás, de szakmát szerzett, mert tudom: ha nem is használha soha azt a szakmát, akkor is magasabb kategória. Nem volt egy gyors folyamat, de erőteljesen támogattam.

Nem ordítoztam vele és nem sértődtem meg, amikor gondjai voltak az iskolában.

Aha, ez régen működött, ma hol találna olyan állást, ahol 8 általánoshoz szállás is jár?

Szép lassan eléri a kormány a célját, hogy butuljon a magyar.

Nem tudom, nő, vagy férfi a fórumindító, de mosogatni, és segédmunkát végezni 40-50 éves korig nyugodtan lehet, és még a állam kedvére is tesz.

Azokról a lehetőségekről írtam, melyek jelen pillanatban az én környezetemben vannak. Most nem azt kell nézni hogy 30 éve mi volt, csak a saját példámat is elmondtam.

Nekem a matek volt teljesen érthetetlen, mással nem álltam rosszul, de ez lett. Én mindig a megoldást kerestem minden problémámra. Eddig sosem fogott ki rajtam semmi. Iszonyatosan megerősödtem a megpróbáltatásoktól. Előtte sem kell hogy megálljon a világ, mert olyan a családja amilyen. Lehet ha tudná hogy az enyém milyen volt, összetenné a kezeit hogy nem neki jutott ez. De nem tudhatjuk, tehát ez nem téma. Egy veszekedő szülő le tudja húzni az embert nagyon főleg fiatal korban. Én már csak tudom. Már 12 évesen öngyilkos akartam lenni. Neki is készültem hogy a kerti vécében felvágom az eremet a csuklómnál. Még egy lavórt is odakészítettem hogy ne vérezzek össze semmit. Mit tudtam én mi lesz. Azért nem tettem meg, mert féltem ha nem sikerül meghalni, megint megvernek. Szíjjal, mint szoktak. Utána kukoricára térdepeltetnek estétől másnap estélig. Megmozdulni se volt szabad. Mindig ordítottam a fájdalomtól. Nem voltam 4-nél több mikor először megcsinálták velem. Ezektől féltem akkor. De kiöttem mindig minden rosszból. Neki is menni fog. Majd megtalálja a lehetőséget akár tanulásra, akár munkára ha elég erős lesz a motiváció.

Most néztem a korábbi bejegyzéseidet. 18 évesen elszaladni egy érettségi elől? Utolsó évben?

A szüleid csak jót akarnak neked azzal, hogy legalább egy érettségid legyen, hogy ne a kulimunkát kelljen végezned minimum bérért.

Milyen jövőt tervezel magadnak?

Azért azt nem gondolnám, hogy egy csomó lehetősége lenne. Elhiszem, hogy annak idején, mikor te fiatal voltál a szocializmusban sok munkalehetőség volt 8 osztályt végzetteknek is. De azóta már eltelt 25-30 év és teljesen mások az elvárások és a lehetőségek a munkaerő piacon is. Ha nem is lesz belőle diplomás (nem kell mindenkinek annak lenni),de egy érettségi és szakma nélkül nem sokra fog menni.

Mondjuk a szülei sem a legjobban állnak hozzá, hogy üvöltöznek vele, de valahol igazuk van és nem azért mert szégyent hoz rájuk, hanem azért, mert így gyakorlatilag 0 esélye lesz az életben. Én úgy gondolom, valahogy erőt kellene vennie magán, és legalább egy 2-es szintet produkálva be kellene fejeznie a tanulmányait.

Butaság az öngyilkosság. Azon kívül van egy csomó lehetőség amit csinálni lehet.

Pl. a környezetemben: lehet menni a siófoki kórházba segédnővérnek felnőtt és gyerek osztályra, és a kórház mosodájába is. Itt van Székesfehérvár a közelben, oda bármikor bárkit felvesznek a Denso-ba szalagmunkára. Jól keresnek. Állandó munkának kapásból ennyit tudok, és itt vannak a szezonális munkák. Itt a Balatonon. Annyit keresnek üdülőkben a konyhai kisegítők, a strandokon a lángos és hal sütők, hogy egész évben megélhetnek belőle.

Szét kell nézni, aztán csak lesz valahogy. ne gondold hogy öngyilkosnak lenni olyan könnyű. Ráadásul nem is biztos hogy sikerül. Lehet hogy utána évtizedekig maradandó egészségkárosodástól fogsz szenvedni. Ki fog ellátni? A ki nem állott családodra fogsz támaszkodni? Aki öngyilkosságra készül, már sokkal előtte is marha szarul érzi magát. zt akarod, erre jobban vágysz mint egy esetleges kalandus úton munkát keresni?

Én is ott hagytam a gimit 16 évesen. 1 évet otthon nyűglődtem a förtelmes anyám mellett, aztán 1 évet dolgoztam segédmunkásként a martfűi cipőgyárban. 18 éves koromban felmentem egy hírdetésre Budapestre egy egészségügyi gyermekotthonba segédgondozónak. Onnan 1 év múlva átmentem a László kórházba segédnővérnek, és munka mellett elvégeztem az ápolónőképzőt. Pár évig ott voltam, aztán szültem, váltam, visszakerültem a Tisza ciőgyárba, ahol levégeztem szintén munkamellett a cipőgyártói szakiskolát. MEO-s lettem a gyárban.

Szóval ne keseredj neki, semmi nincs veszve! Fel a fejjel, állj a sarkadra! Próbálj helyben keresni munkát, hogy 1 év múlva legyen pénzed elmenni otthonról új helyre, albérletbe, új munkába és hidd el, megélsz.

3 olyan ismerősöm van, aki kitűnően boldogult 8 általánossal.

Az egyikük kivételes képességű, szinte zseni az informatikában. 16 évesen hagyta abba a középiskolát, csak a szoftverfejlesztéssel foglalkozott. Ma is ebből él.

Egy házaspárt ismerek még, a férj pénztárgépekkel foglalkozik, a feleségnek kisboltjai vannak.

De ők a kivételek.

Ez nagyon jó történet, de réginek tűnik. A világ nemcsak annyit változott az elmúlt 30-35 év alatt, hogy letörölték a sorkötelezettvéget.

Az a fiatal, aki 16 évesen dolgozni megy, ghamarabb belefárad a több műszakba, minthogy a munkaadója felfedezné, hogy értelmes. Már ha egyáltalán érdekli.

A dolgozót iskoláztatni, meg talán nem is érdeke a munkáltatnak.

A munkaügyi központok szerveznek szakmai kézéseket, de sokt kell váni, míg összejön a kellő létszám. És nioncs garancia arra, hogy állást is kap a szakma mellé.

Mik a terveid a jovore nezve?

Mibol elsz jelenleg?

Hany eves vagy?

Mit kellene tenned, hogy el tudj koltozni?

Van olyan rokonom, aki a 2. év után hagyta abba a gimit. A szülei bár nem örültek ezt ordítozás nélkül tudomásul vették, erőltetni nem lehet senkire semmit , mert az rosszul sül el / akár bele is betegedhet, ha erőltetik/ .

A gyerek elment dolgozni 16 évesen, ahol - a munkahelyen- észre vették, hogy elég értelmes , egyből beiskolázták és mire a volt osztálytársak érettségiztek neki ott volt a kezében egy szakmunkás bizonyítvány. Azt követően katonaság, majd utána a munkahely kicsit előléptette és jó lett volna az érettségi. A következő 2 évben estin elvégezte a maradék két évet és letette az érettségit. Lazán, kedvtelésből. Utána szerzett még 2 másik szakmunkás bizonyítványt, ami a következő munkákhoz kellett. Tehát ne add fel! Újra tervezés a szükségleteknek megfelelően.

A rossz családi légkör miatt esetleg olyan helyen, ahol a dolgozóknak adnak szállást vagy segítik benne.

Nem szégyen ha abba hagytad a gimit de tervezd meg magadnak, hogy hogyan tovább, ahogy te szeretnéd.