Ember árnyék nélkül 5 /Sába emlékére

Minden nyáron haza utazunk Gyulára kutyástul, oda, ahol számomra és kicsinyke családomnak a világ legjobb helye van: unokahúgomékhoz. Mindig azt hittem, az én kutyám Benjike (meghalt 2012.07.13) a világ legtürelmesebb, legjobb szívű teremtménye. Addig hittem ezt, míg nem ismertem meg Sábát. Egyszer az én tündéri habzsolhápom odament a kétszer magasabb és kétszer akkora súlyú kutya tányérjához, hogy elvegye a benne lévő maradék finomságot. Félve néztem, mi fog történni... A SZÉPSÉG - mert nagyon szép volt - udvariasan odébb állt, hogy az én örökké éhes kutyám meg tudja enni az ő ételét. Megdöbbentem. Pár órája találkoztak és ez a csupa szív óriás félreállt. Valami elkezdődött kettőjük közt: egy barátság. Mikor kocsiban ültek, kidugták fejecskéjüket és élvezték, hogy a szőrükbe belekap a szél. Az sem volt baj, hogy a frizkójuk tönkre ment. Egymást mellett, majd kiesve mosolyogtak a világra és örömmel közölték mindenkivel, igen mi szeretjük egymást!

Amíg ott voltunk, Benjire nem lehetett ráismerni, madarat lehetett vele fogatni a boldogságtól. Benji picit zárkózott kutyus volt, Sába az ő mérhetetlen szeretetével, önzetlenségével kihozta belőle a maximumot. Felüdülés volt szívem csücskét ilyennek látni, a lakásban tartott kutyám kint aludt az udvaron, Sába közelében, a nagy Ő lett számára.

Sába egy kutyabőrbe bujtatott angyalka volt. Hazautazásunk után, hetekig nem mertük kiejteni Sába nevét, mert ha véletlenül említettük, kutyánk keresni kezdte, majd bánatos szemekkel kérdőn nézett ránk. Gyulán sem volt másképp, Sába kissé maga alatt volt Benji hiánya miatt. Szeretném hinni és akarni is, hogy van szivárvány híd, ahol ők ketten ismét egymásra találnak és BOLDOGOK. Remélem várni fognak minket ott, hogy ismét velünk lehessenek.

Nyugodj Békében Sábám!

„A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Axel Munthe