Első osztályban kötelező olvasmány?!+olvasó napló írás (beszélgetés)

Sziasztok!

Elsős vagy második osztályos kisgyermekes anyukát keresnék.

Az ELTE-n tanulok gyermeklélektant, és az egyik szemináriumi feladatunk egy ennyi idős gyerkőc anyukájával való beszélgetés lenne, hogy jobban megismerjük az ennyi idős gyerekek világát, illetve néhány alkalommal a kisgyerekkel is foglalkoznék (rajzolnánk, színeznénk, játszanánk). Mivel Budapesten tanulok, budapesti, vagy környéki anyukák jelentkezését várnám :)

Érdeklődni itt tudsz privát üzenetben ! Szép napot Nektek!

Ági

Még eszembe jutott valami a suli előtti olvasással kapcsolatban, így utólag nevetgélek rajta.

Az én időmben is volt iskola érettségi felmérés, vagy mi. Kijött az oviba egy csapat ember, hosszú asztalnál ültek és minden gyereknek ki kellett mennie hozzájuk és elvégezni valami feladatot. Nekem egy házikót kellett rajzolnom. Elkezdtem bal kézzel....a bizottság feljegyezte, hogy bal kezes, majd átvettem a ceruzát a jobb kezembe és befejeztem a házikót. Ezzel a kéz cserével nagyon összezavartam mindenkit, azon nyomban elküldtek pszihológushoz, hogy döntse ő el, hogy mehetek e iskolába. Senkit nem érdekelt, hogy tudok olvasni, írni(mind a két kezemmel)!

Szia Marus:))

Köszi jól vagyok! Itt is meleg van és elég nyomasztó frontok járnak erre:)

Utálom a légkondit, így miattam mindenki izzad:))

Biztos nem lesz semmi hátránya ebből! Legalább nem fogják rögtön elsőben nyúzni, így ő még pihenhet:)

Szia fegu!:))

Remélem hogy Hanna is megúsza ennyivel hogy unatkozni fog:)

Hogy vagy? Mizujs?

itt olyan meleg van hogy ki lehet purcanni:)

na ezt meg nem erre a fórumra akartam irni::))))

kicsit szétszórt vagyok, vagy nem?

Nekem nem volt gondom ezzel.

A tesóm 1 évvel idősebb nálam, így 1 évvel előbb kezdet suliba járni, mint én. Mindent megtanultam vele, így amikor én kezdtem következő évben az elsőt, már mindent tudtam. Nekem kicsit rossz volt, mert halálra untam az órákat, de a tanárokat nem zavarta:)

Én a fiammal voltam így. Gyönyörűen olvasott, gyönyörűen mondott verset... és közölte, hogy utál olvasni... és nem is volt hajlandó kinyitni egy könvet sem.

Nagyon sokat beszélgettünk az olvasás gyönyörűségeiről... a világokról, amibe elkalandozhatunk, amit különben nem ismerhetünk meg. És persze megmondtam, hogy óriási szomorúság nekem, hogy ezeket a kincseket nem oszthatom meg vele. Aztán egyszer csak (5. osztályban) kiderült, hogy nagyon vonzódik a történelem iránt... Először a Benedek Elek történelmi sorozatából a Honfoglalás témájút olvasta el(jó nagy képek vannak benn)... és mindjárt utána jött Attila a farkaskölyök, nah azt egy csodaként élte meg... aztán ki is derült, hgy ez a könyv egy trilógia 1. könyve, így gyorsan megvettük a következő kettőt. Attól fogva sínen van olvasásilag, de még mindig csak történelmi témájú könyveket rakok oda. Olyant amiről tudom, hogy már hallott, tanult...

De alsóban szabályosan könnyeket hullattam, amikor arra gondoltam, hogy ilyen adottságokkal nem tudok olvasni szerető embert nevelni belőle.

Szóval nyugi... türelem... beszélgetés... közös olvasgatás... meglesz az. :o)

Ráadásul ugye, pl.ha nyomtattottan ír, akkor leír bármit, ami eszébe jut fordítva. Tehát leírja nyomtatottan helyesen is, de a szót hátulról kezdve is leírja, ráadásul a betűket is,minth a szó tükörképe lenne amit leír.

nem tudom lehet e így érteni mi a lényeg.

akkor ők olvasómanók:) nekem a legnagyobb bánatom,hogy Bence utál olvasni, már mindenfélével próbálkoztam, de semmi nem köti le, a kötelezőket nagy kinnal elolvassa, de ennyi. Érdekes, hogy mégis hibátlanul, gyönyörűen olvas.

Ötlet, hogy lehetne vele megszerettetni?

önnálóan döntött úgy annyit olvas,én 2 oldalt akartam. Reggel elolvasott 2 oldalt,aztán ment játszani,megint olvasott,...estére megvolt az első fejezet.

A páromnak a nagylánya imád olvasni. Mióta szünet van 6 könyvet olvasott ki 80-100 oldalas könyvet. Van itthon rengeteg könyv,minden héten veszek minden gyereknek 2-3 könyvet.

Olvass neki kevesebbet elsőre, azt foglalja össze. Nyugodtan segíthetsz neki. A legtöbb tanítónéni tisztában van vele, hogy az elsőnél, vagy akármelyiknél szülői segítség is szükséges:)

A gyerek csak így tanulja meg, és így szereti meg.

Ha kínlódásból áll csak a tanulás, akkor azon nincs mit szeretni.:)

... miért baj az, hogy nagyrészt anya csinálta? Hogyan tanulja meg, ha nem ülsz mellé, és nem csináljátok együtt végesvégig? Az, hogy ebből mennyi lesz a Te munkád és mennyi a gyermeké, ez menet közben alakul ki... lehet, hogy először 95 % a Tiéd, és 5 % a gyereké, de ez az arány mindig jobb lesz.:o)

Amikor feladják, hogy írj házidolgozatot ebből és ebből. Mi is az a házidolgozat? Hogyan rakom össze? Hogyan válogatom hozzá a könyveket... hogyan olvasom át, gyűjtöm ki belőle a témával kapcsolatosan számomra fontosat? ...és igen, illik a végére irodalomjegyzéket is tenni. Nálunk ez arról szólt az első egy-két alkalommal, hogy ültem mellette és olvastuk együtt... együtt gyűjtöttük ki az anyagot... együtt gyúrtuk kerek egésszé... együtt találtuk ki, hogy mit lehet képpel is színesíteni... blablabla.... ez volt 7. 8. osztályban... és gimnáziumra a lányom olyan házidolgozatokat ír, hogy egyetemista megirigyelhetné. De ehhez meg kellett tanulni, tanítani... és ezt sajnabajna az iskolában nem nagyon teszik meg.

Nem csalás, ha megtanítod a gyerekedet értőn olvasni! Lánykám amióta megtanult olvasni, minden betűt elolvas, amibe belefut, vele nem volt gond.

A fiammal vért izzadtam, 4. osztályban a Pál utcai fiúkat úgy olvastuk, hogy 3 oldalt ő, 3 oldalt én, persze hangosan... nah az utolsó 20 oldalt ő olvasta rohamtempóban végig annyira tetszett neki. Ez volt 4. osztályban, és persze az előző években is. Másodikban a Bambit anyuval olvasták így felváltva. Minden oldal után megbeszélve, hogy mit olvastak. Ilyen apróságoknak rengeteg új szó van egy-egy oldalon, tehát fontos az átbeszélés.

6. osztály év végére jutott el odáig, hogy szeret olvasni, és falja a könyveket. De addig sok-sok türelem, és sok-sok beszélgetés volt az olvasás gyönyörűségeiről.

Ez csak egy ötlet volt... hogy ez se csalás... és így is lehet olvasni szerető, irodalmat értő ifjú embert nevelni. :o)

nem zsenkiképzős,szerencsére. Itt már első osztály félévénél szövegértésből értékelték őket,és mihelyst megtanulák az abc-t,egyől szöveges feladatok, szövegértés,stb.

Szokott lenni olyan feladat, hogy kapnak egy nagyon rosszul leírt mondatott azt helyesen le kell írni,csóri gyerek ép hogy a betűket tudta, de egyből a helyesírásra gyúrtak.

Amúgy ma tettem vele 1 próbát. Elolvastunk 2 oldalt a kötelező olvasmányból, és jött az hogy mit jegyzett meg, semmit az ég világon. Semmit.

Gőzöm sincs hogy fogjuk megcsinálni. Ötletem, lenne, de nem akarom "csalásra" buzdítani, mert egyrészt rászokik, másrészt, nem akarom hogy ki kotyogja a tanítónéninek hogy nagyrészt anya csinálta. Aztszeretném,ha önnálóan csinálná, én csak mellette lennék, és segítenék ha elakad.