Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » Egyedül az érzéseimmel...

Egyedül az érzéseimmel...


Nem akarok én nagy szavakat, de ami fáj, az fáj... és talán csak magamra gondolva, de jó leírni. Talán más is megkönnyebbül, ha olvassa... talán!
Egyedül az érzéseimmel...
kép: pixabay

Hol is kezdjem? Nem tudom... talán illő lenne ott, hogy ez az egész már kb. 8 éve kavarog bennem.

Megismerkedtem egy remek, de kissé egocentrikus férfival, aki amúgy kedves, aranyos pasas. Hamar elterveztük a közös életet.


Két hónapja lehettünk együtt, amikor is közösen döntöttünk; vágjunk bele, legyen gyerekünk!

Utólag elgondolva, meggondolatlan volt elkezdeni vizsgálatok nélkül. De azért valljuk be és nézzünk magunkba, nem jut eszünkbe ilyenkor, hogy gond lehet! Pedig volt, nálunk van a mai napig...


Három babát vesztettünk el a 8 év alatt, amik alatt fokozatosan törtünk, törtem meg. Én mióta az eszemet tudom, egy álmodozó, kedves kis cukiság voltam. Tudjátok, mint egy mesebeli lény, aki mindig mosolyog, énekel, táncol az esőben, ragyog...

Most így 8 évvel az akkori legelső próbálkozás után, inkább hasonlítok érzelmileg a vasorrú bábára. Zsémbes, makacs, kiabálós, mindenen idegeskedős lettem. Aki átéli a meddőség zavaros vizeit, az tudhatja, milyen érzés összeomlani. Csak vannak, akiknek sikerül felállni. Bárcsak nekem is sikerülne...


Győzködöm itt magam, hogy a Párom támogat, a család mellettem van, jó ismerősök drukkolnak, orvosok segítenek... de mit érnek ezek a dolgok, ha önmagam egy megkeseredett, gyermektelen, biológiai roncsnak, látom?


A Párom szokta mondani: - Zsu, te kívülről törsz meg, én pedig belülről! Igaza, van...

A házasságom jó, annak ellenére, amiket átéltünk, átélünk, mégsem húzott minket szét semmi. Szeretjük egymást, nem csak álca az a 8 év, ami mögöttünk van, hanem szerelem, kitartás, szeretet, bizalom.


Sokat kell (még) küzdenem az érzéseimmel, mert egyedül érzem magam, pedig nem kéne ezt éreznem. Nincs okom sajnáltatni magam, nem is ez a célom, de mégis sajnálom magam. Sajnálom azt, hogy egy mosolygós lánykából, megtört asszony és nő lettem. Sajnálom azt a 8 évet, ami mögöttem van, de legfőképpen azt sajnálom, hogy selejtnek érzem magam. Pedig igenis érek annyit, mint bármelyik nő a Világon!! Igenis, fontos vagyok, én is nő vagyok! Anya; Angyalok anyukája!




Írta: 98e28fd60a, 2019. január 8. 16:57
Fórumozz a témáról: Egyedül az érzéseimmel... fórum (eddig 36 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook