Egy útkeresés margójára (2007. ősze) (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
6. fagbea
2008. júl. 30. 15:21
hát igen nekem is azt monják sokkal jobbat érdemlek aki megbecsül és szeret, de akkor miért nem tudunk egyszerűen kilépni mi a csudának húzzuk az időt, úgysem lesz jobb.Ráadásul van egy barátom aki fontosnak tart törődik velem igaz azt mondja nem szerelem,de megcsókol átölel másfél éve mindennap ír este elköszön egy helyen dolgozunk.Erőt adna. ha azt mondaná egyszer amit hallani szeretnék.
5. 56288d981e
2008. júl. 4. 12:42
Ez nálam nem szingliségről szólt. Az illetőnek, aki iránt akkoriban tápláltam (?) érzéseket családja volt/van, és az én szüleim akkoriban mentek szét. Ezért a dilemma. Én alapvetően családpárti vagyok, majd én is szeretnék gyerekeket stb. Csak az az időszak volt az életemben, hogy senki mellett nem tudtam megmaradni. Nem szingliségből, vagy fene nagy tudatosságból. Egyszerűen nem ment. Menekültem a kötöttségektől, és "kapóra jött" egy olyan "kapcsolat", amiben ha akartam volna sem tudtam volna megállapodni. Nem tudom miért, de "jól esik" kicsit szenvedni néha.
De aztán jött a nagy fordulat, és már fél éve, hogy együtt élek valakivel. Gyorsan változnak az események... :)
4. dogiz (válaszként erre: 3. - Sara1986)
2008. júl. 4. 11:56
Igen én is úgy érzem, hogy van benne "önzőség" ebben a fajta viselkedésben, DE ha tipikus szingli, akkor mért vágyik - még ha titokban is - a családra, házasságra? - ez a kettő nem férmeg egymás mellett, vagy csak én nézem rossz szemszögből?
3. sara1986
2008. júl. 4. 11:43
tipikus szingli életmód. Nehogy azt higgye bárki, hogy az életben utólag tudni fogja mi a jó döntés...mert persze előre nem lehet, de szerintem utólag sem. Nem tudhatod, hogy igazából mit akarsz, mert minden döntéseddel kapsz valamit, de egyben el is veszítesz. Ez így van sajnos, de azt gondolom, legalább van min agyalnunk egész életünkben. A másik pedig érzi ezt és vállalja is. Tehát nem csak a te sarad, ha neki fáj. Az övé is! Persze én azon a véleményen vagyok, hogy óvjuk meg a szeretteinket minden felesleges fájdalomtól és ne legyünk mindig önzők. De valamikor annak is kell lenni!!!!!!
2. dogiz
2008. júl. 4. 11:21
Mit lehet erre mondani? nagyon elgondolkodtató és igaz! Utólagos engedelmeddel elküldtem valakinek a cikkedet e-mail-be, sajnos én mint anya úgy látom h. ő is hasonló cipőben jár. Egymás leírt gondolataiból sokat lehet tanulni.
1. 56288d981e
2008. júl. 4. 11:03
Sokkal jobbat érdemlek? Ezt mondják... Pedig valójában én magam sem vagyok még azzal sem tisztában, hogy ki vagyok egyáltalán, nemhogy azzal, hogy mit érdemlek. Ugyan már. Mintha ez legalábbis matematikailag logikusan kiszámítható lenne. Nem vagyok szerelmes. Talán soha nem is leszek már. Csak jó érzés az, hogy valaki azt mondja nekem, hogy hiányzom. Meg hogy szeret.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
További ajánlott fórumok:
- 2015 őszén születendő babák
- 2009 őszétől indulunk a bölcsibe
- Egy élet margójára
- Az önmegismerésről, a világ megimeréséről útkeresésről, akár spirituális értelemben is, szóló filmeket keresnék. Tudnátok mondani?
- Magányos útkeresésről szóló könyveket ajánlanátok?
- A mai nap margójára. Mit jelent ez a kifejezés?