Egy pár elnyűtt papucs (beszélgetés)
Engem szerencsére a depresszió nem érintett, de egy januárban elvesztett baba igen. A kisfiam segített át, aki szerint csak másik szülőket választott magának!
Hat en sajnos habitualis vetelo vagyok, ugy nez ki. "Szerencsere" mindegyik baba meg az elso trimeszterben elment, a legtobbrol meg uh kepem sincs. Az utolso elottit bevittem a korhazba de vissza sem hivtak hogy lett-e eredmenye a boncolasnak, ugyhogy az utolsot amit most aprilisban vesztettem el, mar be sem vittem. Viszont van egy lassan harom eves lanykam aki minden percemet lefoglalja meg a persze a tanulas. Tervben volt egy masodik baba de nem jott ossze, hat csinaltam masik terveket. Nem vagjak vallasos de hiszek abban hogy a dolgok mindig ugy vannak ahogy lenniuk kell. :-)
Köszönöm!
Ne haragujd, hogy megkérdezem, de még a gondolat is elrémisztett... ha nem akarsz, ne válaszolj....
De Neked 5 terhességből van egy kislányod?
Hihetetlen, hogy milyen gondok vannak a világban és meg csak egy sima császár után így vagyok...
Ilyenkor egy-egy pillanatra józanabbul látok. Sajnos csak egy-egy pillanatra....
Nagyon sajnalom. Remelem sikerul hamarosan rendbejonnod. xx
Köszönöm!
Igen, sajnos a depresszió beszél belőlem.
Anno az egyik diplomámat munka és a 3 éves kislányom mellett csináltam, én is tudok "normális" lenni.... Csak most nem megy :-(
Szia! Nem tudom hogy a depresszio beszel beloled meg mindig de meg nem talalkoztam senkivel aki ennyire borusan fogta fel a varandossagot. En 5szor voltam terhes es van egy pici lanyom de mindig probaltam pozitivan allni a dolgokhoz. Nekem segitett a rendszeres testmozgas es az online tanulas amig a kislanyom nagyon pici volt, most pedig hogy mar hogy bolcsis elkezdtem ujra iskolaba jarni (es nagyon buszke vagyok magamra emiatt). Sok sikert neked is! Elvezd ki az eletet a kislanyaiddal es nem bankodj a multon.
Köszönöm!
És nem is vártam én sajnálatot senkitől. Csak kiírtam magamból. Én sem magamat sajnálom, hanem a kislányokat, mert egyikük esetében sem tudtam elejétől azt adni Nekik, aki igazán vagyok.:-(
Nagyon szépen írod le a "rosszat" is. Nem gondolom, hogy bárkinek is sajnálnia kellene, mert úgy élted meg, ahogy. Ez a Te "papucsod" :) és szerintem tökéletesen levontad a tanulságot. Gratulálok! Csak így tovább!
Eljön az az idő, amikor a két "kiscipő" túlnövi a Te új papucsodat, és akkor szeretnéd néha visszakapni a régi papucsod, amit akkor viseltél, amikor a jobb térdeden a kicsid ült, a bal válladon meg a még kisebb pihent.
Igaz, gyermekem még nincsen, de olyan átéléssel írtad le, amit megéltél, hogy teljesen bele tudtam képzelni magam... Nagyon szuper cikk!!! Minden jót Nektek! ;)
Ez igen!!! Benne vagyok átérzem...
Nagyon jó lett a cikk. Tényleg sikerült úgy átadni az érzéseidet, ahogyan majdnem mindenki megéli. Köszönöm hogy olvashattam. :)
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a gratulációt és jó kívánságokat!!!! Azt hiszem az írói vénától kicsit távol vagyok, de meg kellett írnom, mert különben szétfeszít... sokat segített. Köszönök még egyszer minden hozzászólást és viszont kívánom a kitartást a hasonlóan "csoszogóknak"!
Remek, remek cikk! Sajnalom ugyan, hogy igy eled meg a dolgot, remelem, hamar jobban leszel.
Kituno, bar szomorkas stilus.
Gratulalok az irasodhoz meg a lanyokhoz is :)
Apropo, 40 ev, az manapsag kor?! Ugyan. ;)
Gratulálok! A legjobb cikkek egyike. Köszönöm.
Köszönöm az élményt. Igazán szép írás.
:),akkor ezért járok én szülés óta itthon mezítláb :)
Nagyon megható és elemébe vágó,mert mindenki átéli egyszer vagy többször is.Helyedbe eltenném,mert emlékezni jó,még a rossz dolgokra is,amikor már idős leszel.Az emlékek velünk maradnak életünk végéig és néha vissza megyünk,hogy milyen is volt akkor!A papucs,ha marad tedd el emlékként,mert az érzelmeid is előjönnek ha ránézel.Légy csinos már teheted és az új papucs legyen sikkes,kényelmes,mert már két Angyalkád van,akik után rohangálnod kel.Nagyon sok boldogságot kívánok az egész családnak és legyen mindig hangos a ház a gyerek nevetéstől,mert ennél szebb zene nincs.Köszönöm,hogy olvashattam egy ilyen tökéletes írást,mert bele tudtam képzelni magam.Írj többet,mert van írói vénád.Köszönöm!!!
Nagyon megható,igaz ez mindenkire:(
Köszönöm hogy meosztottad.
Nagyon szépen írtál.... de én nem dobnám ki azokat a papucsokat,nagyon mélyen eldugnám, mert azok anno az életem egy része voltak. Aztán egyszer, mikor már nem tudod az öledbe venni a kisgyerekeidet, mert kinőttek az öledből, a fészkedből és kirepültek, lehet, hogy újra elő fogod venni, és nagyon-nagyon sok emlék fog előtörni belőled... (ezek a mostani emlékeid mind-mind nagyon szépek lesznek addigra) és egy nagyon szép időutazásban lehet részed...Dugd el őket valahová, tedd bele a múltat, vegyél egy szép új tűsarkút, tedd bele a jelent és a jövőt... de lehet, hogy jó lesz egyszer újra egy kicsikét belebújni abba a jó meleg papucsba.....
Én legutóbb a 30 éves szerelmes leveleimet vettem elő.. kicsit mélyponton volt a lelkem, mert az is megkopik 30 év alatt, mint az a régi szerelem... csodás időutazás volt... visszarepültem az elmúlt évezredbe :) és újra feltöltődtem.....
Egyszer azért írd meg a tűsarkúd törénetét is...:)/Aztán eljön az idő, mikor azt már a kisunokád fogja hordani, és te újra szeretni fogod azokat a jó meleg papucsokat, de az még nagyon messze van.... :)/
Köszönöm a történetet.... :)
Nagyon tetszett a cikked,bizony nekem is van egy kockás piros papucsom kivan lukadva már az eleje de még nem dobtam el őket azt hittem azért m spórolok de most már látom h nem igy van...milyen igaz amiket irtál,elgondolkodtató...
...megríkattál. Hasonlóban járunk. Én is megírtam...de te úgy kaptad el, ahogy én szerettem volna. Csodálatosan, szerethetően, mindent összeölelően. Szép papucsod lesz, hidd el! Köszönöm hogy elolvashattalak :)
...nem is tudom...:-)) Lehet, hogy nem is kellene eldobnunk a magunk kockás papucsát, csak egyszerűen eltenni... Mert az is annyira a miénk, mint az első tűsarkú, csak annál milliószor értékesebb??
Mit nem adnánk majd száz éves korunkban, ha még egyszer beleléphetnénk...
Nagyon tetszett az írásod... Köszönöm! :-)
Elgondolkodtató....Én 7 éve próbálom eldobni az elnyűtt papucsom,és mire azt hiszem hogy sikerül,kimásznak a kukából és sunyi módon-néha álcázva-de sokszor azon kapom magam hogy megint ott várnak rám reggelente az ágyam mellett......
Gratulálok a szép, megindító cikkhez. A papucs gazdájának és családjának nagyon boldog életet kívánok!
igen nagyon jó cikk, gratulálok!
Azt a mindenit!
Fantasztikus írás!
Különös, csodálatos, fantasztikusan jól megírt cikk. Ezer gratula érte! :D
Kár hogy nem írsz naplót, szívesen olvasnám. Neked is jót tenne ha kiírnád magadból a mindennapi örömödet-bánatodat.
További ajánlott fórumok: