Elmélkedés a barátság oltáránál (beszélgetés)

babazok=babázok

barártja=barátja

neház=nehéz

Meghalt egy kedves ismerősöm, munkatársam és barátnőm is volt egyben. Öngyilkos lett. Jó ember volt, nagyszerű anya és sajnos lelkileg gyenge. Nem tudjuk, hogy miért tette pontosan, ez már soha nem fog kiderülni.

Személyesen már régen találkoztunk, mert én babazok itthol, ő pedig nyugdíjas lett, de havonta kerestem őt telefonon. Beszélgetéseinkből éreztem, hogy valami nincs jól, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Valószinűleg akkor sem tudtam volna rajta segíteni, hogyha többször beszélünk, de azóta megváltoztattam az életem.

Biztosan mindenkinek van (akinek nincs azelőtt le a kalappal), olyan barártja, ismerőse, akivel bizony ellaposodott már a kapcsolat. Régi iskolatárs, legjobb barátnő, kollégiumi szobatárs, stb. Az elmúlt hetekben szépen sorra vettem ezeket az embereket, felkutattam a telefonszámukat, elérhetőségeiket és bizonytalanul, félve ugyan, de megkerestem őket. Sokszor több évnyi kihagyás után. Örültek nekem, az érdeklődésemnek. Elmesélték az életüket, sokszor a bánatukat. Találkozókat szervezünk. Úgy látom, hogy nekik is szükségük van erre, csak az a fránya kezdő lépés sokszor olyan neház. Elódázzuk a levelezést, telefonálást, SMs-ben küldünk egy köszöntőt. Majd holnap, majd karácsonykor felhívom. Aztán múlnak az évek.

Szeretnék mindenkit biztatni arra, hogy rég nem látott kedves, régen szeretett ismerőseiket keressék meg. Lehet, hogy pont ez a hívás nagy örömet fog neki szerezni.