Életem legrosszabb nőnapján vagyok túl. (beszélgetés)

Nálunk nem volt szokás nőnapozni, sosem érdekelt.

De!

Egyik legszebb nőnapom, még az átkosban, amikor a kedvenc cégemnél kiváló dolgozó kitüntetést kaptam.

Nagy parádé volt. Kezet foghattam a diri bácsival, én, a huszadrangú kisegér. Az ünnepség után állófogadás a kék teremben. Svédasztalok rogyásig megrakva finomságokkal, a terem végében marhapörkölt, pacalpörkölt, vesevelő melegen tartva, beöltözött pincérek hordták borokat, pezsgőket, ki mit kért.

Azért a kapott pénzecske is jól jött.

Ha nem arról van szó, hogy köszöntött e valaki, akkor sajnálom.

Ha azért volt a legrosszabb, mert senki nem köszöntött, akkor ne érezd magad rosszul emiatt, mert a körülötted lévő férfiaknak kellene gondolniuk rád. Az, ha nem gondoltak rád, akkor az az ő saruk. Persze, a tied is lehet, ha egy sárkány vagy...

Bocsánat!

Apukád helyett fogadd szeretettel.

Kedves Lányom!

Ma a világ minden táján ünnepeljük a nőket, és nem titok, hogy Te is nagyon fontos vagy az életemben. Azonban tudom, hogy az elmúlt években nem sikerült olyan emlékezetes nőnapot szereznem neked, mint amit érdemelsz.

Ezért most el szeretném mondani, hogy mennyire büszke vagyok rád. Büszke vagyok a szorgalmadra, a lelkesedésedre és a kitartásodra, ami mindennapi tevékenységed során megmutatkozik. Az a személy, aki vagy, igazán különleges, és minden nőnek példaképül kellene vennie a tehetségedet és az erődet.

Tudom, hogy néha elhanyagolom a jelentőséget, de hidd el, mindig a gondolataimban vagy, és mindig odafigyelek arra, hogy boldog és elégedett legyél. Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon nagyra értékelem mindazt, amit értem és a családunkért teszel.

Ez a nőnap emlékeztet bennünket arra, hogy minden nőnek joga van a tiszteletre és az elismerésre. És én most ezt a tiszteletet és elismerést szeretném neked adni, a lelki társamnak és a legfontosabb nőnek az életemben.

Boldog nőnapot kívánok, Kislányom. Szeretlek nagyon.

Apád

Általános iskolás korom óta nem volt jó nőnap. Akkor hóvirág csokrot kaptunk a fiúktól és nagyon örültünk neki.

Most évek óta semmi sem történik ilyenkor. Csupa nő között dolgozok. Nem igazán gondol ránk senki. Max. egy szem csoki bonbont odatesz vki az asztalra, de azt sem tudom, hogy ki.

Otthon apukám meg úgy csinál, mint aki nem is tudja pontosan, hogy miről van szó. Szekunder szégyent éreztem ahogy anyut köszöntötte. Magamról már nem is akarok írni.

Miért?

De, legalább túl vagy rajta. A következő jobb lesz.