Első nap az iskolában dolgozattal spékelve. (beszélgetés)

haha, elsö iskolai nap..na arrol anyit, hogy a "kedvenc" matek tanárom...fél osztálynak 2 est adott ,a tavalyi anyagra, az alsö nap, elsö órán, első 10 percben :( na me, jool indul a 12. osztály.. (nálunk amugy 1-10 ig van az osztályzás)

malacom volt hogy én nem kaptam..

Nálunk a suliban úgy van,alsóban felsőben egyaránt,hogy az első két hétben átismétlik az előző évben tanultakat,jegyzetelnek,aztán írnak majd dolgozatot.A tanár szól is előtte,hogy dolgozat lesz,így jobbak az esélyeink egy jobb jegyre,mert jobban ráfekszik az ember a tanulásra.

Persze tanulunk mindig minden órára,de amikor tudjuk,hogy doli lesz,akkor erősebben koncentrálunk a tanultakra.

Első nap még az órarend kiadása,a nyári szünetben történt élmények kapnak szót.

A húgom lányáék már első nap feleltek,másnap már nyelvtan dolgozatot írtak.Sulira válogatja,hogy melyik tanár mikor írat meg egy dolgozatot.

Ha ez így volt, akkor az volt a hobbid. Most meg nem. Az embernek lehet egy csomó hobbija az

élete folyamán :))

Én az első napot utáltam a legjobban a suliban.

Arról kellett mesélni mi történt nyáron.Olyan uncsi volt.

Nekem nem a munka a legfontosabb az életemben.

Dolgozok úgy mint sokan mások.

A lényeg az, hogy a buzgó tanárnéni várhatott volna még a dolgozat megirásával. A fizetése nem lesz több.

:o))) Én is voltam munkamániás! :o))) Aztán elváltam, és helyreállt az egyensúly az életemben! :o)))

Én gyereket nevelek ezerrel... most már a munka annyit jelent, hogy a gyereknevelés hátterét biztosítja... :o)) ... de nem utálom a munkámat, sőt elég kellemes, de szerencsére, amint kilépek a cégtől, el is felejtem, hogy van munkahelyem. :o))

Nem, szélsőséges típus vagyok, valamit vagy csinálok ezerrel vagy le se ... :DDD

Off. Egyébként nem mindenki szeret dolgozni, szerintem ez egyáltalán nem ciki. De valami miatt sokan annak érzik ezt kimondani, valami vélt társadalmi nyomás miatt. Van egy rakás érdekes dolog a munkán kívül. Sajnos kevés ember találja meg azt a fajta munkát, amit igazán nagy kedvvel tud csinálni bármikor és ráadásul jól meg is él belőle.

A gyerekek nagy többsége nem örül az iskola kezdésnek. Vége a nagy szabadságnak, pihenésnek, stb. Éppen elég nekik újra megszokni a hajtást, számonkérést.

Az a gyerek aki azt szeretné már első nap, hogy dolgozatot írhasson, hazudik. Mi is voltunk diákok.

Különben a szónban forgó osztály a legeredményesebb osztály az iskolában.

Ki az a felnőtt aki az első munkanapon rajong a munkáért, örömmel megy dolgozni a nyári pihenés után?

Persze, hogy kiderül, mert a gyerekek beszélgetnek egymással az órákon kívül:DDD

De az, mégiscsak más, mint amikor egyenként fel kell állni (de akár ülve is) és azt kell mondani egy "amerikában jártam" beszámoló után, hogy nekem nem jut semmi az eszembe, mert itthon voltam, párszor kimentünk a strandra...

És ha ezt minden tanár eljátszaná az első óráján, akkor tényleg sikerül méginkább kisebbségi érzést erősíteni azokban, akik nem igen jutnak a városhatáron kívül.

Igen.... ez így van... nem tudom, hogyan csinálják egyébként, de az elmúlt években is figyeltek erre...

Persze ettől még kiderül, hogy ki merre járt... :o)

Ezt a megoldást barátságosabbnak találom, nyilván a diákok is jobban érzik magukat, ha nem gyorsított tempóban kell visszaszokni az iskolába.

A nyári beszámolókról meg éppen az előbb írtam le, hogy mi jutott az eszembe. Van, akinél ez még kínosabb lehet, mint egy váratlan dolgozat.

Ha már az élménymegosztásnál tartasz, lehet, hogy éppen az keltené másnál a felháborodást, ha egy teljes napot azzal töltenének, hogy az osztály "menőbb" gyerekei mesélnének felváltva, hogy milyen volt Japánan, Ausztráliában és Dél-Afrikában. A többiek pedig két percben előadnák, hogy itthon voltak, mert ehhez foghatót nem tudnak mesélni...

Ez kicsit hasonló, mint a "mit kaptál karácsonyra", aki sokat kapott, az mesél egész idő alatt, a többiek meg egy idő után kezdik cikinek érezni, hogy elmondják mit kaptak, pedig addig örültek neki...

Nem biztos, hogy erőltetném.

... végülis nem írta senki, hogy trauma... csak hogy szokatlan és furcsa. :o)

Nálunk is az első héten dolgozatokat írnak a gyerekek... a középiskolás és az általános iskolás is, de ezt telejsen természetesnek veszik. Az első óra viszont azzal telt, hogy a tanár elmondta az elvárásait... mind felszerelésileg, mint egyéb téren... és beszélgettek a nyárról... a rájuk váró feladatokról... szóval szokták egymást. :o)

De nem egész nap írtak dolgozatot vagy igen? Ne már, hogy ekkora tragédia legyen egy dolgozat!

Lehet, hogy túl sok időt töltöttem tanulással és immunis lettem az ilyen traumákra.

Egy középiskolás gyerek, akiről itt szó van, nem várja az anyukáját, hogy érte menjen délután, mert megy sportolni, szakkörökbe, haverokkal találkozni stb.

Értem én, amit mondasz és nem állítom, hogy semmi szükség rá, csak azt mondom, hogy szerintem egy dolgozat még nem szabadna, hogy traumát okozzon egy olyan környezetben, ahol a dolgozatírás teljesen normális dolog.

:o)) ... mennyi idős a gyermeked? ... és hány napot töltött eddig iskolában... ?

Iskolában: reggel 3/4 8-tól délután 4-ig, 1/2 5-ig, amíg anyuka érte nem megy. Számold ki! Biza ez egy rendes munkaidő.... akár 6 éves korban.

... és bizony ha a kolléganőm visszajön hosszú szabiról, akkor megkérdezem tőle, hogy hogy nyaralt, merre jártak, mit láttak... mert az embernek szüksége van arra, hogy megoszthassa az élményeit... vagy nem is mindenkinek?

És a nyári élményeket nem lehet megbeszélni dolgozat után?

Szerintem nem akkora tragédia. Az iskola nem szakkör. Nem azt várjuk tőle, hogy az életre neveljen? A szabadság után, ki lepődik meg, ha a munkahelyén azonnal dolgoznia kell az első napon, amikor visszamegy és nem élménybeszámolhatja el az egész napot?:)

... na de első napon ...?

"Tudod, ha már együtt töltjük az évet... itt ülök a padban minden örömömmel és bánatommal, és igyekszem figyelni arra, amit tanítasz nekem... minden igyekezetemmel próbálom meg is tanulni... azt gondoltam érdekel, hogy mit történt velem a nyáron... hogy mi az, amivel együtt ülök itt a padban... teli örömmel, boldogsággal... vagy végtelen magánnyal szomorúsággal.... mert emberből vagyok..."

... de sajnos az iskolában ez senkit nem érdekel... csak a bötü a könyvekből!!!