Elutasítás

Hát az én kapcsolatom az elején számomra mesébe illő volt. Az első pillantástól kezdve volt valami érzés mindkettőnkben. Hiába tudtam, hogy nem akarok kapcsolatot, mert az előző kapcsolatomban nagyon tönkrementem, úgy éreztem, most csak élnem kell, de mégsem tudtam ellenállni neki.

Hamar összeköltöztünk, szinte egy hét leforgása alatt. Táppénzre mentem a lábam miatt, ő mindenben segített, ápolt, nagyon édes volt. A félelmeim mind kiűzte belőlem. Még sosem mondtam egy kapcsolatomra sem, hogy ilyen nincs! Nem voltam féltékeny, végre bíztam önmagamban és önmagam lehettem, nőnek érezhettem magam.

Aztán meggyógyult a lábam, vissza is mentem dolgozni, de nem sokáig, mert újra hamarosan

újra táppénz lett a vége. Közben meg is fáztam és a sok köhögéstől jó kis idegzsábám lett. A

fájdalmaktól egyre nyűgösebb lettem. Mivel nehéz fizikai munkát végzett, nem igazán foglalkozott velem. Elkezdtem hisztizni, hogy legalább hétvégén törődjön velem.

Megvoltak a gondjaim. Se pénz, se törődés, ráadásul nem vagyok az a típus, aki szeret egyfolytában a négy fal között lenni. A betegségem most akaratomon kívül oda kötött és ez számomra őrjítő volt.

Magamban őrlődtem, a családomra sem számíthattam. Őt kértem, hogy foglalkozzon velem, hiszen senki mással így kommunikálni nem tudtam. De nem értette meg.

Többször összevesztünk. Szót-szót váltott, arra jutottunk, hogy maradjak otthon két napig. Azt mondtam, egy élettársi kapcsolatba nincs ilyen, vagy megoldjuk vagy szétmegyünk! Hát így

is lett. Visszamentem össze pakolni a holmimat, este készülődtem, hogy ott alszok a barátnőmnél. Ekkor eszembe jutott, hogy tudom a facebook kódját. Bele is néztem! Kaptam egy nagy pofont, mikor láttam, hogy az ismerősének azt írta, hogy ő engem már nem szeret, csak

megszokásból van velem, hogy bánja, hogy nem becsülte meg az előző nőjét, mert az mennyire szerette... Érdekes volt ezt mind olvasni.

Felhívtam és elmondtam neki, hogy ő egy mekkora gerinctelen féreg! Azt mondta, hogy nagyon sajnálja és tudja, hogy mekkora féreg volt, de ő szeret és adjak neki egy esélyt, hogy bebizonyítsa! Voltam akkora hülye, hogy adtam neki. Mikor már bizonyítani kellett volna, akkor

már úgy éreztem, hogy csak csak azért akart visszakapni, mert megbántott. Nem is tartott sokáig az egész, talán 2 hétig, aztán újra szakítottunk.

Először nem mondott semmit az okokról. Végül a szemembe mondta, hogy ő már nem szeret és biztosan tudja, hogy nem illünk össze. Csak ezt hajtogatta. És azt, hogy ő nem akar engem bántani. Ha nem akar bántani, akkor nem úgy kéne viselkedni?!

Én hülye még kerestem a kiskapukat! Szexelni még összejártunk, ami sokkal jobb volt, mint amikor együtt voltunk. Eltelt megint két hét. Ekkor megint azzal jött, hogy ő szeret, csak nem szerelmes belém. Nem tudja, hogy mit akar. Egy hét után kinyögte, hogy csak testi kapcsolatot szeretne.

Erre kifakadtam, hogy „Ezen gondolkoztál?! Ezen abszolút nem kellett volna, mert eddig is ez volt!”

Ha rájött, írt SMS-t, hogy hiányzom. Egy hétre rá már azt mondta, hogy nem mint a szerelmese, hanem mint ember hiányoztam neki...

Próbálom nem keresni, ami nagyon nehéz. Nem tudok lépést tartani a gondolataival, nem tudja, hogy mit akar, mi zajlik benne!