Elküldtem és most szenvedek (beszélgetés)
tenyleg furcsa!
Annyi tamogatast kapott itt :-))))))))
Igen a féknyomnak mindig igaza van!
Illetve majd nem mindig! :))
Szerintem nem!
Írta az elején hogy kis félreértés miatt!
A megcsalásnál nincs nagyobb bűn,szerintem sem!
Igen,nekem is volt szerencsém(?) egy ilyenhez!:)
Nem egészséges hosszú távon...:)
:O
hát ne haragudj,de akkor most így jártál.. melyik jobb? szenvedni a büszkeséged miatt vagy hagyni,hogy visszajöjjön?persze lehet már nem is akar visszajönni,mert mikor akarta nem engedted :O
Jól van no! :)
Megint igazad van! :)
Ha tényleg butaság volt, akkor egy telefon, és hívd el egy pizzás jó dumára... ennyi. :)
De gondold át..., ha szakít az ember, akkor éppen oka van rá, de a következő időszakban - mivel érzelmileg még kötött erősen - könnyen megmagyarázza magának, hogy ő volt a hibás, csak hogy újra- és újra- és újrakezdhesse.
Tehát mi is volt az a félreértés?
Amíg a büszkeséged képes felülemelkedni az érzelmeiden, addig nem szereted igazán. (mivel írtad, hogy csak félreértés volt, és megsértődtél). Vagy ha az elutasítástól félsz esetleg, akkor sem, mert mindkét variáció rólad szól. Arról, hogy nehogy megsérüljön a tekintélyed. De ha ennyire hiányoztok egymásnak, és tényleg félreértésről van szó, akkor ér ennyit, hogy emelt fővel szomorkodj? Hívd fel, igyatok egy kávét, és boruljatok össze nevetve, hogy milyen butaság volt. Nyugodtan hívd fel, ettől nem leszel kevesebb. Jön a Karácsony, milyen meghitt lenne együtt andalogni a hóesésben. :)
Ha meg véletlenül ő is büszke, és nem akar békülni, akkor legalább te megpróbáltad. Nem fogsz ennyit rágódni a döntéseden.
További ajánlott fórumok:
- A párom, a szerelmem és egyben az, akitől szenvedek. De őt akarom!
- Jobb hogy megszakítottuk a kapcsolatot egymással? Szenvedek...
- Ekcémás a kezem, nagyon sokat szenvedek vele...Tudtok ajánlani valamit rá?
- Beleszerettem a város "Casanovájába". Elküldtem, de tudja, hogy odavagyok érte, és idegesít hogy "nevet rajtam".
- Stressztől szenvedek
- Most mit tegyek? Szakítottunk, de én szenvedek