Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Elmaradt ünnep fórum

Elmaradt ünnep (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elmaradt ünnep

1 2
45. Krisz42 (válaszként erre: 43. - Fr.andi)
2012. nov. 1. 15:28
Igy igaz,a beszélgetések nagyon fontosak és néha nehéz időt szakìtani vagy alkalmat találni,de én is most oldottam meg úgy,h a 16 éves fiamnak szóltam,h segítsen a főzèsnél vmiben,aztán ottragadt,mert másban is segített és rengeteget beszélgettünk,poénkodtunk,ráadásul ilyenkor ők is könnyebben megnyílnak,mert ez spontán jött és az ebéd alatt isfolytatódott.A lányom hívatlanul is jön-ő 14-,ha olvasok,akkor viccesen azt mondja,vele kell beszélgetnem a lelki épülése céljából.Ilyenkor képben vok arról,h velük mi van és jól esik,ha -mert nagyon ritkán nézem a facebn az üzenőfalat-véletlenül arra bukkanok,ha a lányom azt posztolja ki,h a legszomorúbb dolog ,ha az édesanyám sír.Nem volt mostanában előzménye,csak úgy jött.Akkor az ember sejti,h nincs még gubanc az összetartozá terén,ha meg szó nélkül csinálnak meg vmit,akkor azt is tudod,felfogják honnan,hogyan lesz minden.
2012. okt. 31. 11:19
Nagyon sok hozzáoszlóval egyetértek, akik szerint a hiba nem ma keletkezett.Egy családon belül minden gyereknek minden korosztályban meg van a feladatai, ez fontos, ezt teljesíteni kell, ezért dicséret jár. Így lesz tagja a családnak. Már kicsi korban megmondjuk Nekik mire van pénz, mire nincs. És ez az ominózus névnap.! Ha a családban hagyománya van az ünnepek megtartásának: karácsony, húsvét, szüli és névnapok, akkor ez állandóan működik.Ha ez a hagyomány az egyik percről a másikra megszakad, annak oka van, azt kell megszüntetni. Én mit csinálnék? Itt van nem sokára a karácsony. Lenne ebéd, terített asztal, stb., de semmi ajándékot nem vennék. Helyette minden gyerek kapna egy díszes, szép borítékot, benne egy kártyán " sok boldogságot kívánok névnapodra". Vagy megváltozna a mostani rend, vagy végleg elromlana. Ha ez az utóbbi következik be, nem a kártya miatt van hanem bekövetkezett volna e nélkül is. Azt javasolnám, ülj le beszélni a gyerekeiddel: mond el Nekik, vége a gyerek nevelés korszakának, áttértek az önellátásra. A regie-- minden tétele-- közösen fizetendő--és hozzá kell járulni a tartalékoláshoz, felújításhoz. Ha Te mosol, takarítasz az egész családra, akkor a gyerekek fedezik , az évi egy hetes nyaralásodat.
43. fr.andi (válaszként erre: 30. - Belial)
2012. okt. 30. 20:05

Én is ezt vallom, még egy vicces szócsere is lett itt ebből: "néma anyának a gyereke sem érti a szavát."

Vannak áldozat-tipusú édesanyák...

Írtam már: a gyerek nem veszi észre a terített asztalt, a teli hűtőt, nem érdekli és nem fogja fel, miből fizetjük a villanyszámlát, csak akkor, ha bevonódik az életünkbe. Nem tudom, még, hogy mi jól csináljuk-e, mert 14 és 19 éves gyerekekről gondoskodunk, de nálam elképzelhetetlen, hogy ennyire semmibe vegyenek, mert azonnal jelzem, ha valami nem tetszik. A nagynál úgy szoktuk ezt mondani, hogy döntési jogom már nincs, de véleményezési jogom van...és élek is vele.


És még valami eszembe jutott arról, hogy mi számít a gyereknek: számít, hogyha megszólít, legyen rá időm. Számít, hogy ott legyek a századjára látott táncelőadáson. Számít, ha mutatni akar valamit a neten,és én érdeklődve figyelem. Ezekre emlékszik és nem a kimosott és kivasalt ruha menniységére. Az előbbitől leszünk jó szülők és nem az utóbbitól...szerintem.

Ha a saját gyerekkoromra gondolok, nem az jut eszembe, hogy milyen tisztaság volt nálunk és milyen jókat ettem, hanem az éjszakába nyúló beszélgetések anyukámmal...

42. Bella 13 (válaszként erre: 18. - Fr.andi)
2012. okt. 30. 19:48
így-így!
2012. okt. 30. 19:46

Nagyon sajnálom, hogy így kellett megélned a névnapodat, de ezeket a gyerekeket valaki felnevelte, mégpedig az a valaki Te voltál.

Az, hogy ők ilyen közönyösen viseltetnek a névnapod, és gondolom más egyéb ünneped kapcsán is, nem elsősorban az ő hibájuk, mert nyilván nem ez volt az első alkalom, csak épp most borult ki az a bizonyos bili...

Soha nem értettem meg az önző, csak magukkal foglalkozó gyerekeket, mert én nem így nőttem fel, és az én gyerekem sem fog így felnőni.

Nekem már az visszás az egészben, amit a pénzük beosztásáról írtál, mert ebből is látszik, hogy nem igazán megfelelő a hozzá állásuk.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de szerintem ők egész életükben ilyenek lesznek, és ha majd neked lesz szükséged rájuk, valószínűleg nem érnek majd rá veled foglalkozni....

40. 117b1693d0 (válaszként erre: 38. - Lillus-M)
2012. okt. 30. 13:35

Felnőttek személyiségét már csak egy trauma formálhatja át jelentősen.


Ha kitenné a szűrűket, talán az elég nagy trauma lenne (mindhármójuknak), ahhoz, hogy rendezzék az egymáshoz való viszonyukat.

39. acuko (válaszként erre: 38. - Lillus-M)
2012. okt. 30. 10:19
Teljesen egyet értek!
2012. okt. 30. 07:36

A gyerekeknek meg kell tanulni már kicsi korukban, hogy nem csak jogaik vannak, hanem kötelességeik. Márpedig a cikk szerint a te gyerekeidnek mindig csak jogai voltak. Joga hogy suliba járjon, joga hogy anya pénzelje a hosszúra nyúlt egyetemi éveket, joga hogy felvételizzen és az egész család az ellinkelt felvételi jelentkezése miatt rohangáljon. Persze soha semmi nem a gyerekek hibájából történt...És most is 20-on túl tán a 30-hoz közelebb még mindig joguk van ahhoz, hogy veled éljenek, a nyakadon, és te kiszolgáld őket.

Ne is haragudj, de ha nem állítasz nekik korlátokat csak kihasználnak téged, mint ahogy ezt már tették is éveken át. Nem tudom mit vártál tőlük, de szerintem tiszteletet a szülő csak akkor kap a gyerekektől, ha van némi tekintélye is.

37. 117b1693d0 (válaszként erre: 1. - Heszperia)
2012. okt. 29. 21:15

El kellene olvasnod a Miért válnak zsarnokká a gyermekeink? Avagy a gyermekkor elrablása c. könyvet.

[link]


Ereszd őket útnak (egyszerre, hogy az egyik ne érezze, hogy a másikkal kivételezel), muszáj, hogy magukra találjanak és értékes emberi életet éljesenek. Ez a parazita lét senkinek se tesz jót.

2012. okt. 29. 21:02
Ezt jól elcseszted!Most már kár ezen siránkozni.Szigoríts be!Rúgd ki a felnőtt kölkeidet és éld végre a saját életed.Ha meg nem teszed,akkor így jártál!
35. bd55e3f068 (válaszként erre: 1. - Heszperia)
2012. okt. 29. 20:48
Amúgy én is sírnék a helyedben, hogy mennyire elrontottam a gyerekeimet. Mindent a sejhajuk alá kaptak készen, teljesíteni nem kellett, nem csodálom, hogy nem értékelnek semmit.
34. bd55e3f068 (válaszként erre: 1. - Heszperia)
2012. okt. 29. 20:45
Most akkor a nagyanyjuk pézzeli őket?
33. Viki49 (válaszként erre: 9. - Zakkanat52)
2012. okt. 29. 20:27
Mert ez egy közönyös emberek világa.
32. Viki49 (válaszként erre: 11. - D71ef05a8e)
2012. okt. 29. 20:25
Vagy az utolsó cseppről a pohárban.
31. Krisz42 (válaszként erre: 28. - 731e5b9ffb)
2012. okt. 29. 20:20
Nem,én annyira nem voltam kiszolgálva,a bátyámtól mindig kevesebbet vártak el,nekem mindig többet kellett letennem az asztalra,az apai nagyapám csak a bátyámat ajnározta.Anyukám próbâlt azét igazságos lenni,de én azèt lettem olyan,amilyen,mert nagyon édekel az emberek viselkedése,èszrevettem összefüggéseket,a saját és mások kárán is próbáltam tanulni.Apám máig nem tudta feldolgozni,h nem az ő elkèpzelése szerint tanultam tovább,de egyébként is a párom beszél meg vele dolgokat,mert én csak egy nő vok,akinek mindenre képesnek kell lennie,de akkor is alacsonyabbrendűbb marad.
30. Belial
2012. okt. 29. 20:06

Szerintem már ott a baj, hogy dolgoznak és nem kérsz tőlük el semmit...így mire tanítod őket? Nem kell a teljes fizetésüket elvenni, de szálljanak be a rezsibe!!!El vannak kényeztetve!

Azt hogy te mit szeretnél pedig ezek szerint vagy nem tudják vagy nem is érdekli őket. Beszélgetni kellene velük erről, nem ide írogatni, hogy te mennyire jó anya vagy!


Egyébként sajnos ismerek olyan gyereket aki fel sem köszönti a szüleit, mert "elfelejti"...szóval szerintem te még örülhetsz is...

29. 408020f45e (válaszként erre: 1. - Heszperia)
2012. okt. 29. 19:06

Szia! Miközben a cikked olvastam, akaratlanul is kérdeztem: és az apjuk hol van ilyenkor? Nem írtál róla, csak a magad munkáját látom a cikkben.

Nem lehet, hogy az ő mentalitását örökölték? :)

2012. okt. 29. 18:02
Ami a kiszolgálást illeti, épp az elméletem támasztja alá az, hogy ellentéte lettél anyukádnak, mert gondolom már gyerek korodtól láttad, hogy nincs jól az, hogy anyukád mindenkinek a "rapszolgája" és te nem akartál azzá válni. (Akkor lettél volna te is ilyen kiszolgálós, ha téged gyerekként nem kiszolgált volna anyukád, hanem téged is bevont volna a munkába és azt várta volna el tőled, hogy te is szolgáld ki a férfi népet.) Viszont biztos van millió olyan dolog, amit a szülőktől látott minta alapján csinálsz, de eszedbe se jut, hogy azért csinálod úgy, mert ez rögzült, ez a természetes számodra. Amúgy ez a "gyerek habitusa a szülő ellentéte lesz" dolog a szélsőséges esetekben figyelhető meg jól, ahol normálisan, korrektül nevelik a gyereket, ott nem ilyen egyértelműen látszik a dolog. Páldául párom apukája eléggé zsarnokoskodó tipus volt és meg is látszik azon, hogy a gyermekei elég visszafogottak lettek és nincs túl nagy önbizalmuk. Engem sokkal liberálisabban neveltek én elég önfejű is lettem. Ha a gyerekünk rá fog hasonlítani, valószínűleg jól ki fogok jönni vele, ha viszont az én nagy számat örökli lesz pár körünk egymással, amíg felnő..:)
27. Krisz42 (válaszként erre: 24. - 731e5b9ffb)
2012. okt. 29. 17:01
Én nem a rám hasonlító gyerekemmel veszekszem a legtöbbet,hanem a lányommal.Mikor a nagyfiam kamaszodott,akkor vele.Ha én mindig úgy viselkedtem volna,ahogy neveltek,akkor a párom rabszolgája lennék.Anyukám mindenkit kiszolgált,én még sem lettem ilyen.Azt most is vallom,h az anyukának a gyerek 3éves koràig mellette a helye,de nem kell a család rabszolgájának lenni.Ráadásul sok gyereket érhetnek otthon akaratlanul is traumák,amik a későbbi viselkedésüket befolyáolhatják.Sajnos sok gyerek későn ébred rá,h mennyire rosszul viselkedett,de néhány még akkor sem,legfeljebb csalódott,h már nincs,aki kiszolgálja.Én örülök,h a gyerekeim akkor is odajönnek kimutatni a szeretetük,ha leszidtam őket nemrég.Van normális értékrendjük.
26. ilike46 (válaszként erre: 8. - Patyoma)
2012. okt. 29. 16:31
Remélem viccelsz....
2012. okt. 29. 16:27

Nagyon átérzem, amit most érezhetsz, mert kaptam én is hasonló "meglepetéseket".


Nincs igazuk azoknak a kedves hozzászólóknak, akik azt állítját "amit tanult". Az évek alatt változnak a felnőtt gyerekek, mégha korábban nem így viszonyultak a közös ünnepekhez.

A mai generáció más, nagyobb a ráhatás ha egy olyan társ van mellettük, aki ezt nem tartja fontosnak.

Egy meny, de fordítva is lehet eltérítheti a helyes útról a felnőtt gyermeket.

Oldalakat írhatnék, de nincs kedvem közben pityeregni.

Ha valaki nekem is azt mondja 20 évvel ezelőtt, hogy változik a gyerek, nem hiszem el.

Az unokák is változnak, mikor a szerelem belép az életükbe. Én mindenesetre bízakodom, hogy nem veszett hiába a tanításom, a szeretetem amiben felneveltem őket. Talán mikor majd repülnek a fejük felett az évek, és mellőzöttként élik meg az ünnepnapokat, eszükbe jut, de lehet, hogy akkor már késő.


Nyugodj meg kedves, és bízz, velem együtt.


Azért én egy trükköt bevetnék, próbálj meg Te is így viselkedni, az majd felrázza őket.

2012. okt. 29. 16:14
Az, hogy milyen lesz a gyerekek viselkedése tényleg a szülőn múlik javarészt. Azt mondják, hogy olyan lesz a gyerek, mint amilyen mintát lát a szülőtől. Ez igaz az apróbb dolgokra, pl ha a szülő széthagyja a cuccait a gyerek azt veszi természetesnek, vagy ha mindent élére állít akkor azt. Viszont ami a habitust illeti pont az ellenkezője igaz. Ha a szülő teljesen önfeláldozó, engedékeny, akkor a gyerek önző és makacs lesz. Viszont a zsarnokoskodó szülőnek a gyereke visszafogott, halk szavú, gyenge jellemű felnőtté válik.. Nehéz megtalálni az arany középutat ebben is. És az is érdekes, hogy pont azzal a szülőnkkel/gyerekünkkel veszekszünk többet akire hasonlítunk, ugyanis az azonos pólusok taszítják egymást, az ellentétes pólusok viszont vonzzák.
2012. okt. 29. 15:33
Nagyszerű!Nem elég,hogy a cikk írója szomorú,csalódott,akkor még itt is bele kell rúgni egyet....
2012. okt. 29. 14:19

Én anya is vagyok és lánya anyukámnak.Talán írták már hogy nevelés kérdése,figyelem hiánya,vagy csupán csak ez is a mai világ egyik problémája elfeledkezni azokról akik szeretnek felnevelnek és igazgatják az életünket....nem tudom...De számomra fontosak ezek a szerény kis ünnepi alkalmak amikor felköszönthetem megajándékozhatom azt az embert akinek az életem köszönhetem,és soha nem hagyom ki mint ahogy a szüleim sem felejtik el ezeket az alkalmakat.

Szomorú hogy sajnos ennyire nem figyelünk a szeretteinkre,hiszen az ember nem mindig nagy dolgokra vágyik csak egy kis kedvességre egy alkalomra amik összetartják a családot.

De ez csakis az én véleményem...

21. 34c48a3825 (válaszként erre: 20. - Ritmus)
2012. okt. 29. 14:07

"A mai rohanó világnak" semmi köze ahhoz, hogy ki, milyen értékeket tud átadni.

Amilyen értékek mentén élnek, nem amiről papolnak, hanem ahogyan cselekszenek, ahogyan megélik a mindennapokat és az ünnepeket, azt tudják átadni a gyerekeknek is.


Kedves író, nagy baj, hogy ezzé váltak a gyerekeid. Ajánlom figyelmedbe michelle.r hozzászólását!

20. Ritmus
2012. okt. 29. 13:06

Kedves cikkíró!

Sajnálom, h annyi kioktató hozzászólást kaptál... ha vígasztal, ezen hozzászólók többsége még csak ovis, kisiskolás gyerekeket nevel, tapasztalatuk nics, csak véleményük...szerintem kevés az a szülő, aki két gyereket eljuttat az egyetemig, és igy megbirálna téged... még ha náluk idilli is a hangulat, akkor is jobban át tudná érezni a helyzeted...igenis nem kis dolog két gyereket kitanítatni és a mai napig "eltartani". valaki itt azt irta, h ez a dolga egy szülőnek. Az illető álomvilágban él, vannak, akik azért nem jutnak egyetemre, mert a szülő nem tudja finanszirozni, vannak akik már az egyetem alatt eladósodnak a diákhitel miatt....

volt aki az rótta fel neked, h mennyire pontosan tudod, mikor mit is tettél. Én hiszem, h nem mondogatod ezt napról napra magadban, de amikor valami nagyon fáj, igenis feljön az emberben, hogy bezzeg ő.... én ezt megértem.

Majd az itteni hozzászólók is megértenek, ha kitanítatnak két gyermeket, és esetleg a mai rohanó világban nem úgy sikerül nekik átadni az értékeket, ahogyan ők szeretnék....

Nekem is kicsi gyermekeim vannak, nekem eszemben sincs bírálni téged, inkább az írásod tanmeseként szolgál, h figyeljek arra, amit még én megtehetek, h ne járjak hozzád hasonlóan... :( valóban elcsúszhatott ott valami az évek alatt, de szerintem sem késő még kicsit felhivni magadra a figyelmet. Én mindig "mintagyerek" voltam, mégis igazán akkor értettem meg édesanyám áldozatait, amikor magam is szülővé lettem.

A legjobbakat!

19. Kangaroo Island (válaszként erre: 18. - Fr.andi)
2012. okt. 29. 12:48
hát ez az, néma anyának gyereke sem érti a szavát :D
2012. okt. 29. 12:36

Szerintem a gyerekeknek teljesen természetes minden, úgy ahogy van. Nem érdekli őket, hogy kerül kaja az asztalra, nem foglakoznak vele, ha ég a villany az egész lakásban, és bizony nem nagyon foglalkoznak a szülő lelkével sem. Valaki azt írta, természetüknél fogva egy kicsi tönzőek. Én két kamasz gyereket kaptam a férjem által, és azt látom, hogy van is ebben valami, de kitartó következetességgel, állandó jelenléttel igenis lehet őket terelgetni. Néha nagyon fárasztó százszor elmondani valamit, és egyszerűbb megcsinálni, de akkor hogyan válik majd természetessé az ő számára is?

Olyan érzésem volt a cikket olvasva, hogy ennek az édesanyának nincs önérzete a gyerekeivel kapcsolatban...Bocsánat, de így éreztem. Hogy vele mindent meg lehet csinálni...

Szerintem mindenért lehet szólni, pl úgy, hogy ez most nekem nagyon rosszul esett. Vagy esetleg egy vasárnapi ebéd után kérni tőlük egy kávét, vagy egy bónusz mosogatást. Apró dolgok, de ha nem jelezzük, észre sem veszik, és éeltünk végéig a gyermekeink áldozatai lehetünk. Aztán amikor visszanézünk egy ilyen elmaradt ünnep után, nem értjük, miért kaptuk ezt, pedig "mi mindent megtettünk..."

17. lisica
2012. okt. 29. 12:35

sajnálom,hogy igy érzel...

arra gondolok,vajon az én szüleim is hasonlóan éreztek -e irántam,amikor elmaradt a diploma,es csak 25 voltam amikor elkezdtem dolgozni.viszont számomra sosem volt kérdés,hogy a házimunka többnyire az én saram,ahogy aZ elkésett diploma is az én költségem.

és tudod,ma már ugy vélem hibáztak abban,hogy időben nem billentettek jól hátsón.

2012. okt. 29. 12:14

Egyem is meg a kis szivedet:-( Nagyon csúcs anyuka vagy pedig nagyon sajnálom hogy így alakult.


Viszont tessék a sarkadra állni és nincs pénzelés lehet elmenni dolgozni és lakni máshol ha már felnőttek.


Mi 3-an vagyunk testvérek az én családom fantasztikus és sosem bántanám meg sem apámat sem anyámat ilyen mélyégben..

Viszont bízok benne azóta rendeztétek már és jobban végződött a névnapod!


Nagyon szomorú kis cikk volt:-(

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook