Tűrni születtünk?

Gyermekként álmodoztunk szőke hercegről-fehér lovon, csodálatos esküvőről, boldog életről, s hittük, hogy ez mind valóra válhat. Aztán mire felnőttünk, vagy sikerült megtalálnunk a nagy Őt, vagy nem.

De hova van leírva, hogy akibe beleszeretünk, azzal majd az egész életünket boldogan leéljük? Sehova, ezzel nem is lenne baj, hisz ilyen az élet, de miért nem lépünk, ha valami már annyira nem működik? Az életünket mi alakítjuk, ezért is állok azon dolog előtt értetlenül, hogy miért kell eltűrni egy nőnek, egy embernek a szenvedést, megaláztatást?!

Van, mikor hirtelen elromlanak a dolgok, s a viták sokasága után már csak azon kapja magát az ember, hogy boldogtalan. Ilyenkor lépni kell, vagy megoldani a problémákat, vagy külön válni. Mindegy, a lényeg, hogy ne szenvedjünk feleslegesen.

Sok nő, ahogy az ismerősöm is kitart egy bizonytalan kapcsolat mellett, amiben a boldogságnak még csak a szikrái sem látszanak. Fájdalommal a szívében, még mindig bízik a csodákban, holott egy nagyon szép, szorgalmas, intelligens nő, aki ha akarna, 100 másik férfit megkaphatna. De inkább marad annál az egynél, aki nem érdemli őt meg, akitől jóformán csak a bántást kapja.

Sosem fogom megérteni! Sokan gondolnak most arra, hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni. Igaz, de inkább szenved az ember egy évig, míg elfelejti a szerelmet, minthogy mellette még évekig kínlódjon. A másik indok, amit gyakran hallok, az hogy ott vannak a gyereket. Holott egy gyereknek a béke kell! Ha nincs sok pénz, vagy csak kevés reggeli jut az asztalra, azt mind-mind elfelejti majd, és változtat rajta. De a szülők közötti viták, amik kitudja hova fajulnak, a lelkét igazán összetörik, amit utána lehetetlen összeragasztani.

Vannak az életben olyan dolgok, amiket nem választhatunk, hogy kik a szüleink, gyerekeink, hogy van-e betegségünk...de azt, hogy kit választunk párnak igenis csak mi rajtunk áll.

Miért jobb tűrni, mint tovább lépni?

Akik ilyen kapcsolat mellett kitartanak, nem vágynak a boldogságra? Arra, hogy legyen, aki jóéjszakát kíván lefekvés előtt, és megcsókolja a homlokunkat, vagy megkérdezi, hogy milyen volt a napunk. Olyan emberre, aki elmondja többször is, hogy mennyire fontosak vagyunk neki, és nem tudna nélkülünk élni. Aki felhív csak azért, hogy elmondja, hogy hiányzunk neki.

Annyi szép dolog van egy kapcsolatban, amiről sokan lemondanak, mert félnek. Félnek, hogy mi lesz, ha ők nem találnak jobbat, félnek, hogy egyedül kell lenniük egy ideig...közben meg annál a helyzetnél, amiben most élnek, csak jobb lehet..

De bizony a boldogságnak ára van, ami nem más, minthogy tenni kell érte. Nem fog csak úgy megtalálni, ha te nem engeded be!

Nyitott szívvel kell várni rá, mert mindenkinek megvan az esélye a boldogságra. Ha igazán vágysz rá, meg is találod! De nem szabad hagyni, hogy a régi szép emlékek, a ragaszkodás, vagy a félelem miatt, saját magad tedd tönkre, mert ennél minden ember többet ér!