Érzéseim

2009 nyarán ismerkedtem meg egy nagyon különleges férfival... Akivel azon a nyáron összejöttünk. Nagyon sokáig csak kerülgettük egymást, randi randi hátán, mindennapos találkozások, beszélgetések... Aztán komolyabbra fordult kapcsolatunk. Ő bemutatott szüleinek és itt már éreztem, nagy szerelem van kibontakozóban!

Nagyon sokat voltunk együtt... Aztán nagyon sokat veszekedtünk... nagyon-nagyon sokat... Végül 2012 nyarán, június 27-én, pont azon a napon, mikor összejöttünk, szakítottunk.

De ez még eddig szinte semmi...

Három együtt töltött év után szakítottunk és neki két hét múlva már új barátnője volt. Nekem ez egy kicsit sok volt. Nem is kicsit! Nagyon megtörtem. Egy hónapig csak sírtam. Aztán rájöttem, hogy egy csepp könnyet sem érdemel egy ilyen ember.

Neki azóta megvan a barátnője és nekem is van már barátom, lassan 5 hónapja. Minden nap gondolok rá! Minden nap! Most már csak gyűlöletet érzek iránta, mert ennyi szomorúságot, amit ő okozott nekem, nem érdemeltem volna meg.

De abban bízok, hogy egyszer majd visszakapja ezt. Mióta az új barátnőjével van, nagyon megváltozott. Régi, közös barátaink már nem tudnak leülni vele beszélgetni, az a nő teljesen megváltoztatja. Gyűlölöm az a nőt! És nagyon sajnálom, hogy pont egy ilyennel kellett összejönnie.

Néha, mikor a közös képeinket nézegetem, a szemem könnybe lábad, de tudom, hogy ő már soha nem lehet az enyém.