Első napok az oviban...anyukák, ti hogy vagytok? (beszélgetés)

Szia !

Az én fiam tavaly novemberbe kezdte az ovit.

Ő is egy égetnivalóan jó gyerek:)

Már alig vártam,hogy kezdődjön az ovi,és akkor ott majd kitombolhatja magát(egy percre sem áll meg,mesét nézni nem szeret)

1.nap:Vele voltam,és az én hétördög minden lében 2 kanál fiam bebújt a hátam mögé:)

Teljesen ledöbbentem:)

Ott aztán nem merte kinyitni a száját:)

Egyébként 1-2 keményebb napunk volt,amikor nem akarta,hogy otthagyjam....de aztán minden probléma nélkül mentünk:)

Most egészen addig várta az ovit,amig el nem kezdődött:(

Akkor már nem akart menni:(

1. nap a férjem vitte,akkor volt nagy bőgés,úgy tépázták le róla az ovónők.

Féltem is másnap amikor már én vittem,de semmi baj nem volt:)

És azóta sincs

Lehet, hogy ez csak most fordult elő, és én épp megláttam, de egy daduska járt csak épp arra, de az se célirányosan segíteni ment oda, hanem takarított, és hozta be a vödröt.Pedig nem csak 1 gyerek ment ki, hanem az egész csop. indult az udvarra és előtte mentek a wc-re.

Ettől azért megijedtem, mert ha én nem vagyok ott, akor a fiam pl. tuti bepisil, mert azt se tudja hova kell pisilnie.

Na, az evés a másik félelmem.Amit szeret, azt felfalja, de ha valami nem tetszik neki, már a látványtól öklendezik, és hány.

A daduskák kedvence lesz.. :-)

Hidd el, hogy kis idő kell és teljesen belejön!

Az én lánykám például csak úgy volt hajlandó otthon enni, hogy közben játszott és minden mást csinált. Alig evett pár falatot! Nem hittem a fülemnek, amikor a bölcsiben agyon dícsérték, hogy milyen szépen és sokat eszik! Tudják ők már, hogy kinél meddig mehetnek el, hol vannak a határok!

:D:D Ismerős:D

Ne aggódj, bele fog rázódni;)

PL.az Én fiamba úgy kell belediktálni az ételt. De csak otthon!Az oviban úgy eszik mint kisangyal:D Hiába a nyájszellem erősen dolgozik;)

Regen voltam mar ovodas kisgyerek anyukaja , de ezek az erzesek mind a mai napig elnek bennem ! Azthiszem ez az ara annak hogy , mi nök elmentunk dolgozni ? !

Az anyai ösztön nagyon erös, ezek az erzesek eveken keresztul kiserni fognak , nem keves lelkiismeretfurdallassal egybekötve. / nalam legalabb is igy volt !/

Sziasztok!

Mi is ma kezdtük az ovit.

Lehet, nem fogjátok elhinni, de minden úgy történt, ahogy meg van írva:-), szinte forgatókönyv szerint.

Szerintem egyetlen titka van a dolognak:

Időben edzeni kell a kis lelkét, hogy ne érje váratlanul.

Én minden nap elmondtam neki, hogy az oviba járás milyen " előnyökkel és hátrányokkal" jár.

És ma reggel úgy ébredt, hogy :" Akkor megyünk anya?" Bementünk, kipakoltunk, leült játszani, adott egy puszit, és már jöhettem is:-)

Olyan, de olyan büszke vagyok Rá:-)

Persze nem kiabálom el, de kezdetnek nem rossz:-)

Én is abban bízom, hogy a gyerekek egész másképp viselkednek otthon, és közösségben.Itthon teljesen elengedik magukat, mert biztonságban érzik magukat, de idegen környezetben talán kicsit jobban irányíthatóak...remélem...

Ma pl. olyan ciki volt, hogy minden gyerek ült a csoportban a helyén ( az újak is), csak az én fiam ugrált fel a székről ,és jött-ment a csoportban.Bár ma voltunk először, nem is tudhatta, hogy ott ülni kell...

Szia!

Mi már "gyakorlott" ovisok vagyunk;)

Először biztos furcsa lesz a kisfiadnak, főleg ha kicsit öntörvényű, de a közösség majd irányítja a jó irányba;)

Az én fiam hasonló természetű, mint a Tiéd;)

Én nem is az elszakadástól félek igazán, hanem amiatt, hogy a fiam elég öntörvényű, és hogy fogja megszokni az ottani szabályokat.Nem túl nyugodt, és szófogadó kisfiú, bár okos, értelemes de nagyon eleven, nehéz rá hatni.

Szörnyű belegondolni, hogy eddig minden percéről tudtam, most meg csak majd ha mesél valamit, vagy amit az óvóvnőtől megtudok( aki nyilván 30 gyerek mellett nem tud odafigyenli mindenkire 100%-osan).

Ha még sírni is fog, az már csak hab lesz a tortán...:-)

Csak nyugi! Ha lesz is sírás az csak Neked szól, hogy érezd magad rosszul, amiért otthagyod! /Rosszul is fogod, nagyon rosszul!/ Míg ők 5 perc után már vígan játszanak! Persze mindig vannak kirívó esetek, ellenpéldák!

Biztos vagyok abban, hogy sokat segít az is, ha nem csapjuk be őket! Hogy hova megyünk és mikor jövünk! És miért kell neki ott lenni! /Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akinek sír a gyermeke az másként tesz!!!!!De láttam már rá példát!/

KITARTÁS!!!

A legviccesebb, hogy óvónőnek tanultam, diplomáztam is, bár nem dolgoztam óvónéniként, de rengeteget jártam ovikba gyakorlatra.

De a barikád másik oldaláról egész más a helyzet...

Köszi a biztató szavakat!:-)

Szia.

Az én kislányom januárban 2.5 évesen kezdte az ovit.Az első két hét maga volt a csoda,örömmel mentünk nem akart hazajönni.Két hét után kezdődött a hiszti,ki kellett tépni nyakamból stb. 5 hónapba telt mire beszokott,de aztán jött a nyári szünet és most kezdtük elölről az egészet.Teljesen normális,hogy ideges vagy én is ilyen vagyok,voltam.Ő az oviban sírt én pedig munka közben.Ne aggodj megoszkja előbb vagy utóbb.

Szia!

Nálunk elég könnyen ment a kislányom részéről.Már nagyon várta és tetszik is neki a hely!

De én???Szenvedtem mint a kutya, pedig már előtte két évet hordtam a bölcsibe. Valamiért mégis nagyon megviselt!De csak engem!

Rita

Első gyerek, első óvodai nap, renegeteg aggodalom...

Nyugtassatok meg, hogy ti is aggódtok: hogy fog egyedül pisilni, kezet mosni, nem lesz -e baja az udvaron,nem fog e éhen halni, nem fázik -e meg, mit gondolnak az óvónők, ha nem fogad szót, stb,stb.

Holnap már 2 órára otthagyom, és rettegek....

:-)