Pécsi anyukák ha vagytok...babával (beszélgetés)

Szia!

Úgy tudom, a szülészet felköltözött a Klinikára, a nőgyógyászat meg maradt.

Szia!

Úgy tűnik, már ketten vagyunk :)))

Sziasztok!

Olvasgatjátok még ezt a fórumot? Én is pécsi vagyok, van egy 9 hónapos kislányom, Enikő. Csatlakoznék a fórumhoz...

Hali!

Én most épp ovi- témában nyomulok, új témát nyitottam. Nagy a dilemmám. A picim alszik, a nagy beteg, és meg netezek. Jó fej vagyok, mi?

Hát nálunk mindkét nagyszülők oda vannak és meg is tesznek mindent...Anyosom ugy sagit ahogy már azt irtam is, és a szüleim pl mindent megvettek és megvesznek a Kislányomnak...nekünk csak a pelenka a kiadás meg ha kell gyógyszer ennyi...

Szóval igaziból szerencsések vagyunk, de inkább kellene megvennei mindent csak itt lennének velünk ezt kivánom a legjobban

szia!tényleg érdekes az élet, hogy mindig az a nagyszülő tesz és tenne meg mindent az unokáért aki éppen nem teheti.A másik meg csak egy nagy negatív buborékba tengeti az életét és semminek nem tud igazán örülni.Sajnálom anyósodat!

Nekünk meg pinduri 6 hetes korában elzáródott az alsó gyomorszája és azt kellett megműteni. Engem lelkileg a folyamatos hányás előtte illetve utánna a gyomorszonda és infúzió bentléte és annak látványa a picike testén viselt meg nagyon. A gyermek születésével tényleg mi is beléptünk az örökké aggódók táborába.

szia! milyen igazságtalan az élet, írtad neked a szüleid messze vannak, és anyós közel, de rá nem számíthatsz, nekünk fordítva van, olyan értelemben, hogy én a szüleimre nem számíthatok, pedig a közelben laknak, anyósom meg rengeteget segített volna, és imádta az unokáit, erre 1,5éve váratlanul meghalt.

a másik ügyben, meg egy cipőben járunk, a kisfiamat 3 hetesen műtötték először, szülés közben megcsavarodott az egyik heréje és ki kellett operálni. sajnos pechünk volt, mert nem vették észre, pedig ha időben észreveszik a szülés után, akkor még megmenthető lett volna...de tényleg ez az aggódás szörnyű, amíg az embernek nincs gyereke nem érti a szülei mi a fenét aggódtak eddig, nem? egy oltás ehhez képest semmi, nálunk egyik gyereknél sem volt láz, semmi baj nem volt!

Mondjuk azt hogy nem könnyű! de nem izgat annyira mintSzelina születése elött :D

nem sajnáltatom magam....

Hát az én szüleim sajna nem csak 250kmre laknak, azt még egész könnyen megtudnánk oldani, autó van, idöm van, egy hétvége mindig szabad...

de anglia...hát amikor Szelina megszületett anyosom betudott jönni hetente 2x de ez csak két héten keresztül ment, aztán hetente 1x jött de december óta nem jön be, mert náluk is nagyon összejöttek a dolgok. Párom apukája beteg sokat járkálnak kórházba és orvosokhoz is, aztán ott van anyosom apukája akit szintén Ő lát el, még jó hogy csak 5percre lakik töllük, és ott van a szomszédba a másik unoka akit az anyuka elöszeretettel passzol le...szóval mondjam azt hogy egyedül vagyok a szülés óta? mert igen és elég nehezen is rázódtam vissza a hétköznapi életbe egy csecsemővel.

De nincs okom panaszra az anyosom olyan mintha az én anyukám is lenne egy kicsit, nagyon sokat segít abba pl hogy adja a krumplikat, tojást, befözi a lekvárokat elteszi a paradicsomleveket és a savanyukat! mindig kérdezi mit adhat stb...összeteszem a két kezem miatta, bár öszintén bevallotta a Páromat engedte el a 3fia közül a legnehezebben és kicsit féltékeny volt rám, de normális és ezt soha nem mutatta nem is vettem észre ezt kb egy hónapja mondta el, de azt is hogy engem is nagyon szeret soha ilyen jokat nem beszélgetett még senkivel :D

persze velem nem nehéz :D

Nagyon megviselt hogy a terhességem alatt sem voltak itt a szüleim, a szülést még éppen megtudták várni bár miattunk késtek a tervszerű menettől, de megérte nekik, bent lehettek a párommal együtt amikor az unokájuk megszületett és csodálatos emlék számukra. Soha elfelejteni nem fogom nekik hogy nem voltak és most sincsenek mellettünk, de megbocsátottam hiszen saját magukat büntetik, nekik sokkal nehezebb mint nekem, mert nekem itt a világ legnagyobb csodája és ajándéka amit egy nő kaphat!

jaj szörnyű lehet ha beteg egy kisgyerek, az enyém csak náthás volt, de akkor is ugy sajnáltam.

És enm tudni mi volt a baja? az a lényeg hogy jol van! hova jártok úszni?

én is vagyok még, csak kislányom beteg volt, amiatt nem értem rá ideülni. de mára mintha elfújták volna a betegséget jobban lett. (már múlt szombat óta! nem evett semmit, csak feküdt, fájt a hasa, hányt, hasmenés,de semmi láz...tegnap már olyan rosszul volt, majdnem az ügyeletre vittem, pedig csütörtökön voltunk már dokinál), erre ma felkelt és kinek semmi baja: kakaó van? mikor megyünk úszni? stb..csak néztem, mintha kicserélték volna.

de úgy örülök, hogy túl vagyunk rajta...