Elgyötört csendélet a buszon
A minap távolsági busszal utaztam Budapestről Székesfehérvárra, és az itt szerzett "élményeimet" szeretném megosztani.
Az infokommunikáció végtelen, mint a Világegyetem.
Az egyiket hisszük a másikat megtapasztaljuk, mert ma már bárhol utolérhetnek - ha fölveszed a telefont.
Bár a vonal másik felén beszélőt szerencsés esetben nem hallja más, ez nem vonatkozik a hívást fogadóra, akinek magánélete, pillanatokon belül közügy lesz, mert a hangtompítót még nem találták fel csak pisztolyban.
Csengőhangok koncertje, üres fecsegések terrorja, és a zsúfolásig megtelt busz már túl sok volt ahhoz, hogy a pohár üres maradjon...
Megtelt...
A sofőr bambán néz a járműre felaraszoló és buta kérdéseket feltevő utasokra.
"A sztrádán megy?", "Nem a sztrádán megy?", "Fehérváron is megáll?", "Veszprémben megáll?" A szélvédőn hatalmas piros betűk jelzik: Budapest - Székesfehérvár - Veszprém...
Az ülőhelyek elfogytak és ugyanannyi pénzért most már állóhelyeket osztogatnak.
Felvetődött bennem több gondolat.
Mi van akkor, ha egy hirtelen fékezésnél az álló emberek elveszítik egyensúlyukat?
Erre valljuk be őszintén, van esély. Valószínű úgy repülnek ki a szélvédőn, mint rajzáskor a májusi cserebogarak.
Ki vállal ezért felelősséget?
A repülőgépen sincs állóhely, pedig a statisztikák szerint kevesebb a baleset a levegőben, mint a közutakon. Nem beszélve arról, hogy ugyanazért a pénzért ülünk vagy állunk a buszokon, de nem ugyanazt a szolgáltatást kapjuk. A színházban csak ülőhely van, mégsem egyformák a jegyárak.
Miközben így morfondíroztam, megkezdődött a koncert... mármint a mobiltelefonok koncertje.
"Szereti a tik a meggyet"..."Mamma Mia"..."Asszem csörög a telefonod"... "Anyád vagyok"... "Micimackó,beszélnünk kell"... és a többi és a többi...
Egy terebélyes hölgy, terjedelmes hanggal az első ülésen...
"Szijja kicsikéém! Hát hogy vagy? Hát ne haragudj, hogy ott hagytalak! Ígérd meg, hogy beveszed a vitaminokat! A spagettit is edd meg! (új vitamin a láthatáron)... hasonló blabla hosszú perceken keresztül, közben a térerő gyengül, a hölgy hangja erősödik.
Térerő elmegy... hölgy marad!
Az elgyötört utasok fellélegeznek, de korán...
Újabb telefon...
"Szijja, már úton vagyok, itt ülök az első ülésen! (Nélkülözhetetlen információ.) Képzeld el, hogy Bettikének olyan hasfájása van, hogy az már kibírhatatlan! Menstruációs görcsöktől szenved, "nemtommér"nem vesz be egy No-Spat."
Újabb véget nem érő fecsegéssel terrorizálja és vezeti be az intim szférájába az utasokat, akik elrévedő, zavaros tekintettel néznek ki az ablakon.
"Mikor érünk már oda?" - ágaskodik bennünk e gyermeki kérdés, de most nem kapjuk meg azt a kegyelmet, hogy elmegy a térerő. A hölgy még lenyomja a torkunkon Toncsi néni csípőműtétjét, amiről megtudjuk, hogy jól sikerült. Hurrá!
Az ukrán iskolákban (!) tanítják a mobiltelefon kulturált használatát (nem tudom milyen sikerrel), nem ártana nálunk is valami hasonlót bevezetni, de nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is.
Kép forrás: Pixabay.com
Írta: Mareszka1, 2014. április 18. 09:08
Fórumozz a témáról: Elgyötört csendélet a buszon fórum (eddig 56 hozzászólás)