Egyedül közlekedni (beszélgetés)

Látom, én írtam utoljára..

Most éppen változott a helyzetünk, hogy másodikos lett a lányom. Egyszer csak kigondolta, hogy ő egyedül szeretne hazajönni.

Kb. 2 km a suli, útközben egy nagyon forgalmas körforgalommal. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy nem töröm le a lelkesedését. Megengedtem. Persze követtük, meg leskelődtünk stb., de szerencsére semmi gond nem volt, nagyon ügyesen hazajött (már többször is).

Én is így látom. A faluban, ahol én dolgozok, már az 5-6 éves gyerekek egyedül mennek boltba, haverhoz, nagyihoz.

Mi Komáromban lakunk, ami egy nem túl nagy város (20 ezres) és a 7 éves lányomat nem engedem egyedül közlekedni sehová, mert őrült nagy a forgalom a városban (ipari park+átmenő forgalom a határ és Győr felé), valamint semmi nincs hozzánk olyan közel, hogy ne kelljen legalább egy főúton átmenni.

Próbálom én is önállóságra nevelni (pl. Amíg sorban állok a TESCO pénztáránál, addig ő elintézi a postát, a posta természetesen a TESCO-ban van stb.), de hogy mikor fogjuk az önálló közlekedést elkezdeni..... passz.

Mobiltelefont nem kap (annak ellenére sem, hogy a fél osztálynak van) pont azért, mert nincs rá szüksége, valamint én úgy gondolom, hogy ez egy támadási felületet biztosít azoknak, akik szeretik elvenni azt, ami nem az övék.

Szerintem település-függő is a dolog.

Egy kis faluban, ahol mindeki-mindenkit ismer, már hamarabb elengedhetjük a kezét. A városban félteném, nem azért mert nem bízom meg benne, hanem a "csúnya bácsik" miatt.

Különben 3 évesen elmegy egyedül a barátnőjéhez, a nagymamához.

Természetesen.

bár egy rettegés lenne az életem.

A boltba leengedem a lányomat, meg a környékre, de nagyon nem szeretem, ha egyedül mászkál. Amikor csak tehetem, vele megyek, pedig nem kislány már. Lehet, hogy hülyeség, de ez van.

Rengeteg román van a városban, és én féltem. Annyi rosszat hall az ember.

én a gyerekemet 3 éves korától elengedtem boltba, elég önállóvá neveltem , ráadásul egyedül.....Későbbiek folyamán sem volt semmi probléma ismerte az egész várost, felnőtt, egészen 19 éves koráig, mikoris kijött a belvárosi munkahelyéről, és................ennyi.

Állítólag beledobták a Dunába miután kirabolták, ......még ő is gyerek volt!

nekem még nincs gyerkőcöm, de saját élményekről első kézből tudok beszámolni. :)) (kicsit grafomán voltam anno, és sok sok jegyzetem, naplóm maradt meg, és persze emlékek, családi beszélgetések alapján)

A gyerekek azért sokkal értelmesebbek azért, mint mi azt gondoljuk. Szóval azt tudodm, hogy mivel anya korán reggelre járt dolgozni a buszmegállóig mentem vele, onnan még kb 250.300 méter volt az ovi, és oda már egyedül mentem. A suliba az első 2 nap kísértek el, utána oda is egydül, és utána az oviba, a húgomhoz...ott vártuk meg apát, hogy értünk jöjjön. Mondanom sem kell, hogy ha haza mentem volna, az sokkkal rövidebb táv lett volna, mint az ovi, de hát ez van. Aztán a hugicám is iskolás lett és napközi után együtt mentünk haza. Kulcsot azután kaptam, hogy felértem a zárat a vaskapun...ez kb másodikos általános iskolás koromban vot..valahogy a vége felé. :)))) Utána nem sokkal a húgom is kapott, bár mivel nekem volt, ennek nem volt túl sok értelme. Onanntól kezdve teljesen egyedül közlekedtem. Bár önállóság témakörben nem volt gond, mert kb harmadiktól reggel mentem a boltba kenyértért, rudiért...és pakoltam uzsit mindkettőnknek....mert onnantól anya már nagyon sokat dolgozott...reggel még aludt, amikor mentünk, és est már rég aludtunk amikor jött... apa ugyan itthon volt délután velünk, de reggel sokkal előttünk indult, úgyhogy kénytelenek voltunk önállósulni...nem is volt ezzel semmi gond.

A tapasztalatom az, hogy sokkal nyámnyilább lesz az a gyerkőc, akit állandóan kísérgetnek, ellenőriznek, semmit nem csinálhat önállóan, nehogy valami baj érje..utána meg nagy csapás, amikor meg már kéne, hogy egyedül is menjen, de hát ugye kényelmesebb, ha anyuci megoldja... :DDD

No ez hosszúra sikerült..d nem minden nap mesélhet az ember a törpelét tapasztalatairól. :)

Figarina.amikor én kislány voltam (az sem tegnap volt .:)) 2. osztályos koromtól naponta a II.kerületből a XI. kerületbe (Áldás suli és haza) tök egyedül közlekedtem. Elég bonyolult volt, és kb. 1,5 óra, de a szüleim dolgoztak, így nem volt más megoldás. DE: szerintem akkor nem volt ilyen sz@r a közbiztonság,mint manapság. Lehet,hogy öregszem és másképp látom,de ma nem mennék ki gyalog este 10kor(legalábbis Pesten).

A fiaim mindíg azt mondják: anya te vagy a világon a legaggódósabb anyuka. Ezen nem tudok változtatni, pszichésen működik nálam a féltés, persze nem vetítem ki rájuk,de látod így is megérzik,hogy mennyire féltjük őket.

Figarina ez attól is függ, kell-e valóban közlekedni? Nekem 2 fiam van, már nagyok, 16 és 18 lesznek nyáron. nekem nem volt nehéz a dolgom, a suli 1 percre volt (általános), még úttesten sem kellett átmenniük.

Aztán a kisebb elkerült egy erősebb suliba felső tagozatba,.Reggel apa vitte du. én mentem érte,mert 4 megálló busszal, plusz egy rémes útkereszteződéssel. Ez így ment idáig,most a közelünkbe járnak, gyalog közlekednek a gimiig és vissza.

A lakáskulcs rémálom: eddig, a sulikezdés óta kicsim kettőt hagyott el.:( Én engedném 11-12 éves kortól önállóan közlekedni, de csak akkor ha nincs túl messze a suli, többen járnak egyfelé, stb.

Nagyon nehéz, mert egy anya állandóan aggódik...

De érezniük kell,hogy bízunk bennük.

Sziasztok!

Arról kérdezlek benneteket,hogy gyerekeiteket mennyi idősen engedtétek el előszőr egyedül a suliba vagy edzésre ill mikor adnátok saját lakáskulcsot?És milyen módot választottatok az "ellenőrzésre"-gondolok itt mobiltelefonra ,stb!?Van e valamelyőtöknek előre megbeszélt"jelzése"ha bármi baj történne?Köszönöm!