Életközépi válság (beszélgetés)

Legyenek terveid, céljaid a jövőre nézve. Tudd, (döntsd el) hol, hogyan akarsz élni a következő években, egyrészt amíg még aktívan tudsz ténykedni, ill. amikor már kevésbé leszel teherbíró!!!!

Családban, munkában, közösségben, hogyan, miként fogod tudni hasznossá tenni magad! Ez a lényeg!

Ezt kell felmérned, ezt kell látnod előre, és ezek megvalósítása, megalapozása érdekében cselekednek még most, amikor meg tudod tenni! És akkor letisztulnak benned a most még kavargó bizonytalanság, a jövőtől való félelem. Minden rögtön kisímul, és szép lesz.

Érthető. Bár én nagyon szeretem édesanyámat, de együtt élni az idős kor gondjaival, és látni az elkerülhetetlen véget napi szinten, az bizony nagyon lehangoló tud lenni. Mi több az emberben felmerül, hogy rá is ez vár, és akkor nem biztos, hogy a lehetőséget látja az elkövetkezendő éveiben. Viszont ugyanakkor vannak jó példák is, akik iszonyú lendülettel képesek létezni még nagyon idős korban is, csak ezzel ritkábban találkozunk.

Minden esetre új célok és némi fiatalabb társaság biztosan sokat tudnának lendíteni az állapotodon.

"Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,

mivel az igaz útat nem lelém." - írta Dante a 14. században...

Dehogy. :)

Köszi az érdeklődést egyébként. :)

A 40.-ik szülinapom előtt kb. fél évvel elkezdett bennem egy érzés erősödni: én nem akarok megöregedni!

És ahogy közeledett az a nap, annál erősebb volt bennem ez az érzés, és azt éreztem, hogy megőrülök, mert az időt megállítani nem tudtam.

Csak eljött az a reggel is. Első dolgom volt, hogy mentem a tükörhöz, és mit láttam? Semmi különös változás. Ugyanaz a hajszín, ugyanazok a kezdődő ráncok, ugyanaz a szem, száj, semmi változás előző naphoz képest.

Ami változott, talán az élethez való hozzáállásom. Rádöbbentem, hogy túl vagyok kb. életem első felén, vagy már annál is több. Számot kell vetni, mit valósítottam meg addig fiatalkori terveimből, álmaimból, mi az, aminek megvalósítására még esélyem van. Időben, tehetségben, erőben, lehetőségben. Valóban akarom-e, vagy engedjem el.

Egy olyan pont az életünkben, amikor megvizsgáljuk a pillanatnyi helyzetünket, átnézzük a már megtett utat, és felmérjük, mire van még reális lehetőség, idő, és eldöntjük, belevágunk-e, vagy nem.

Nem az a lényeg, hogyan nézünk ki, az a lényeg, hogyan érzünk, hogyan viszonyulunk a világhoz, a körülöttünk levő emberekhez. Legyen még hosszú, tartalmas életed. Ez a lényeg.

Én is megértelek.

Nálam is van mostanában egy zavarodottság. 44 vagyok. Elkezdtem vissza- és előrenézni.

Bizonytalanság érzés, félelem, majd nagy lelkesedés - ezek vátakoznak.

Én kitaláltam valami "világ megváltó" célt, az segít. Ideig óráig. :)

FI!

Nem érzed jól magad?

Orvos? Nem, nem pszichológusra gondolok, hanem ha fáj valamid, akkor menj orvoshoz.

Ha nem fáj semmid, akkor csinálj programokat. Mozogj minden nap, találkozz a barátaiddal, bulizz és akkor minden rendben lesz.

Felejtsd el ezt az életközépi válságot vagy mit. Ha ezen agyalsz, akkor hamarosan fel kell keresned valóban egy pszichiátert is...

Szerintem is ez a baj manapság.

Már tényleg csak akkor valamire érdemes egy ember, ha naphosszat picsog a semmin, és másokat terhel a vélt problémáival, ahelyett, hogy élne.

A legtöbb ember képtelen jólérezni magát, mert azt látja másoktól, hogy ha ezt teszik, akkor körülugrálja mindenki, pedig inkább teher ez másoknak.

Nem hív fel, nem köszönt fel, összevesztünk a vacsi közben, tömeg volt a buszon, dugó volt a belvárosban, nőket nézeget és még sorolhatnám a roppant nagy problémákat, miközben más pl. az életéért küzd.

Persze, mi az, hogy másnak az jut eszébe az örök picsogóról, hogy másnak nagyobb a gondja, holott neki ez igen is probléma és a lelke micsoda állapotban lehet emiatt...

A sok panaszkodás mellett az embereknek nem marad idejük élni, boldognak lenni, és ha valaki mégis él és még jól is érzi magát, akkor az lesz a bunkó, mert mégis, hogy képzeli ezt?

Tehát igazad van! Kreálják a problémákat és energiavámpírrá fejlődnek rövid időn belül;)

Talán valami újabb elfoglaltságot, feladatot kéne keresned!

Találj magadnak célt!

Az emberek általában nem tudják, mit akarnak.

Te is oda tartozol.

Ha tudnád, élnéd az életed, és pont.

Keresd meg az okát, hogy mitől vagy rosszul!

Van munkahelyed? Családod? Hobbid? Gyerekeid? Ha vannak, még veled élnek?