Elgyötört csendélet a buszon (beszélgetés)

Nagyon jól megírtad a cikket, gratulálok.

Én nagyon régóta ingázom, pontosan tudom,miről beszélsz.

Azonban, ebben a felgyorsult világban, van aki kénytelen mobilon családi életet élni. Légy megértő. Olvass, v hallgass zenét.

5évet buszoztam egyetemistaként 2 órás távon,aztán mikor Pesten dolgozni kezdtem,3-3,5 órát buszon meg vonaton is.Volt,hogy felszállt egy bácsi egy üveg murcival,és iddogálás közben enyhén benyomva szórakoztatta a mellette ülő asszonyt.Egyszer egy anya a négy kisgyerekével utazott egyedül és a 3 órás útra egy falat ételt vagy italt sem hozott,alig várták hogy az első hosszzabb szünetnél berobbanjanak egy büfébe.De a negatív csúcs az volt,amikor egy egymással angolul beszélő idősebb baráti párra egy magyar házaspár ráförmedt,hogy zavarják az utazást.Teljese. normál hangerővel,kulturáltan beszélt a külföldi asszony és férfi.A magyar pár a sofőrt kérte,hogy szállítsa le őket.Az volt a bajuk,hogy 'azok' biztos őket beszélik ki és rajtuk nevetnek.Amagyar férfi felállt és kiabálta,hogy Magyarországon tessék magyarul beszélni.Ezen a ponton kinyitottam a szám,hogy az ifdős pár nem beszél hangosan,senki mást nem zavarnak.A többi utasok is felszólaltak,védték a külföldi párt.Én már korábban beszédbe elegyedtem velük,mögöttük ültem.Élveztem a történetüket,és hogy használhatom az angolt.Leszálláskor egy utas 'nemzetközi jellel' az ujjait a halántékához kocogtatva jelezte nekik,hogy a magyar pár bizony nincs a helyzet magaslatán.Én meg szégyelltem magam.

Egyszer egy néni nyomta nekem a szöveget,hogy ő volt anno az ország első női téeszelnöke,és őskomcsiként kifejtette jó hangosan a politikai nézeteit amik nagyon nem egyeztek az enyémmel,akinek a nagyszüleinek a beszolgáltatás elvitte néhány földi javát,a nagyapám ült tiltott vágásért stb.Rövid úton kellő tapintattal valami más téma felé kanyarintottam a beszélgetést.Nem tudom miért tekintik evidenciának az emberek,hogy más ugyanazt gondolja a politikáról,mint ők.

Köszönöm szépen!

Azt gondolom, hogy mindenkinek van hasonló története az élet sok területéről, és örülök, hogy a legtöbben meg is értették, hogy itt nem a tömegközlekedésről volt szó elsősorban.

A kulturáltság, mint árucikk nem emelhető le az áruházak polcairól, ennek megszerzése egy hosszabb folyamat.

Igen..a telefonok okosodnak az emberek butulnak..

Meg talán az is igaz lehet, hogy sok embernek ez az egyetlen lehetőse, hogy „megmutassa magát”, hogy hallassa a hangját, talán még büszke is arra –lehet hogy ez nem jó szó- inkább elégedett azzal, hogy a környezet észrevette, hogy ő fontos valakinek,mert lám, ám csörög a telefonja. Mikor felveszi, akkor pedig megszűnik körülötte a világ és csak ő meg a vonal létezik.

Köszönöm a reagálást! Nagyon jó példákat soroltál, mert a jelenség az élet sok területére igaz.

Talán ha sokat beszélünk róla, ha nem nyeljük, le szótlanul mások faragatlanságát valami majd csak változik. Igaz, bátorság is kell hozzá, pedig a csendes többségből van több, de nálunk még mindig a decibelek döntenek.

Én hosszú évekig vonattal+HÉV-vel jártam munkába az agglomerációból, és viszonylag kulturáltak voltak a népek. Persze akadt olyan, aki Esztergomból jövet 20 perc után olyannyira megéhezett, hogy elővette a kóbászt meg a bugylibicskát, de én jót vigyorogtam rajta. Vonaton a hosszabb távokon szokott előkerülni a rántott hús, gondoltam naívan. :)

Most, hogy nem jár, rákényszerültünk a vonatpótló buszra...hát nem is tudom. Eleve le kell ülni - már ha van hely - ami engem rettentően taszít, főleg mert én semmilyen tömegközlekedési eszközön nem ülök le, max. ha nagyon messzire utazom.

A legjobb, amikor a sofőrbácsi 200 decibelen hallgatja a reggeli hangulatkeltő show-k valamelyikét, és nem tudod úgy feltolni a saját füleseden a kakaót, hogy ezt kizárd. De van amelyik a magyar nótát csapatta. :))))

Vagy a dugó, körülmények, kevés fizetés stb. egész úton való szidása. :)

A legtöbb esetben poénra veszem még az utastársak türhőségét is, de hét végére elég lesz, és alig várom hogy nyugalomban legyek.

Ja, és még a másik kedvenc :): jóember a külső ülésen posztol, a belsőn a kabát-táska-jóégtudja mi kombó, és le kéne ülni, mert a jármű addig nem indul el. Azt gondolja, na ide aztán senki nem ül, és simán végignézi ahogy kínlódva araszolsz, és keresel egy olyat, ahol kívül van a motyó, és van esélyed azt elpakoltatni onnan,és ledögleni (a télikabátodban :)). Ilyenkor azért van csittegés meg gyilkos pillantások.

Ki vállal ezért felelősséget?"

Aki az indokolatlan vagy indolokt fékezést okozta

Amúgy

Kresz 23. § (2)/ b) pont

Én már olyan régóta utazom tömegközlekedéssel, hogy lassan (sajnos) tudomásul sem veszem az ilyen történéseket. Teljesen hétköznapi, hogy valaki telefonál, eszik, hány, vizel, alkoholt fogyaszt és egyebek!

Egyetlen dolog veri nálam a biztosítékot, mégpedig a nyilvános "nemi élet". Mert amit manapság művelnek, az már az. Egyszer már az is megesett, hogy az éppen egymás torkában (és ruhaneműjében) matató párocska NEKEM DŐLT a metrón, mert nem találtak elég támasztékot a fékezésnél (ugyebár mindkét kezük foglalt volt), és ez őket cseppet sem zavarta. Sőt, ha én nem lökök rajtuk egy szolidat, tán még ma is engem nyalogatnának...

Nem vagyok túl konzervatív, én is ama bizonyos "ezek a mai fiatalok" közé sorolom még magam, de ettől hányok!

Nekem a párkapcsolat még a mai világban is intim dolog, nem egy egész metrónyi közönségre tartozik.

A cikkről Kern András " Halló belváros" ( NDK-s turmixgép ) kabaréja jutott eszembe.

De tényleg hangulatfüggő : ))

Jó kis cikk.

Utaztam már úgy,hogy a mögöttem ülő hölgy a kutyáját etette szalámival.A kutya az ablak melletti ülésen ült,a kis pokrócán...