Elgondolkodtató történet (beszélgetés)

Különös álom

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:

"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak." (Mary Stevenson)

Segíts...

Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.

Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna.

De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz.

Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.

Szemrehányást tett Istennek, mondván, "Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon???"

Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát "Már tettem. Megteremtettelek Téged."

A farkas és a rózsa...

...Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy harmatcsepp hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők!" Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.

Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett...

Ez nagyon aranyos, és IGAZ!

Kár, hogy sokaknak már nem mond semmit :(

Ja,még annyit,hogy az udvariatlanság ,az ifjú nemzedék fejére olvasunk,az csak úgy következhetett be ,hogy a régi nemzedék nem tanította meg őket rá.

Szóval ha mérgelődsz emiatt,akkor ne rájuk legyél mérges,hanem a saját korosztályodra:)))

Szerintem nincs az emberekkel semmi baj:))

Ugyanolyan segítőkészek ,kedvesek,társaságra és barátokra vágyók mint régen ,persze ott a másik oldal is de ez régen sem volt másként.

....és ez így lesz míg világ a világ,csak nyitottnak kell lennünk ,ennyi a titok:)

Ez egy tényleg nagyon jó cikk nekem is tetszett:)

Én is fiatal vagyok még, de én is nagyon hiányolok pár dolgot a mai világból ami régen természetes volt, mára pedig már teljesen elmúlt.

A technika gyorsan fejlődik és lehet h 30-40 év múlva mi is úgy fogunk vélekedni a változásokról mint nagyszüleink.

Erdekes volt a totenet ketsegtelen.

Nem vagyok meg nagyon oreg de egy dolgot nagyon hianyolok a mai vilagbol ami regen igenis megvolt.

Azt hogy volt idejuk egymasra az embereknek. Volt ido arra hogy estenkent a nehez nap utan osszeuljenek es beszelgessenek egy kicsit. Es tiszteltek egymast az eberek. Midenkit azert ami. Az oregeket a tapasztalatukert, a fiatalokat pedig azert mert az ok kezukben a jovo. A not mert no a ferfit mert ferfi.

FIATAL vagyok,völeményem megoszlik.a történet kedves volt,és eszembe jutott nagymamàmaki màr nem él.régen szép volt mikor összeültünk nyàron és beszélgettünk magolva egy padon a szomszédokkal...viszont ma màr 2008 van és az embernek szüksége van modern dolgokra.a betegeknek az uj ,gyorsabb hatàsosabb gyoyszerekre..a telefon is kell,hogy az orvos hamar megérkezzen ha kell..a mosogép a nök dolgàt könnyiti,igy nem lesz ferde hàtunk 40 év mulva..és még sorolhatnàm.

minden idönek megvan a maga szépsége és rossz oldala is

Én is szentimentálisnak tartom az írást és sok minden eszembe jutott az olvasása közben.

1.Az egyáltalán nem baj,sőt jó hogy fejlődik a tecnika!

2.Az udvariasság és az egymásra odafigyelés rajtunk múlik!

3.Aki nem szeretne gyorsétkezdét,mosógépet,szárítógépet stb.az ne menjen be vagy ne használja!

4.A házasság jó,de a szüzességet csak a nőkre tartották kötelezőnek és ez elavult!

Szóval úgy gondolom (pedig nem vagyok fiatal)hogy ez a megszépítő messzeség,vagyis hogy a dolgok messziről szebbnek tűnnek.

Én örülök hogy fejlődik a világ,mert ez megkönnyíti az én dolgomat.Aki pedig rosszul használja ezeket a dolgokat(pl.sokat néz tévét vagy számítógépezik bagy füvezik stb.)annak mindig volt más...pl régen az alkohol meg ilyesmi.

Nem sírom vissza azt az időt amikor természetes volt a gyerekmunka(Anglia)vagy az asszonyverés és földbe döngölt kunyhóban éltek a szegények,vagy mérhetelen nagy volt az írástudatlanság és babonáktól hemzsegett az emberek feje.

A világ fejlődjön,mert ez jó.Mi meg tegyük a dolgunkat benne.

FIGYELJÜNK EGYMÁSRA ÉS TANÍTSUK TISZTESSÉGRE A GYEREKEINKET!

Nem értek veled egyet, mert szerintem ne arról szól, hogy "bezzeg az én időmben". Nem a számítógép, a holdra kirándulás a lényeg, hanem az emberek egymáshoz való viszonya, az udvariasság (amit már sokan nem ismernek)a lelkiség, és sorolhatnám, de aki akarja és megérti a lényeget, az úgyis abból a szemszögből közelíti meg a cikket.

Persze a technika halad, ezt senki nem vitatja és ezért vagyunk emberek, gondolkodó lények, DE azért az érzéseink, emberi mivoltunkat nem kéne elfelejteni még ha modern világban is élünk.

Én ezt az írást 1-2 hete kaptam egy ismitől e-mailban

akkor is és most is nagyon tetszett...sok igazság van benne,

Nyugi már:)

Ez amolyan "bezzeg az én időmben" tipusu valami volt.

Mi meg majd azt mondjuk,hogy akkor születtem ,amikor még nem kirándúltak az emberek a holdra,a számítógépünket nem zsebben hordtuk,nem rendelésre lett szuper genetikájú gyermekünk a kívánt nemből......és még sorolhatnám.......

Míg világ a világ ez már csak így lesz:)))

Köszi Ildenc, valahol hallottam ezt a történette vagy 4-5 hónappal ezelőtt, és már kerestem de nem találtam meg sehol.

Örülök, hogy feltetted:)

Kétlem,hogy valaki az emlékkönyvébe ilyeneket ír.

Ám legyen!Ezek a száraz tények.Való igaz a mai fiatalok kevésbé tisztelik az időseket.Tisztelet a kivételnek.A mai világ más ,mint a régi.Az időt nem lehet visszaforgatni.EMBEREK,azért mindenki tegye a szívére kezét,ahhoz,hogy eljussunk A-B-ig gyalog,lóháton netán kerékpárral közlekedünk?Ugye nem!Azt mondjuk nincs rá időnk.Ezek a levél váltások se jönnének létre,ha postagalamb vinné a levelet.Lehet,hogy út közben széttépné egy sólyom. Az ember mindig próbál valami újat kitalálni,ezért tartunk most itt.Igaz van mikor valami vagy valakik miatt úgymond túl lő a célon,de ez más téma.

azért régen sem volt "kolbászból a kerítés"... aki azt hiszi, kicsit olvasgassa a történelemkönyveket:)))

kicsit hatásvadásznak érzem ezen tények kiemelését, és összehasonlítását a "két korszak" között, dehát persze egy történet írásának kedvéért ez megengedhető:)