Egyedül álló anyák/leendő anyák hogy bírjátok? (beszélgetés)

Eletem legszebb, de legszebb idoszaka volt!

Teher alatt no a palma!

Vannak örömök az életemben, keseregni pedig nem kesergek a múlton felesleges...

Nem a múlt érdekel hanem a jövőm a picivel!

A munkalehetőséget amire vágytam, és a szakmámban akartam tovább képezni magam... de ezek már igazából nem számítanak, a kicsi körül jár az eszem egy folytában :) nem is bánom hogy minden így tőrtént ahogy, lesz egy gyerekem ami mindennél fontosabb számomra.

Nem velem egy idős, idősebb nállam, szerintem nem fog változni a kicsi születése után sem, most jött ki az igazi énje ami kicsit sem apához méltó...de ezt inkább hadjuk is...

Értem,és akkor bocsi! Nem akartam gonoszkodni,csak tényleg megütötte a szemem a feladás szó.

Egyetértek az elöttem szólóval: ne legyél elkeseredve. Jobb,hogy most derült ki,milyen is az exed,mint akkor,mikor már a pici is megvan,különben még az ő életét is megnyomoríthatta volna.

Az ürességre,amit most érzel,nem is fogsz emlékezni szülés után. Teljesen le fog foglalni a kicsi! Arra nagyon figyelj,hogy ne süllyedj bele a magányosságba,mert azt már most is megérzi a pocaklakód!

A kicsi feledtetni fog, rengeteget segít a feldolgozásban. :))

Nehéz, elhiszem, de csak ha itt szétnézel, láthatod: mennyien megkönnyebbültek, mikor megszabadultak egy rossz férjtől, apától.

És a változás jobb, hogy most jött, mintha a születés után, a rengeteg teendő, szoptatás mellett. :))

Testvérek szülők velem vannak, hál istennek. :)

Nem a baba apja hiányzik hanem lelkileg visel meg a dolog, hogy egy ember aki teljesen más volt hirtelen így kifordult magából....

Gyönyörű kisbabád lesz, szerencsére anyagi gondod nincs, a testvéred is veled van.Szülők is? :)

Ezekre koncentrálj, és reméljük, hogy mikor megérkezik a kicsi olyan boldog leszel, hogy nem fog hiányozni a kiabálós apa.:))

31 hetes.

20- leszek mire megszületik a kicsi.

Nem vagyunk házasok.

Mennyi idős terhes vagy? És te hány éves vagy?

Házasok vagytok az apukával? :))

Nekem már most a legfontosabb a pici, a feladást pedig könnyű szívvel válaltam.

Ezzel aztakartam mondani én lemondtam dolgokról mert számomra nem voltak már fontosak a babát helyeztem előtérbe nem pedig magamat.

De igen rosszul fejeztem ki magam ezért értettél félre.

Olyan fura azt olvasni,hogy "feladtam mindent a baba miatt"... Ha áldozathozatalnak érzed,hogy bizonyos dolgokról lemondasz,akkor miért vállaltál babát? Az,hogy az életed megváltozik,teljesen normális,de nem kell feladnid semmit...

Ráadásúl még meg sem született szegény,te máris feladásról beszélsz!

Baromi szerencsés helyzetben vagy,ha nincsenek anyagi gondjaid,mert ha lennének,akkor beszélhetnél feladásról!

Minket anyám egyedül nevelt,nehéz körülmények között.

Szóval,az,hogy megszabadúltál egy agresszív tuskótól,aki még jojozott is veled,szerintem szerencse,nem hiszem,hogy bánkódnod kéne!

Biztos ijesztő az ismeretlen,de mikor már a karjaidban tartod a picit,hidd el,ő lesz a legfontosabb,nem az,hogy az apja veled van-e!

Nyilván könnyebb lenne apával,de azt kell mondjam,rossz volt az alap,talán így lesz könnyebb neked és a gyereknek!

Védekezés mellett estem teherbe a kicsit anno apukájával,együtt akartuk megtartani...Fel adtam mindent a baba miatt, hogy együtt felneveljük.De most abba a helyzetbe kerültem, hogy egyedül kel majd felnevelnem a kisfiam.

Eleinte úgy tünt, a kicsi apja velünk akar lenni de inkább úgy döntött teljesen kizár minket az életéből.

Azt még meg értettem volna engem nem akar de a babát látni sem akarja.

A végén addig fajult a helyzet, hogy agresszivá vált... így azóta nem beszélek vele. Nem is akarok...

Anyagi gondjaim nincsennek, családi vállalkozásunk van a 2 testvéremmel, viszont lelkileg megvisel a dolog...

Egyedül álló anyucik, lelkileg hogy birjátok?

Szívesen beszélnék veletek, sajnos nincs a közelemben hasonló helyzetben lévő...