Elmaradt ünnep (beszélgetés)

Én is ezt vallom, még egy vicces szócsere is lett itt ebből: "néma anyának a gyereke sem érti a szavát."

Vannak áldozat-tipusú édesanyák...

Írtam már: a gyerek nem veszi észre a terített asztalt, a teli hűtőt, nem érdekli és nem fogja fel, miből fizetjük a villanyszámlát, csak akkor, ha bevonódik az életünkbe. Nem tudom, még, hogy mi jól csináljuk-e, mert 14 és 19 éves gyerekekről gondoskodunk, de nálam elképzelhetetlen, hogy ennyire semmibe vegyenek, mert azonnal jelzem, ha valami nem tetszik. A nagynál úgy szoktuk ezt mondani, hogy döntési jogom már nincs, de véleményezési jogom van...és élek is vele.

És még valami eszembe jutott arról, hogy mi számít a gyereknek: számít, hogyha megszólít, legyen rá időm. Számít, hogy ott legyek a századjára látott táncelőadáson. Számít, ha mutatni akar valamit a neten,és én érdeklődve figyelem. Ezekre emlékszik és nem a kimosott és kivasalt ruha menniységére. Az előbbitől leszünk jó szülők és nem az utóbbitól...szerintem.

Ha a saját gyerekkoromra gondolok, nem az jut eszembe, hogy milyen tisztaság volt nálunk és milyen jókat ettem, hanem az éjszakába nyúló beszélgetések anyukámmal...

Nagyon sajnálom, hogy így kellett megélned a névnapodat, de ezeket a gyerekeket valaki felnevelte, mégpedig az a valaki Te voltál.

Az, hogy ők ilyen közönyösen viseltetnek a névnapod, és gondolom más egyéb ünneped kapcsán is, nem elsősorban az ő hibájuk, mert nyilván nem ez volt az első alkalom, csak épp most borult ki az a bizonyos bili...

Soha nem értettem meg az önző, csak magukkal foglalkozó gyerekeket, mert én nem így nőttem fel, és az én gyerekem sem fog így felnőni.

Nekem már az visszás az egészben, amit a pénzük beosztásáról írtál, mert ebből is látszik, hogy nem igazán megfelelő a hozzá állásuk.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de szerintem ők egész életükben ilyenek lesznek, és ha majd neked lesz szükséged rájuk, valószínűleg nem érnek majd rá veled foglalkozni....

Felnőttek személyiségét már csak egy trauma formálhatja át jelentősen.

Ha kitenné a szűrűket, talán az elég nagy trauma lenne (mindhármójuknak), ahhoz, hogy rendezzék az egymáshoz való viszonyukat.

A gyerekeknek meg kell tanulni már kicsi korukban, hogy nem csak jogaik vannak, hanem kötelességeik. Márpedig a cikk szerint a te gyerekeidnek mindig csak jogai voltak. Joga hogy suliba járjon, joga hogy anya pénzelje a hosszúra nyúlt egyetemi éveket, joga hogy felvételizzen és az egész család az ellinkelt felvételi jelentkezése miatt rohangáljon. Persze soha semmi nem a gyerekek hibájából történt...És most is 20-on túl tán a 30-hoz közelebb még mindig joguk van ahhoz, hogy veled éljenek, a nyakadon, és te kiszolgáld őket.

Ne is haragudj, de ha nem állítasz nekik korlátokat csak kihasználnak téged, mint ahogy ezt már tették is éveken át. Nem tudom mit vártál tőlük, de szerintem tiszteletet a szülő csak akkor kap a gyerekektől, ha van némi tekintélye is.

El kellene olvasnod a Miért válnak zsarnokká a gyermekeink? Avagy a gyermekkor elrablása c. könyvet.

[link]

Ereszd őket útnak (egyszerre, hogy az egyik ne érezze, hogy a másikkal kivételezel), muszáj, hogy magukra találjanak és értékes emberi életet éljesenek. Ez a parazita lét senkinek se tesz jót.

Szerintem már ott a baj, hogy dolgoznak és nem kérsz tőlük el semmit...így mire tanítod őket? Nem kell a teljes fizetésüket elvenni, de szálljanak be a rezsibe!!!El vannak kényeztetve!

Azt hogy te mit szeretnél pedig ezek szerint vagy nem tudják vagy nem is érdekli őket. Beszélgetni kellene velük erről, nem ide írogatni, hogy te mennyire jó anya vagy!

Egyébként sajnos ismerek olyan gyereket aki fel sem köszönti a szüleit, mert "elfelejti"...szóval szerintem te még örülhetsz is...

Szia! Miközben a cikked olvastam, akaratlanul is kérdeztem: és az apjuk hol van ilyenkor? Nem írtál róla, csak a magad munkáját látom a cikkben.

Nem lehet, hogy az ő mentalitását örökölték? :)

Nagyon átérzem, amit most érezhetsz, mert kaptam én is hasonló "meglepetéseket".

Nincs igazuk azoknak a kedves hozzászólóknak, akik azt állítját "amit tanult". Az évek alatt változnak a felnőtt gyerekek, mégha korábban nem így viszonyultak a közös ünnepekhez.

A mai generáció más, nagyobb a ráhatás ha egy olyan társ van mellettük, aki ezt nem tartja fontosnak.

Egy meny, de fordítva is lehet eltérítheti a helyes útról a felnőtt gyermeket.

Oldalakat írhatnék, de nincs kedvem közben pityeregni.

Ha valaki nekem is azt mondja 20 évvel ezelőtt, hogy változik a gyerek, nem hiszem el.

Az unokák is változnak, mikor a szerelem belép az életükbe. Én mindenesetre bízakodom, hogy nem veszett hiába a tanításom, a szeretetem amiben felneveltem őket. Talán mikor majd repülnek a fejük felett az évek, és mellőzöttként élik meg az ünnepnapokat, eszükbe jut, de lehet, hogy akkor már késő.

Nyugodj meg kedves, és bízz, velem együtt.

Azért én egy trükköt bevetnék, próbálj meg Te is így viselkedni, az majd felrázza őket.

Én anya is vagyok és lánya anyukámnak.Talán írták már hogy nevelés kérdése,figyelem hiánya,vagy csupán csak ez is a mai világ egyik problémája elfeledkezni azokról akik szeretnek felnevelnek és igazgatják az életünket....nem tudom...De számomra fontosak ezek a szerény kis ünnepi alkalmak amikor felköszönthetem megajándékozhatom azt az embert akinek az életem köszönhetem,és soha nem hagyom ki mint ahogy a szüleim sem felejtik el ezeket az alkalmakat.

Szomorú hogy sajnos ennyire nem figyelünk a szeretteinkre,hiszen az ember nem mindig nagy dolgokra vágyik csak egy kis kedvességre egy alkalomra amik összetartják a családot.

De ez csakis az én véleményem...

"A mai rohanó világnak" semmi köze ahhoz, hogy ki, milyen értékeket tud átadni.

Amilyen értékek mentén élnek, nem amiről papolnak, hanem ahogyan cselekszenek, ahogyan megélik a mindennapokat és az ünnepeket, azt tudják átadni a gyerekeknek is.

Kedves író, nagy baj, hogy ezzé váltak a gyerekeid. Ajánlom figyelmedbe michelle.r hozzászólását!

Kedves cikkíró!

Sajnálom, h annyi kioktató hozzászólást kaptál... ha vígasztal, ezen hozzászólók többsége még csak ovis, kisiskolás gyerekeket nevel, tapasztalatuk nics, csak véleményük...szerintem kevés az a szülő, aki két gyereket eljuttat az egyetemig, és igy megbirálna téged... még ha náluk idilli is a hangulat, akkor is jobban át tudná érezni a helyzeted...igenis nem kis dolog két gyereket kitanítatni és a mai napig "eltartani". valaki itt azt irta, h ez a dolga egy szülőnek. Az illető álomvilágban él, vannak, akik azért nem jutnak egyetemre, mert a szülő nem tudja finanszirozni, vannak akik már az egyetem alatt eladósodnak a diákhitel miatt....

volt aki az rótta fel neked, h mennyire pontosan tudod, mikor mit is tettél. Én hiszem, h nem mondogatod ezt napról napra magadban, de amikor valami nagyon fáj, igenis feljön az emberben, hogy bezzeg ő.... én ezt megértem.

Majd az itteni hozzászólók is megértenek, ha kitanítatnak két gyermeket, és esetleg a mai rohanó világban nem úgy sikerül nekik átadni az értékeket, ahogyan ők szeretnék....

Nekem is kicsi gyermekeim vannak, nekem eszemben sincs bírálni téged, inkább az írásod tanmeseként szolgál, h figyeljek arra, amit még én megtehetek, h ne járjak hozzád hasonlóan... :( valóban elcsúszhatott ott valami az évek alatt, de szerintem sem késő még kicsit felhivni magadra a figyelmet. Én mindig "mintagyerek" voltam, mégis igazán akkor értettem meg édesanyám áldozatait, amikor magam is szülővé lettem.

A legjobbakat!

Szerintem a gyerekeknek teljesen természetes minden, úgy ahogy van. Nem érdekli őket, hogy kerül kaja az asztalra, nem foglakoznak vele, ha ég a villany az egész lakásban, és bizony nem nagyon foglalkoznak a szülő lelkével sem. Valaki azt írta, természetüknél fogva egy kicsi tönzőek. Én két kamasz gyereket kaptam a férjem által, és azt látom, hogy van is ebben valami, de kitartó következetességgel, állandó jelenléttel igenis lehet őket terelgetni. Néha nagyon fárasztó százszor elmondani valamit, és egyszerűbb megcsinálni, de akkor hogyan válik majd természetessé az ő számára is?

Olyan érzésem volt a cikket olvasva, hogy ennek az édesanyának nincs önérzete a gyerekeivel kapcsolatban...Bocsánat, de így éreztem. Hogy vele mindent meg lehet csinálni...

Szerintem mindenért lehet szólni, pl úgy, hogy ez most nekem nagyon rosszul esett. Vagy esetleg egy vasárnapi ebéd után kérni tőlük egy kávét, vagy egy bónusz mosogatást. Apró dolgok, de ha nem jelezzük, észre sem veszik, és éeltünk végéig a gyermekeink áldozatai lehetünk. Aztán amikor visszanézünk egy ilyen elmaradt ünnep után, nem értjük, miért kaptuk ezt, pedig "mi mindent megtettünk..."

sajnálom,hogy igy érzel...

arra gondolok,vajon az én szüleim is hasonlóan éreztek -e irántam,amikor elmaradt a diploma,es csak 25 voltam amikor elkezdtem dolgozni.viszont számomra sosem volt kérdés,hogy a házimunka többnyire az én saram,ahogy aZ elkésett diploma is az én költségem.

és tudod,ma már ugy vélem hibáztak abban,hogy időben nem billentettek jól hátsón.

Egyem is meg a kis szivedet:-( Nagyon csúcs anyuka vagy pedig nagyon sajnálom hogy így alakult.

Viszont tessék a sarkadra állni és nincs pénzelés lehet elmenni dolgozni és lakni máshol ha már felnőttek.

Mi 3-an vagyunk testvérek az én családom fantasztikus és sosem bántanám meg sem apámat sem anyámat ilyen mélyégben..

Viszont bízok benne azóta rendeztétek már és jobban végződött a névnapod!

Nagyon szomorú kis cikk volt:-(